‘Iscomanía’ Madridban – kit igazolt le kedvenc csapatunk?

A spanyol futball egyik legnagyobb reménysége. Az idei U21-es EB talán legjobb játékosa. A 2012-es Golden Boy szavazás gyõztese. Egykori edzõinek, barátainak azonban még mindig csak a fiú a grundról, akit a labdán kívül túl sok minden nem kötött le régen sem, s úgy tûnik, ez már nem változik meg. Sok mindent hallhattunk már róla, a kutyája nevétõl egészen leigazolásának fordulatos voltáig. Az igazság a szezonkezdésen túl van, de addig is igyekeztünk a legfontosabb információkat és némi érdekességet is összegyûjteni Iscóról.

Taki, a család barátja nosztalgikus hangulatba kerül, mikor a Real Madrid nagy igazolásáról kérdezik. A kis Isco képe sejlik fel elõtte, aki órákat töltött az utcán. Akkoriban Isco számára az egész világ csupán a labdából és az õsöreg, EU-kompatibilisnek nagy jóindulattal sem nevezhetõ rozsdás kapuból állt. Na meg a két lábából, amit sokan már most aranyba foglalnának. Takival ellentétben Tomás Márquez, a Club Atlético Benamiel alelnöke nem vesztegeti az idõt a múlt giccsbe hajlóan megható képeire, a jövõbe tekint – elég fényes jövõbe, ami azt illeti: „A világ legjobbja lesz. A játéka az utcáról jön. Vegytiszta mágia.” Az õ klubja volt az, ahonnan 14 évesen a Mestallába költözött az ifjú „varászló”. A Benamiel szerény otthonának, az El Tomillarnak egykori üdvöskéje a legnagyobbakkal nézhetett szembe a Valencia, majd késõbb a Málaga stadionjában. Juan Bañasco, gyermekkori edzõje nem kifejezetten vágódott hanyatt a meglepetéstõl, ahogy régi tanítványa karrierjét figyelte: õ már a 4 éves Iscón is látta, hogy kis szerencsével a labdarúgás nagy alakjává válhat.

Az élet egy sportszeretõ milliomos formájában zöld utat adott a tehetségnek. Abdullah Ghubn két nyárral ezelõtt azonnal kicsengette kivásárlási árát – az üzletember, aki külföldiként elõször tudhatott magáénak egy komplett La Liga csapatot, beleszeretett a játékába. Ezután Pellegrini kezei között formálódhatott Andalúzia egyik legígéretesebb fia, aki mesterét szinte apjaként tiszteli a mai napig – jóllehet ettõl a naptól fogva Isco már a Real Madrid játékosa. A Taki emlékeiben még mindig bátyja haverjait alázó kissrác, a Las Flores utca mágusa kész a Bernabéu nézõseregletének kegyeit keresni. Barátja, Álvaro Morata nem kertel, mikor Isco lehetõségeirõl kérdezik: szerinte innentõl fogva Özil és Modric is féltheti a pozícióját.

Az 1992-es születésû Isco, aki Francisco Román Alarcón Suárez néven látta meg a napvilágot (mely név alkalmas arra, hogy kezdõ madridisták csapatuk iránti elkötelezettségüket bizonygassák az ismeretével), 17 éves kora óta szerepel hazája korosztályos válogatottjaiban. 2013-ban egy Uruguay elleni barátságos mérkõzésen debütálhatott a La Rojában. Nem véletlen, hogy Európa és a világ legjobb válogatottja befogadta soraiba: 2012-ben az olasz Tuttosport napilap ítészei úgy határoztak, hogy Van der Vaart, Rooney, Tudjukki, Fábregas, Agüero, Anderson, Balotelli és Götze után neki adják a Golden Boy-címet, melynek a legígéretesebb 21 évnél fiatalabb európai játékos örülhet minden évben (és nem egy felnõttfilmszínész, amire a trófea nevébõl kiindulva félig-meddig jogosan következtethetnénk). A 2013-as, nemrégiben lezavart U21-es Európa-bajnokság végeztével a torna legjobbjának jelölték, s ugyan az elismerést a Reallal szintén hírbe hozott Thiago Alcántara kapta, sokaknál a blancók legfrissebb igazolása volt a meccssorozat abszolút felfedezettje. A Marca is méltatta technikáját, személyiségét, a spanyolok legkiemelkedõbb játékosaként emlegették a középpályást.

Isco tudja, mit akar. Nem is olyan régen még nem lehetett biztosra venni, melyik európai sztáralakulat tudhatja majd a sorai között. Májusban az akkor még a Málaga kötelékeibe tartozó játékos egyértelmûvé tette, mit szeretne. Pontosabban mit nem: a kispadot koptatni. Akárhová is igazol, a lényeg, hogy pályára léphessen – ez volt az alapelv. Azóta persze sokan sokfélét írtak arról, hogy micsoda antimadridista, katalánhívõ centert sikerült beszerveznie Péreznek, aki szokatlanul mélyre nyúlt a mellényzsebben, hiszen korábban csak Xabi Alonsóért adott ekkora összeget (30 millió eurót) az általa igazolt 11 spanyol nemzetiségû játékos közül. 2009-ben Isco azt nyilatkozta, hogy hiányolja a Madridból az alázatot, arrogáns csapatnak tartotta a blancókat. A sajtó által fejére olvasott “bûnlajstromot” gazdagítja, hogy Iniesta és Xavi a példaképe, s ami az újságok szerint még ezt is felülmúlja: a kutyáját is Messirõl nevezte el (bár utóbbi információt én fenntartásokkal tekinteném a “culé” lét perdöntõ bizonyítékának). Néhány internetes szavazás arról tanúskodik, hogy az õsi rivális szurkolótábora szívesen vetette volna be õt Ronaldóék ellen (talán ezért izzították be a videómegosztókat kompromittáló felvételeket keresve), ám csalódniuk kellett. Akárhogy is viszonyult korábban a Real Madridhoz Isco, nehéz ellenállni, ha a labdarúgás (szerintem) valaha élt legnagyobbja keresi fel az embert, hogy igazoljon ahhoz a csapathoz, ahol õ korábban már történelmet írt.

Zidane jött, látott, és meggyõzött. Ehhez persze elõbb rá kellett beszélnie Florentino Pérezt is az üzletre, aki nem feltétlenül számolt Iscóval. Zizou kijelentette, hogy azt az óriási lehetõséget, ami a srácban lakozik, nem engedhetik át a Manchester Citynek (akik már tisztán látták a kockás zászlót Isco megvásárlásának célegyenesében), és fontos, hogy a legjobb külföldi játékosok mellett a legkiválóbb spanyolok is habfehérben focizzanak. A francia mágus ezt követõen – meglehetõsen leegyszerûsítve a dolgokat – odacsörgött Iscónak az U21-es torna alatt, hogy megnyugtassa: Ancelotti komoly szerepet szán neki, nem a padot fogja melegíteni, és különben is, a Madrid az a Madrid, mi másra vágyhatna egy focista, ha nem az õ címerükre. Úgy tûnik, nem a hivatalos megkeresések és tárgyalások hozzák a legbiztosabb eredményt – Zizou telefonja mellett Nacho, Carvajal és Isco izraeli szobatársa, Morata voltak azok, akik a leggyakorlottabb lobbystákra is köröket verve haveri alapon bírták jobb belátásra társukat. Fölösleges az óceáni éghajlatra váltani, sokkal jobban jár mindenki, ha a középpályás a City helyett köreikben folytatja tovább a Real Madrid elsõ csapatában. Álvaro beszélõkéje bizonyult a leghatásosabbnak – nem meglepõ, a két játékos már 15 éves kora óta ismeri egymást. Mostantól nem csak a válogatottban, de klubcsapatuknál is osztozhatnak majd az öltözõn.

Rudy Fernández, aki a Real Madrid kosárcsapatával elhódította a Liga ACB elsõségét, nem rejtette véka alá az Isco-tranzakció lezárása felett érzett örömét, ahogy a Twitteren fogalmazott: „már meg is veszem a mezét!” Ramos is elismeréssel nyilatkozott új csapattársáról: „Hatalmas játékos, mindig örömet okoz, amikor a legtehetségesebbekkel együtt erõsítheted a csapatot.”

Persze a Real Madrid esetében a sporttársak véleménye mellett az is kulcsfontosságú, hogy a város, a blancók hívei miként viszonyulnak az új érkezõhöz. Tomás Roncero, az AS publicistája nem aprózza el, mikor a madridista közhangulatot próbálja lefesteni: ahhoz a felhajtáshoz hasonlítja a málagai fogadtatását, ami Juanito 1977-es érkezését övezte. “Mindketten egyszerû spanyolok, vakmerõek, merészek, szerelmesek a labdába – az ilyen emberek adnak értelmet ennek a csodálatos játéknak.” Juanitót azért hozta a Real Madridhoz Santiago Bernabéu, hogy legyen valaki, akit megpillantva az emberek felpattannak a székükrõl, aki egy közülük. Juanito neve évtizedek múltán sem cseng tartalmatlanul, s bár azt még nem tudhatjuk, hogy vajon lesz-e 10, 20, 30 év múlva is „madridISCO” a fõvárosban, de hogy Benalmádenában nem feledik el egyhamar, abban biztosak lehetünk: az El Tomillar ettõl az évtõl kezdve az õ nevét viseli. Szülõvárosa nem is választhatott volna jobb reklámtáblát, hiszen ha az andalúz reménység befutja a neki jósolt pályát, akkor abból a település is biztosan profitálni fog – ahogyan remélhetõleg mi, a Real Madrid szurkolói is!

 

¡Hala Madrid! ¡Hala Isco!

Forrás: AS, Marca, Sport.es, mundodeportivo.com, malagafact.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK