Gyõztünk a Bajnokok Ligája csoportkörének rangadóján! Ha ezt a tényt vesszük csak figyelembe, akkor akár elégedettek is lehetnénk, viszont most jön a „de”… A Real Madrid taktikailag és szerkezetileg is visszalépett a Málaga elleni meccsen mutatott (még mindig nem túl fényes) játékához és teljesítményéhez képest. Ancelotti ismét elõvette (beszari) óvatos taktikáját, és túlbiztosította a támadásépítéseket az esetleges kontráktól tartva. Ez annak tükrében is érthetetlen, hogy tudjuk, a Juventusnak nem erõssége a gyors kontrák vezetése, inkább a mélységi irányító, Pirlo képességeit próbálják kihasználni és érvényt szerezni centerjátékuknak. Ezen a szokásos 4-3-3-as alapfelálláson kívül érdemes megfigyelni azt is, hogy az olasz tréner nem állított állandó õrzõt Pirlóra, a vendégek térfelén Benzema feladata volt visszalépni és nyomást gyakorolni a válogatott középpályásra (tudjuk, hogy Karim nem a védekezésérõl híres…), míg a hazaiak térfelén Illarrának kellett átvenni ezt a szerepkört. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Indokolatlanul gyáva játék
Ahogy már a felállások értékelésénél is szó esett róla, a mester ismét elõvette túlbiztosított taktikáját. A mérkõzés során minden a Real kénye-kedve szerint alakult, korán vezetést szerzett a csapat, majd az egyenlítõ gól után ismét gyorsan visszaszerezte elõnyét. A második félidõben is jól alakultak a dolgok a gyors kiállítással és az ebbõl következõ emberfölénnyel. A dolgok ezen – pozitív – alakulásától függetlenül Ancelotti nem vállalta fel a támadó futballt, nem törekedett a közönségszórakoztató játékra. Azzal, hogy Pirlo semlegesítésére gyakorlatilag két embert áldozott a tréner (Benzema a támadó, Illarra a védõ térfélen), center nélkül hagyta a csapatot, így a gyors támadásépítés, ami a Madrid egyik erõssége, egybõl nehézségekbe ütközött, arról nem is beszélve, hogy Benzema finoman szólva sem az a tipikus labdaszerzõ, védekezõ specialista. Ezen kívül az is feltûnt, hogy a három középsõ játékos közül Illarrát Pirlóra állítva gyakorlatilag kivette a középpályás védekezés alappillérét a csapatból. Khedira és Modric a nyáron szerzõdtetett spanyol társuk hiányában nem volt képes megfelelõen ellátni feladatát, a csapatvédekezés középsõ szekciója így csõdöt mondott.
Mire mennénk klasszis nélkül?
Nem csak a védekezéssel volt probléma a tegnapi találkozón. A csapat támadásban is nagyot lépett… vissza. Khedira ismét az elõzõ találkozón is látható box to box szerepkörben játszott, és most sem sikerült kellõen segítenie a támadójátékot. Sajnos a német válogatott középpályás képességileg alkalmatlan ezen szerepkörre. Erre a legjobb példa a második félidõben látott lehetõsége volt, mikor egy nagy sprint után, ziccerben löbbölt Buffon kezébe. Ebben a szituációban egy kreatív játékra képes focista felnéz és jó döntést hoz, míg Khedira lehajtott fejjel rohant, majd ziccerben hibázott. A csapat egyetlen szerencséje, hogy (a Juventusszal ellentétben) rendelkezik olyan klasszis játékosokkal, mint Ronaldo vagy Di María. A két szélsõ tegnap is hozta a tõle elvárható teljesítményt, és Illarrával, valamint Marcelóval kiegészülve hátukon vitték a csapatot.
Mi lesz veled Bale?
Gareth Bale a második félidõ felénél lépett pályára és a játéktéren töltött idõ alatt (ismét) nem sikerült pluszt adnia a csapatnak. A walesi válogatott kiválósága egyáltalán nem mozog otthonosan a tükör szélsõ szerepkörben, jobb oldalon. Ráadásul a csapat jelenlegi, védekezéscentrikus és túlbiztosított játékával is meggyûlik a baja, ugyanis Arbeloával nincs kellõen kisegítve és a középpálya milyensége végett elég területhez sem tud jutni. A nyár rekordigazolása egyelõre csak vergõdik e rendszerben, és sajnos azt sem lehet látni, hogy Ancelotti megpróbálná megtalálni a helyét. Konstans a jobb oldalon szerepelteti, és beállításával sem változtat a taktikán. Így Bale nem tudja kihasználni erõsségeit, nem tud a csapat hasznára lenni, pedig nagy szüksége lenne a Real Madridnak egy jó formában lévõ Garethre.
Conte megtette amit lehetett
A Juventus tökéletesen felkészült a Real Madridból, megpróbálták lezárni a szélsõk útját (Arbeloa szerepeltetése ezt igencsak megkönnyítette), és az elsõ adandó alkalommal kihasználták, hogy Marcelo támadáshoz történõ csatlakozásával terület nyílik a helyén, aminek lezárása már régóta nem megoldott a Realnál, hisz a középpályások nem képesek megoldani ezt a feladatot. Conte fiai taktikailag jól oldották meg a mérkõzést, helyzetekig is eljutottak, de ahogy az várható volt, hiányzott egy olyan játékos, aki képes megteremteni a különbséget, míg a másik oldalon találunk erre alkalmas futballistákat.
