Miután a királyi gárda letudta (nem is akármilyen teljesítménnyel) a számára már gyakorlatilag tét nélküli Bajnokok Ligája találkozót, következhetett a hétvégi bajnoki. A meccs elõtti napon lehetett tudni, hogy a Real ismét kénytelen lesz nélkülözni Ronaldót, így felvetõdött a kérdés, hogy marad-e a Galata ellen látott rendszer és a magabiztos, végig irányított játék, vagy megpróbál-e egy papíron (és gyakorlatban is) jóval gyengébb ellenféllel szemben valami mást is Ancelotti mester. Az olasz végül a változtatás mellett döntött, ezt pedig sem õ, sem mi nem bántuk meg.
Sokan álmodtak arról a keret véglegesítését követõen, amit szombat este a hadrendet böngészve láttunk: három kreatív játékos kapott lehetõséget a középpálya közepén. Isco, Modric és Xabi Alonso egymás mellett szerepeltetésén kívül egy másfajta változtatással is kísérletezett az olasz, ismét "eltorzította" kissé a 4-3-3-at, mely így az egykori John Toshack féle Sociedad 3-3-3-1 felállására hajazott. A kulcs ezen felállás esetében a lépcsõzetesség, a csapat három hullámban támad, minden csapatrész tengelyében van egy kreatív ember (a védelembe visszalépõ Alonso, a középen mozgó Modric és a fellépõ Isco), így bármikor, bármely részbõl kiugrathatók a bemozgó játékosok és a felfutó szélsõk. Nézzük, hogy festett ez a felállás és az egyes játékosokra levetített feladatok tekintetében.
Egy levédekezhetetlen középpálya
Ahogy azt már említettük, a középpálya közepén három kreatív ember kapott lehetõséget Ancelottitól. A trió remekül kiegészítette egymást, Alonso támadásépítésnél visszalépett mélységbe és elkérte a labdákat a kihozataloknál, így gyakorlatilag a fellépõ védõk mellé sorakozott fel, hogy hátulról mozgassa a csapatot, míg Modric a felfutó szélsõhátvédek közt, nagy területet bejátszva kapott szerepet. Elõttük játszott a támadások alkalmával Isco, aki több esetben is átvette Benzema pozícióját, a visszalépõ francia csatár mellé/elé helyezkedett, ezzel megbontva a vendégek belsõvédõ-párosát. Védekezésben stabilnak bizonyultak és jól zárták a passzsávokat is. Labdaszerzés után Isco visszamozgott, hogy összjátékokat tudjon kezdeményezni Alonsóval és Modriccal, majd elindította a már említett mozgást Benzema irányába. A szombati találkozón remekül bevált ez a három kreatív futballistával mûködtetett középpálya, a Valladolid egyszerûen képtelen volt megoldani védekezésben Alonsóék semlegesítését. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy egy jobb erõkbõl álló ellenféllel szemben valószínûleg szükséges lesz egy védekezõbb típusú játékos szerepeltetése is.
Újabb gyõzelem a világ legjobbja nélkül
Cristiano Ronaldo távollétében is mûködik a Real Madrid, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a szombati mérkõzésen és a Bajnokok Ligája találkozón látott produkció. Ronaldo hiányában a folyamatos játék a csapat célja, több passzal és kevesebb egyéni megoldással. A portugál zseni szerepkörét a nyáron szerzõdtetett Gareth Bale vette át ezekben a napokban, aki szintén érzi a kaput, ennek köszönhetõen pedig tökéletesen érkezik a bejátszott labdákra. A walesi nem csak jókor van jó helyen, de remekül megérti magát a szélsõ védõkkel, szerepeljen akár Carvajal, akár Marcelo oldalán. Ugyan a Valladolid ellen Benzema ismét a gyengébbik arcát mutatta játékban (gólja ellenére), de vele is kezd összecsiszolódni a nyár sztárigazolása. Ami még talán ezeknél is fontosabb, hogy a játékot mozgató középpályásokkal és a támadásokat gyorsító Di Maríaval is megtalálták a közös hangot. Ugyan akad még néhány apróbb baki a beindulásoknál és a keresztmozgások utáni területek bejátszásánál, de jó úton jár Ancelotti. Ha Ronaldo felépülését követõen is tudja tartani formáját a Tottenhamtõl szerzõdtetett labdarúgó – erre pedig minden esély megvan – akkor nagy dolgoknak lehetünk szemtanúi Madridban.
.jpg)
A Valladolidban ennyi volt
Szimpatikus kiscsapat. Röviden ennyit lehet elmondani a vendégekrõl. A Valladolid együttese nem tudott semmi váratlannal elõrukkolni a Bernabéuban, kiütközött a két klub és a két keret közti különbség, a Real Madrid magabiztosan, különösebb erõfeszítés nélkül múlta felül ellenfelét. Ignacio Martínez fiai gyakorlatilag feltartott kézzel érkeztek a Bernabéuba, se a középpályán, se a védelemben nem tudtak elég agresszívan fellépni, így könnyen átjátszották õket Iscóék. A támadójátékukról pedig mindent elmond az, hogy Diego Lópeznek pár beívelésen kívül nem volt dolga a találkozón. A Valladolidnak ennél jóval többet kellene nyújtania ahhoz, hogy el tudjon szakadni a kiesõ zónától, azonban hiába kerestük, erre utaló jelet nem találtunk a vendégek produkciójában.
