Igaz, hogy Ronald Reagan után kaptad a neved, mivel édesapád nagy rajongója volt?
Igen és nem. Az édesanyám volt az igazi rajongó.
Édesanyád?
Igen. Apám mindenfelé azt hangoztatta, hogy a név az õ ötlete volt, de igazság szerint anyukám kedvence volt Reagan.
A színész vagy az elnök?
Az elnök.
Melyik párthoz tartozott?
Azt hiszem a Republikánus Párthoz.
És Obama?
A Demokrata Párthoz.
Rá szavaztál volna, ha tehetted volna, vagy Romneyra?
Obamára. Jó benyomást kelt bennem. Úgy tûnik, hogy õ a megfelelõ ember az Egyesült Államok élére.
Láttál valaha Ronald Reagan filmet?
Nem emlékszem, hogy láttam volna.
Szereted az indiános, cowboyos westernfilmeket?
Nem igazán, inkább az indiai filmeket néztük otthon, Bollywoodból.
Ki a felelõs a portugál klikkért a csapatban?
Rengeteg barátom van a Real Madridban, nem csak a portugálok. Persze eleinte többet voltam Pepével vagy Kakával, hiszen egy nyelvet beszéltünk, de ez nem jelenti azt, hogy klikkesedés lenne.
Talán arra van szükséged, hogy több címet nyerj.
A trófeák nagyon fontosak, de a többi dolog is. A Real Madrid a világ legnagyobb klubja, az emberek pedig mindig a tökéleteset várják tõled. Úgy gondolom, hogy mindig van hová fejlõdni.
És mi történik az imázsoddal?
Az emberek olyannak látnak, amilyennek akarnak. Én csak megpróbálom magamat adni.
Olvasod a sportsajtót?
Nem vagyok az a fajta, aki ha nem remekel, akkor a kritikákat keresi az újságokban és a televízióban. De a kritika is hozzá tartozik a futballhoz, együtt kell élni vele. A legjobban az fáj, ha a pályán kívül történtek miatt ér kritika. Nem zavar, ha arról beszélnek, ahogy játszom, mivel ismétlem, én vagyok az elsõ, aki rájön, ha hibázott.
Vissza szoktad nézni a meccseidet?
Nem mindet, de a legtöbbet igen. Hasznos, hiszen láthatom, hogy mit csinálhattam volna jobban.
Tudsz aludni egy vereség után?
Ha egy nagyon fontos meccsrõl beszélünk, mondjuk egy elõdöntõrõl vagy döntõrõl, akkor nyilvánvaló, hogy nem alszom jól. És nem is csak a következõ éjszakán, hanem két-három napig. De a vereség a szakma egyik kellemetlen velejárója.
Még a Real Madridban is?
Persze. Nem szabadna így lennie, de így van.
Teher számodra az, hogy a válogatottal nem tudtál nyerni semmit?
Az, amikor a válogatottal vagy, teljesen más, mint a klubcsapatodban lenni. Portugália megadta a lehetõséget, hogy magas szinten játsszak, fontos gólokat lõjek, és eljussunk a 2004-es döntõig, a 2006-os és a tavalyi elõdöntõig. Ez egy igazi hõstett. És még mindig fiatal csapatunk van.
Volt olyan vereség, ami jobban fájt, mint a többi?
A spanyolok elleni elõdöntõ az Európa-bajnokságon. Tizenegyesekkel kikapni mindig fájdalmas. 120 perc kemény küzdelem után még fájdalmasabb.
Sírtál is?
Elõfordult már, de akkor nem.
Egy vereség után egyedül szeretsz lenni, vagy szereted megosztani a bánatodat másokkal.
Szívesebben vagyok a barátnõmmel és a barátaimmal.
A pályán utálsz csak veszíteni, vagy az élet más területein is?
Mindenben versenyzõ típus vagyok.
Igaz, hogy minden nap háromezer felülést csinálsz?
Van egy edzéstervem, de nem számolom a gyakorlatokat. Csak csinálom õket.
Milyen edzésterved?
Vannak benne egyensúly és állóképesség fejlesztõ gyakorlatok, hasizom, alsó hátizom és a törzs minden izmának megmozgatására.
Naponta mennyit töltesz a tested formálásával?
Nem tudom, erre mit mondjak. Reggelente edzés van, délután az edzõteremben dolgozom, de találok idõt a pihenésre is.
És miért csinálod ezeket?
