Taktikai szemmel: FC København – Real Madrid

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

 Kedd este egy, a sorozat szempontjából érdektelen találkozó várt Ancelotti csapatára, de az olasz tréner, a kupa döntetlen (és a borzalmasan gyenge játék) után arra a döntésre jutott, hogy ismét megpróbálja a lehetõ legerõsebb összeállításában pályára küldeni a gárdát. Lassan kezd körvonalazódni az alapcsapat és a kezdõ 11, amivel Carlo mester az egész szezonban szeretne dolgozni. Ugyan Ramos és Varane csapatba illesztésével ez még késõbb változik, de a vázat úgy látszik, hogy megtalálta Ancelotti. A dániai mérkõzésen ismét egy erõs, stabil vázat alkalmazott, ahol a Xabi-Modric-Isco trió tökéletesen bejátszotta a pálya középsõ harmadát, míg a széleken Arbeloa, Marcelo és Bale hozták a sebességet a királyiak játékához. Ugyan még van bõven munka ezzel a több lépcsõs, stabil vázra épülõ játékkal és hozzá kell szokni ehhez a játékosoknak is, de végre látható valami olyan szerkezeti elképzelés, amit folyamatosan alkalmaz a mester. Nézzük, hogy is festett ez a szerkezeti rajzon:

 
 

Jól teljesítõ helyettes
Azzal, hogy Ramos az eltiltását töltötte, Varane pedig sérüléssel bajlódik, kézenfekvõ megoldás volt Nacho szerepeltetése a védelem tengelyében. A fiatal spanyol hátvéd az elõzõ szezonban többször is lehetõséget kapott Mourinhotól, de akkor egy, a számára idegen poszton, bal oldali védõként került bevetésre. Ancelotti mester most ott játszatta a királyiak saját nevelésû futballistáját, ahol a korosztályos csapatokban és utánpótlás válogatottakban is rendre megsüvegelendõ teljesítményt nyújtott, a védelem tengelyében. Szinte teljesen biztos, hogy nem bánta meg ezen döntését a tréner, hisz Nacho tökéletesen beleillik ebbe a stabil középsõ középpályás játékra épülõ rendszerbe. Rendre jól lépett közbe védekezésben (ugyan akadt néha rutintalanságból adódó, korai közbeavatkozási kísérlete) és jól segített be elõre lépve a Xabi-Modric párosnak. Támadásban pedig nem cifrázta, jól oldotta meg a labdakihozatalokat, melyeknél vagy a felfutó Marcelo-Arbeloa duót, vagy a középpályáról labdáért visszalépõ Alonso-Isco-Modric hármast hozta játékba. Összességében tehát jó döntésnek bizonyult a mestertõl Nacho játékba küldése, reméljük komolyabb ellenfelekkel szemben is bizonyít majd a védõ.


 

Csak annyit, amennyit kell
A mester nyílvánvalóan felhívta játékosai figyelmét a mérkõzés tét nélküli mivoltára és a pálya talajának állapotára is. Ezen információk tükrében ugyanis teljesen érthetõ, hogy a királyi gárda a találkozó nagyrészében a biztos, kockázat nélküli, "csínyes" passzoktól mentes játékot hozta. A pályán lévõk mind jól kezelték a helyzetet, mely a szakmai stáb, meccsre történõ, tökéletes felkészítésének az eredménye. A középpálya közepén Modric és Alonso adott mélységet a csapatnak, õk biztosították, hogy a Real játékának sebessége végig kontroll alatt legyen, míg Isco a fellépõ szélsõ védõkkel karöltve a kiürített területeket próbálta passzokkal bejátszani (Marcelo és Arbeloa voltak a passzainak fõ célpontjai). Ronaldo és Bale külön utasításokkal került a pálya két szélére, míg Bale feladata a gyors oldalváltás volt, ezzel megbontva a dánok statikus védelmét, addig Ronaldo nem hajtott végre teljes helycserét a walesivel, hanem behúzódott Benzema elé, mellé. Ezen húzásoknak volt köszönhetõ, hogy a találkozó nagyrészében a szélek könnyen megjátszhatók voltak, hisz a védõk figyelmét lekötötte a középen helyezkedõ Benzema-Ronaldo duó és a folyamatosan keresztezõ Bale mozgása.

 

Ez a hazaiaknak is belefért
Ugyan a fordulót megelõzõen még volt esélye a København csapatának, hogy megszerezze a csoport harmadik helyét és ezzel a tavaszi EL szereplés indulási jogát, de a dánok nem kergettek hiú ábrándokat és a realitás talaján maradtak. Ennek volt köszönhetõ többek közt az is, hogy nem szakították meg magukat és ellenfelüket, a meccs a nehéz talaj ellenére nem volt különösen durva, nem találkoztunk (egy-két véletlen eset kivételével) vigyázatlan, vagy feleslegesen kemény belépõvel. A vendéglátók próbáltak területet szûkíteni a pálya középsõ harmadában és így elfolytani a Real támadó játékát, de arra már nem futotta a csapat erejébõl, hogy a széleken felfutó játékosokra elég figyelmet szenteljen, így minden alkalommal felborult a védekezésük és egyre hátrébb és hátrébb kényszerültek a madridiak támadásainak alkalmával. Csak a királyiakon múlt, hogy nem lett nagyobb a gólkülönbség, de ettõl függetlenül a hazaiak is elégedettek lehetnek, hisz -annak ellenére, hogy gyakrolatilag nem volt épkézláb labdakihozataluk- két gólon tudták tartani a világ egyik legjobb csapatát. 

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK