Sosem felejted el az elsõ szerelmet – ami a világ legdrágább futballistájának esetében a Manchester United volt. És micsoda szerelem volt. Kilenc trófea, a Spanyolországban eddig megszerzett hárommal szemben. Nem csoda, ha a 80 millió fontos ember elmosolyodik, és azt mondja: „Igen, a manchesteri idõszak remek volt. Mindent megnyertem ott. Az életem fantasztikus szakasza volt az. Talán azt is nyugodtan mondhatom, hogy ott élveztem a legjobban a játékot, mivel annyira fiatal voltam. Az, hogy tizennyolc évesen a világ egyik legnagyobb klubjában, a Manchester Unitedben játszhattam, egy igazi álom volt! És az, hogy olyan játékosok mellett játszhattam, akiket addig csak a televízióban láthattam, talán az egyik fõ oka volt, hogy annyira élveztem a dolgot.”
“Supermán” épp elhagyni készül a stadiont
Ronaldo, aki hat nagyszerû szezont töltött el az Old Traffordon, mielõtt 2009-ben távozott, tisztában van vele, hogy szavait nagyon könnyen félreértik, és a mondatait kiemelik a szövegkörnyezetbõl. Ezért gyorsan folytatja is: „Nem azt mondom, hogy Madridban nem élvezem a játékot. Mert igenis élvezem. De most már idõsebb, érettebb vagyok. Már nem vagyok egy álmodozó fiatal, aki régen voltam. Huszonnyolc éves vagyok, tehát már nem vagyok kezdõ. Középkorú vagyok!”
Itt mindketten elnevettük magunkat… Középkorú! Biztos ez? És a nagy nevetés közepette Ronny hozzátette: „Persze csak a futball szempontjából!” Szegény öreg fiú. Nem csoda, hogy csak 179 gólt szerzett 178 meccsen a spanyol bajnoknál. Igen, egyesnél jobb a gólaránya, amivel még tovább javított a Manchesterben elért 292 meccs – 118 gól mutatóján. Ez nagyjából kétszer olyan jó, de vajon Ronaldo úgy gondolja, hogy kétszer olyan jó játékos lett, mint a Unitedben volt? „Nem, a statisztika azért lett jobb, mert már sokkal érettebb vagyok és rengeteget tanultam azóta.”
„Érettebb fejjel sokkal többet teszel a csapatért, mint magadért. De még mindig megpróbálok annyi gólt szerezni, amennyit csak tudok, amellett, hogy gólpasszokat is próbálok osztani. De azt is be kell látni, hogy megváltozott azóta a futball, más csapatban is vagyok. Sok dolog változott.”
Hihetetlen, de Ronaldo úgy gondolja, még ennél is tud jobb lenni. „Mindig arra törekszem, hogy jobbá váljak, és tudom, hogy ezt csak kemény munkával érhetem el, és azzal, ha még többet adok bele. Én készen állok.”
Ez a jövõ zenéje. De a héten a Real a Uniteddel találkozik a Bajnokok Ligája idei kiírásának legjobb tizenhat csapata között, így Ronaldo egy kicsit visszatérhet a múltba. Az emlékeiben kutakodva pedig a United edzõjével találkozhat, Alex Fergusonnal, akit a futballban édesapjának tekint.
„Csak tizennyolc voltam, amikor a Unitedhez kerültem, és õ tanított meg felnõni a futball világában. Ki tudott volna jobban? Rengeteg tapasztalata van – 1000 játékos ment át a kezei alatt. Tudja, és el is fogadja, hogy mire van szükségük a fiatal játékosoknak. Amit nekem megtanított, az a döntés fontossága. Hogy mennyire fontos a jó döntést meghozni a pályán és a pályán kívül is. Ezért is mondom mindig, hogy számomra olyan, mint egy apa. Mindent õ tanított nekem, rengeteget segített, fontos dolgokban adott iránymutatást. Ez igaz a futballra és az életre is, mivel a befolyása és érdeklõdése nem áll meg a partvonalon. Egyénileg törõdik mindenkivel. Nagyon emberséges, és megérti, hogy mire van szükséged, mit akarsz. Emlékszem, hogy az elsõ szezonban, amikor eljött a Karácsony, és persze Angliában ilyenkor sincs szünet, megkérdeztem tõle: ’Edzõ! Tudna adni három-négy szabadnapot, hogy hazamehessek Portugáliába?’ Õ pedig azonnal rávágta, hogy ’persze, nem probléma’. Tudta, hogy nagyon fontos része vagyok a csapatnak, de azzal is tisztában volt, hogy akkoriban nagy szükségem volt a családomra, és ez egy nagyon fontos pillanat volt számomra. Rájöttem, hogy megért és törõdik velem.”
„Néha, amikor kérsz tõle valamit, nem válaszol azonnal, csak annyit mond, hogy ’hadd gondolkozzam’. Majd másnap megadja a választ. Igen, vagy nem. Még ha elutasító választ is adott, annak mindig megvolt az oka és a magyarázata. Tudja, hogy bánjon az emberekkel, hogy tegyen boldoggá, hogy motiváljon. Ez vastagon megvan benne, és azért mûködik ilyen jól, mert igazi – belülrõl fakad. Tehát nagyon sokkal tartozom neki. Ezért is tartom vele a kapcsolatot, és ezért örülök, hogy újra láthatom.”
De ez nem állítja meg Ronaldót abban, hogy kiejtse korábbi edzõjét. Történelmet akar írni a Madriddal, ahogy a Uniteddel is tette, miután tizenegyesekkel legyõzték a Chelseat a 2008-as torna döntõjében Moszkvában. „A Bajnokok Ligája nagyon különleges Madridban, mivel a tízedik címet akarjuk megnyerni. Számomra ez lenne a csúcs. Rengeteg emlékezetes meccs marad meg az emberek és a játékosok fejében, én pedig le akarom tenni a névjegyem.”
A baj már csak az, hogy ehhez a Manchester Unitednek is lesz néhány szava.