Mert a futball napi szinten megköveteli. Ha jól akarsz játszani a pályán, akkor az étkezésre, alvásra, edzésre és a pihenésre (amikor nagy ritkán alkalmad adódik rá) is kiemelt figyelmet kell fordítanod.
A lelkedre és az elmédre is ugyanennyi idõt szánsz?
Természetesen. A pszichológiai felkészülés is ugyanolyan fontos, mint a testi. Ha játszol, rendkívül fókuszáltnak, de egyszerre nyugodtnak is kell lenned.
Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Sok van, de ha egyet kellene választanom, akkor azt mondanám, hogy nagyon makacs vagyok.
Gyerekként is az voltál?
Sokkal kevésbé. Most már nagyon az vagyok.
Most, vagy gyerekként szeretted jobban magad.
Nem gondolom, hogy ez változott volna. Idõvel a karrierem arra kényszerített, hogy egy falat emeljek magam köré, de a személyiségem nem változott.
Milyen voltál gyerekként?
Azt mondanám, hogy átlagos.
Barátok, foci, család…
Igen. Madeira egy nagyszerû hely a gyerekkorra. Minden nap játszottam a barátaimmal, és már akkor is arról álmodoztam, hogy profi focista leszek.
Voltak posztereid a faladon?
Nem. Semmi. Nem volt hely. A testvéremmel és a falat beborító bútorokkal osztoztam a szobámon.
Mi az elsõ emléked a futballról?
Nincsenek emlékem azelõttrõl, hogy a futball belépett volna az életembe. Mindig velem volt. Az iskolában, az utcán, mindenhol.
Mindig támadó voltál?
Igen, gyerekkorom óta. Szélsõként vagy középcsatárként játszottam.
Emlékszel még milyen volt az elsõ csapatod meze?
Az elsõ igazi mezem még a Funchal csapatában volt, fekete és fehér színben. Hét éves voltam, és nagyon izgatott voltam, amikor elõször magamra ölthettem.
És az elsõ gólod?
Csak arra emlékszem, hogy nagyon izgatott voltam.
Ki vitt el a meccsekre?
A szüleim. Apu sosem hagyott ki egy meccset sem.
Milyen volt elhagyni az otthonod?
Tudtam, hogy egyedül így érhetem el az álmaimat, de egyben ez volt életem legnehezebb döntése is. Teljesen egyedül voltam 11 évesen Lisszabonban. Hiányzott az édesanyám, a családom, a barátok. Minden. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, az a szeretteim támogatása volt. Sosem lettem volna képes erre nélkülük.
És Anglia?
Fiatal, de érett voltam. Csak jó emlékeim vannak Manchesterrõl. Hat évet töltöttem el ott, és ott váltam világhírû játékossá.
Emlékszel még, hogy mit mondott neked Sir Alex elõször?
„Légy profi, légy önmagad, koncentrálj a céljaid elérésére és soha ne veszítsd el a hited.”
Volt vele nézeteltérésed?
Voltak ilyenek, de ha két ember ilyen hosszú ideig együtt dolgozik, akkor ebben nincs semmi furcsa. Hálával tartozom neki mindenért. Fantasztikus edzõ és fantasztikus ember.
Dolgoznál vele újra?
A legjobb szakemberekkel mindig megtiszteltetés együtt dolgozni.
Mourinhóra is igaz ugyanez, nem?
Természetesen.
Látod magad edzõként a jövõben?
A foci az életem. Szeretnék a futball világában maradni visszavonulásom után is. De jelenleg még a játékosként hátralévõ éveimre koncentrálok. Meglátjuk, hogy utána mi történik.
Szeretnéd, ha a fiadból futballista lenne?
Az fantasztikus lenne.
Ugyanaz a név, ugyanaz a karrier… Elég komoly örökség.
Rajta múlik. Szeretném, ha így lenne, de ha úgy dönt, hogy nem ezt akarja, akkor sem lesz semmi gond. Tiszteletben fogom tartani a döntését.
Õ is olyan erõsen lövi meg a labdát, mint te?
(nevet) Még kicsi, de igen, szerintem igen.
Ha eléggé siet, talán még együtt is láthatunk titeket játszani.
Ki tudja. Sosem gondoltam erre, de most, hogy említed, miért ne?
Mi lettél volna, ha nem vált volna belõled futballista?
Egy ideje már én is kérdezgetem ezt magamtól.
És hogy válaszolod meg magadnak ezt a kérdést?
Nem tudom, talán ugyanazt csinálnám, mint a testvéreim: építési vállalkozó, kereskedõ… Esetleg valamit, ami a divathoz köthetõ.
