A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

Muñoz iróniája

Akit a Real Madrid történelme egy kicsit is érdekel, az már találkozhatott Miguel Muñoz nevével, aki 10 éven keresztül volt a klub játékosa az 50-es években, majd 15 éven keresztül a Real Madrid edzõje. Ilyen hosszú ideig azóta sem dirigálhatta senki a csapatot, és valószínûleg egy jó ideig nem is fogja. Az eredményei is elég impozánsak: játékosként 3 BEK-gyõzelem, 4 bajnoki cím; edzõként 9 bajnoki cím, 2 spanyol-kupagyõzelem és 3 nemzetközi serleg.

Álljon tehát itt ez az anekdota azok számára, akik szeretnék megismerni közelebbrõl a klubnak ezen, kicsit Martin Scorsesére emlékeztetõ, történelmi figuráját:

Az eset 1971-ben játszódik, amikor a Real Madrid a Chelsea ellen játszotta az akkori UEFA-kupának megfelelõ sorozat döntõjét. A helyszín az athéni Karaiskakis stadion volt, és két mérkõzésre volt szükség ahhoz, hogy eldõljön a cím sorsa (akkoriban még nem voltak tizenegyes-párbajok, hanem újrajátszották a találkozót döntetlen esetén). Az elsõ 1-1-es találkozó után sajnos az újrajátszást a Chelsea nyerte 2-1-re. A mérkõzést követõ sajtótájékoztatón egy görög újságíró próbált meg kérdezni Muñoztól:

– Do you speak english?
– No.
– Parles-vouz français?
– No.
– Deutsch?
– No.

Muñoz a szokásos iróniáját vette elõ az újságíró kitartó próbálkozásait látva:

– Bocsásson meg, de én csak spanyolul, sevillaiul és argentinul beszélek.

Ezzel a frappáns válasszal vége lett a sajtótájékoztatónak.

A Real Madrid kék könyve

A 2003-as évben, Florentino Pérez elsõ elnöksége idején, a Real Madridnál bevezettek egy „jó magaviseleti” kódexet, aminek pontjait az ún. „kék könyvbe” foglalták össze. Ez a tulajdonképpeni etikai kódex a klub hagyományos úri mentalitásán alapult, és a játékosoknak erõsen ajánlott volt, hogy eszerint viselkedjenek.

A kódexben emlékeztették a keret tagjait arra, hogy milyen kivételes helyzetben vannak, és hogy millióan, mindenüket odaadnák azért, hogy csak egy percet is a Real Madridban játszhassanak. Többek között arra figyelmeztették a játékosokat, hogy tisztelettudóan bánjanak a sajtóval és fordítsanak figyelmet a szurkolókra. Szerepeltek kikötések arra vonatkozóan, hogy mennyit lehet az éjszaka szórakozni menni, és az is fontos volt, hogy az ellenfél játékosait és a bírót nem szabad kritizálni. A „kék könyv” Florentino távozásával súlyát vesztette, és az öntörvényû Mourinho érkezésével elég reménytelen dolog manapság hasonlót betartatni.
 

Amikor Kaká a rossz buszra szállt fel

3-4 nyáron keresztül, az akkor még a Milanban játszó Kaká neve mindig felmerült a Real Madriddal kapcsolatban. Fõleg az akkori elnök, Ramón Calderón kívánsága volt, hogy Madridba érkezzen, és még azt is mondta egy interjúban, hogy nem akarja, hogy a sírján az szerepeljen: „Íme az ember, aki nem tudta elhozni Kakát”. Nos, végül nem sikerült neki…

A 2007-es év nyarán jártunk, miután a Milan elhódította a BL-serleget, és a bombaformában lévõ Kaká volt az olasz csapat nagy sztárja (az év végén meg is kapta az Aranylabdáját). A 2007/08-as idény elõszezonján egy négyes tornát rendeztek Moszkvában, ahol a PSV és a Lokomotiv mellett a Milan és Real Madrid is szerepelt.

Mindkét csapat egyszerre érkezett a moszkvai repülõtérre, ahol az a sürgés-forgás fogadta õket, ami ilyenkor szokásos. Ebben a kavarodásban a brazil játékos ahelyett, hogy a Milan buszába szállt volna fel, a Real Madrid jármûvébe tévedt… Kaká ezt csak akkor vette észre, amikor a buszlépcsõrõl felpillantva nem a saját játékostársait látta, hanem a Real Madrid embereit, akik természetesen hangos röhögésben törtek ki. Kaká nem zavarodott meg, hanem váltott pár szót az elsõ sorokban ülõ egyik Real Madrid igazgatóval, majd elment megtalálni a saját buszát.

Az eset persze nagyon bizarr volt, fõleg annak tükrében, hogy a madridiak mennyire érdeklõdtek a játékos iránt. A jövõ valóban azt tartogatta számára, hogy a Real Madrid buszába szálljon fel. Sajnos csak évekkel késõbb, Florentino Péreznek sikerült elhozni a brazilt, aki addigra minden bizonnyal túl volt a legjobb korszakán.

A sorozat elõzõ részei:

 

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
A FIFPRO World11 győztesei
Tovább

FIFPRO World11 – A győztesek

Nyilvánosságra hozták a FIFPRO11 szavazás végeredményét. A Real Madridból hat játékos került be a profi focisták által megszavazott…