A válogatott körül mostanában nem volt a legjobb a hangulat. Sok kritikus hangot lehetett hallani. Hogy éltétek meg ezt?
Mi csak a feladatunkra koncentrálunk. Két selejtezõn hat pontot szereztünk. Ausztria ellen nem a legerõsebb játékunkkal rukkoltunk elõ. Ezt mi is tudjuk. De azt is, hogy fokoznunk kell a tempót. Úgy hiszem, hogy az elkövetkezõ mérkõzéseken ezt meg fogjuk mutatni.
Hogy lehet még fokozni a teljesítményt?
Fiatal csapat vagyunk, egy fejlõdési szakaszon megyünk át. Minden játékost csúcsformába kell hozni. Néha ez kevésbé, néha jobban sikerül. Mindenekelõtt látni kell, hogy ha valaki Németország ellen játszik, mindig kétszáz százalékon pörög. Az osztrákokkal a korábbi években már többször is megszenvedtünk.
Meglepett titeket a sok negatív kritika a mérkõzés után?
Óriásiak az elvárások. Az elmúlt években azonban megmutattuk, hogy képesek vagyunk tartósan jó teljesítményt nyújtani, akár olyan csapatok ellen is, mint Hollandia, Anglia, vagy Argentína. Meggyõzõdésem, hogy Írország ellen újra így lesz. Nem becsülünk le egyetlen ellenfelet sem, tiszteljük õket. De tudjuk, hogy mire vagyunk képesek. Nyerni megyünk oda. Eléggé nehéz lesz, mivel az írek meglehetõsen agresszívan játszanak – különösen hazai környezetben. Nekünk meg kell próbálnunk a saját játékunkat játszanunk, és ki kell használnunk a bennünk rejlõ potenciált. (A mérkõzést 1-6 arányban Németország nyerte, Özil tizenegyesbõl volt eredményes. A szerk.)
Úgy tûnt, hogy az Európa-bajnokságról való kiesés és az éles kritikák egyfajta lökést adtak a csapatnak. Valóban így van?
Az elvárások természetesen óriásiak voltak, a selejtezõkön meg is mutattuk, hogy mire vagyunk képesek. A gyõzelmi sorozatunkkal rekordot is döntöttünk. Mi is sokat vártunk magunktól. Ha valaki kijut egy Európa-bajnokságra, akkor a kupával akar hazatérni. Sajnos nem sikerült. És hozzá kell tennünk, az olaszok aznap jobbak voltak.
Voltak kétségeitek magatokkal kapcsolatban?
Nem. De persze az olaszok utáni meccset alaposan kielemeztük. Egy kicsit magunkba szálltunk. De ez így van a fociban. Nem lehet valaki mindig eredményes és nem lehet mindig gyõzni. Az ilyen esetekbõl sokat lehet tanulni. Jó úton haladunk.
Uli Hoeness azt követelte Joachim Löwtõl, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást, legyen szigorúbb. Igaza van?
Errõl nem tudok mit mondani. Az edzõ tudja, hogy mit akar. Világos elképzelései vannak. Csak ez számít.
Mostanában sok kritikát kapsz Spanyolországban, a legutóbbi Clásicón mégis kezdõként léptél pályára. Meglepõdél ezen?
Az edzõm tisztában van azzal, hogy mire vagyok képes. Hálás vagyok neki, hogy bizalmat szavazott nekem. Spanyolországban ez már csak így megy. Három éve vagyok ott, és már alaposan megismertem a médiát. Ezekkel a hangokkal nem kell foglalkozni, még akkor sem, ha tényleg túl messzire mennek. Most megint ünnepelnek minket. Ott nagyon gyorsan változnak a dolgok.
Megváltozott a helyzeted most, hogy Luka Modric is a csapathoz érkezett?
Amikor a Real Madridba mentem, tudtam, hogy mindig lesz konkurenciám. A célom az, hogy a feladataimra és a saját teljesítményemre koncentráljak. Tudom, hogy mire vagyok képes, és sokszor bizonyítottam már. Az végsõ döntés mindig az edzõé, õ mondja meg, ki kezd. De Lukával nagyon jól kijövünk, remek srác és kiváló játékos.
Hány ponttal lennél elégedett az Írek és a Svédek ellen?
Egyértelmû: a célunk a gyõzelem, mindkét meccsen. Így készülünk, és mindent megteszünk ezért. Ha sikerül a saját játékunkat játszanunk, akkor megnyerjük mindkét mérkõzést.
Térjünk vissza a Madridra. Mesélj valamit az ottani szurkolókról.
Madridban élek. Az utcán járva látom, hogy mindenki fociõrült. Csak a Real Madrid létezik. A szurkolók hihetetlenek. Ennek természetesen nagyon örülök, és büszke is vagyok rá. Amikor hazai pályán játszunk, hihetetlen a hangulat. Egyedülálló. A lesifotósok erõszakosabbak, mint Németországban. Itt elmehetek ebédelni anélkül, hogy fotósok hada követne. Madridban nem.
