.jpg)
De hogyan is lett Rodríguez Mourinho amerikai kabalája, miközben találkozhatott Sir Alex Fergusonnal, Cristiano Ronaldóval, Maradonával, Özillel, Kakával és Chicharitóval? Az elmúlt hét évben Rodríguez minden nyáron két hét szabadságot vett ki, hogy elkóborolt labdákat üldözzön és bármiben segítse Mourinho Los Angelesben felkészülõ csapatait.
Ez nem kis dolog. A fizetés nélküli „szabadság” minden napján Rodríguez hajnali ötkor elhagyja californiai házát és az UCLA edzõközpontjába utazik, hogy a nap hátralevõ részében a pálya elõkészítésén munkálkodjon és Mourinho stábjának rendelkezésére álljon. Este 11-kor ér haza, pár órát alszik és másnap hajnalban az egész kezdõdik elölrõl.
„Gyerekkorom óta követem az európai labdarúgást”, mondta Rodríguez, aki 8 éves korában került Los Angelesbe Mexikó után. Soha nem volt még viszont Európában, de mindig is szeretett volna élõben látni egy Real Madrid – Barcelona meccset. Mourinho szezonvégi esetleges távozása miatt Rodríguez úgy döntött tehát, hogy talán a március 2-i El Clásico lehet élete utolsó lehetõsége, hogy élõben lássa ezt a csodát.
Ennek a szép tervnek viszont két buktatója is volt. Egyrészt Rodríguez egy családi nyaralásra spórolt, feleségével és három lányával utaztak volna valahova. Másrészt pedig Mourinho semelyik emberének nem tudta az elérhetõségét.
„Igazán tanácstalan voltam”, mondta Rodríguez, „de a feleségem bátorított és azt mondta, ’Menned kéne. Mindig is ez volt az álmod’. A legidõsebb lányom is odajött és így szólt, ’Tényleg menned kéne’”.
Így Rodríguez elindult. Február 28-án reggel megérkezett Madridba és bejelentés nélkül a Real Madrid edzõközpontjához ment. Nem volt jegye a meccsre, szállása sem volt, miután pedig a biztonsági õr nem engedte be, kénytelen volt az út szélére leülni. Az elõzõ éjszaka havazott, rideg idõ volt. „Istennek hála a feleségem által berakatott nagykabát volt rajtam, de a lábfejeim lefagytak”, mondta. Rodríguez végül nem jutott be, a következõ öt órát pedig az útszélen töltötte.
„Csoda volt, amikor megláttam õt”, állította Mourinho. „Észrevettem, ahogy Abel az út szélén ül. Én az asszisztensem, Rui Faria autójában távoztam éppen. Ilyenkor mindig rengeteg ember van odakint. De szóltam Ruinak, hogy ’Állj meg! Ez az a férfi Los Angelesbõl!’”.
„Amigo! Mit csinálsz te itt?”, kérdezte Mourinho.
„Titeket jöttem meglátogatni”, válaszolta Rodríguez, „Most vagyok elõször Európában és az az álmom, hogy meccseket lássak. Reméltem, hogy bejuthatok az El Clásicóra”.
„De már nincs több jegy”, mondta Mou. „Hol szállsz meg?”
„Még semmit nem intéztem ezzel kapcsolatban”, válaszolta Rodríguez. „A legfontosabb az volt, hogy titeket lássalak, és csak utána rendezzem el a dolgokat. Ha nem sikerül találkozni veletek, akkor a stadionba mennék és próbálnék jegyet szerezni. Ha pedig az se sikerül, akkor hazarepülnék”.
A varázslat pedig itt történt meg. Mourinho felhívta egy asszisztensét és elintézte, hogy Rodrígueznek saját szobája legyen abban a hotelben, ahol a Real Madrid tartózkodott a Barcelona elleni meccs elõtt. Mou szólt neki, hogy pihenjen egy kicsit a hotelben és másnap az edzõközpontnál várja õt. Az El Clásico elõtti este Rodríguez együtt vacsorázott a Real Madrid edzõi stábjával. Amikor Rodríguez azt mesélte, hogy a családja mennyire szerette volna, ha meglátogatná Európát, Mourinho félbeszakította. A Real Madrid egy nappal a Barcelona elleni meccs után Angliába kellett utazzon a Manchester elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntõre. Rodríguez úgy tervezte, hogy visszatér Los Angelesbe, de Mourinho errõl hallani sem akart.
„A következõt mondtam neki: ’Szó sem lehet róla. Eljössz velünk Manchesterbe és te leszel a mezfelelõs.’” – emlékezett vissza Mourinho. „Segítesz nekünk és egy még nagyobb álmot élsz meg, egy Bajnokok Ligája meccset a színfalak mögött.”
Rodríguez elmondta, hogy nagyon szeretné, ha ez megvalósulna, de minden költséget állni fog. Mourinho megrázta a fejét, elmosolyodott, majd annyit mondott: „Amíg velem vagy Európában, sza*t sem fogsz fizetni.”
Rodrígueznél itt elszakadt a cérna, örömkönnyekben tört ki. Felrohant a hotelszobájába, majd megragadta az útlevelét. Mourinho csinált róla egy fotót a telefonjával, majd elküldte az utazást szervezõknek, hogy õt is vegyék fel a listára.
Sosem tudhatod, hogy a karma mikor lép közbe és ad vissza neked valamit. Rodríguez hét nyáron át teljesen ingyen dolgozott a Mourinho csapatainak, még úgy is, hogy a Real Madrid fizetni akart neki a szolgálataiért Los Angelesben. Most pedig egy életre szóló élmény kapujában állt.
A következõ négy nap hihetetlenül pezsgõ volt. Március másodikán Rodríguez megtekintette a Real Madrid Barcelona felett aratott gyõzelmét a Bernabéuban. A klub jó helyre ültette, a meccs után pedig bemehetett az öltözõbe, ahol Cristiano Ronaldo és a mérkõzést szintén a helyszínen megtekintõ Maradona mellett fényképezkedett. (Ráadásul még Maradona barátnõjével is sikerült egy közös fotót csinálnia.)
A következõ állomás Manchester volt. Rodríguez a Real Madrid stábjának tagja volt ezúttal, teljes csapatfelszerelésben végezte a mezfelelõsi munkáját. Segített feltenni a bõröndöket a repülõgépre, dolgozott a csapat edzésén az Etihad stadionban. Ezen a ponton Mourinho és a játékosok egyfajta kabalaként tekintettek rá, többen még odáig is elmentek, hogy a hasát dörzsölgették a szerencséért.
Március ötödikén az Old Traffordon Rodríguez élete álmát teljesítette be, miközben észrevétlenül a futballvilág Zeligévé vált. Családja és barátai Los Angelesben látták, ahogy Sir Alex Ferguson mellett sétált fel az Old Trafford gyepére. Ezen a Youtube-videón a 31. másodpercnél elcsíphetünk egy pillanatot, amikor a folyosón Ronaldo mellett tûnik fel. Néhány másodperccel ezelõtt pedig a United sztárja, Chicharito Hernández hívta magához, hogy elmondja, neki adja majd a meccs után a mezét. (Mourinho beszélt Hernándezzel mexikói barátjáról, és annak tudta nélkül megkérte erre a szívességre.)
„Ezek az emberek úgy bántak velem, mintha a csapat része lennék.” – mondta Rodríguez. „Errõl még az unokáimnak is mesélni fogok.”
A Real Madrid végül továbbjutott egy olyan mérkõzésen, ami sokak számára a Nani ellen megítélt kiállításról lesz emlékezetes. Ferguson idegességében még sajtótájékoztatót sem tartott a mérkõzés után. A skót mester ennek ellenére is koccintani akart egyet Mourinhóval, amit Rodriquez elsõ kézbõl tapasztalhatott meg. „Kijött az öltözõbõl egy pohár borral és azt mondta: ’Szólj Josénak, hogy itt várja a bora, siessen.’”
„Maguk igazi úriemberek!” – mondta a két edzõnek Rodríguez. Ferguson rákacsintott, majd pedig még a híres európai játékosokat és edzõket tartalmazó képeskönyvét is aláírta.
Aznap voltak még emlékezetes pillanatok a meccs után. A Manchester öltözõje elõtt Hernández betartotta ígéretét és átadta mezét Rodriqueznek, egy személyes üzenettel ellátva.
„Azt kérdezte tõlem, hogy mióta dolgozom a Real Madridnak. Elmondtam neki, hogy igazság szerint nem dolgozom nekik. Elmagyaráztam a történteket, õ pedig az elsõ pillanattól meglepetten figyelt. Végül pedig azt mondta: ’Tudod mit? Ez csodálatos!’”
A Madrid öltözõjében Marcelo megkérdezte tõle, hogy átvinné-e a mezét a Manchester öltözõjébe, és megpróbálná-e elcserélni Van Persie-ére. Rodríguez megoldotta a dolgot, a Manchester egyik segítõjével nyélbe ütötte az üzletet, de úgy döntött, megvicceli a kis brazilt. Elrejtette a mezt, majd a következõt mondta Marcelónak: „Azt mondta, hogy veled nem cserél, de bárki mással igen.”
„Tényleg?” – kérdezte Marcelo.
„Csak viccelek, itt a mezed.” – mondta nevetve Rodríguez.
Végül rengeteg relikviával tért haza Amerikába. Ezek ajándékok voltak azoktól az emberektõl, akikkel találkozhatott. Chicharito, Özil, Kaká és Essien meze, Kaká stoplijai, plusz még egy labda az egyik mérkõzésrõl. De állítása szerint az emlékek érnek a legtöbbet. A Real Madrid gyõztes útja hazafelé Manchestertõl, ahogy Mourinho járt az ülések között, hogy mindenkivel koccintson, ahogy megállt és kacsintott barátjára, Abelre, a szerencsés kabalára Amerikából.
„Mindenki boldog volt a Real Madridnál, mivel ismerték õt az elõszezonból, és tudták, hogy nagyszerû ember és keményen dolgozik. Velünk volt és minden meccset megnyertünk. Az emberek azt mondták, maradnia kell.” – mondta Mourinho.
Aznap este, amikor a gép megérkezett Madridba, Rodríguez nem tudott köszönetet mondani Mourinhónak, mivel õ még befejezte a munkáját, segített lepakolni a géprõl.
Még mindig nincs semmilyen elérhetõsége José Mourinhóhoz, így ezzel a történettel szeretne neki köszönetet mondani.
