Így emlékszik azokra a felfokozott napokra: “Ki akartam jönni a hotelbõl, amilyen gyorsan csak lehet, hiszen mindenütt a média képviselõi nyüzsögtek, kíváncsi emberek, ilyen körülmények között lehetetlen a pihenés, be vagy zárva egy szobába, kicsit olyan, mintha egy börtönben lennél. Persze nem volt annyira vészes, egy új idõszak csodálatos, izgalmas kezdetét jelentette.”
Három hetet töltött a madridi szállodában, de mostanra megtalálta igazi otthonát a városban. “Fontos volt, hogy végre eljöhessek, hogy saját házam legyen. Ott lehet pihenni, tévézni, internetezni. Egészen egyszerûen könnyebb az élet akkor, ha mindezt megteheted. Ott van a családom, a barátaim, ami a legfontosabb számomra, pontosan ez kell ahhoz, hogy megállapodjak itt, hogy velük együtt kikapcsolódhatok, hogy élvezhetem a társaságukat.” Azt mondja, a költözés segített neki a beilleszkedésben, és a teljesítményén is meglátszik a pozitív változás. Sikerült átlendülnie a combjában jelentkezõ túlterhelésen, és jelenleg nyolc gólja mellett hat gólpasszt is jegyeznek a neve mellett. Lehet, hogy a Madrid már öt pontos hátrányt halmozott fel a Barcelona és az Atlético mögött, de mivel még a szezonnak több mint a fele elõttük áll, senki sem aggodalmaskodik a klubnál, Bale is ezt hangsúlyozza: “Nagyon hiszünk abban, hogy remek a csapat, és képesek vagyunk megnyerni az idei bajnokságot.”
A Bajnokok Ligája eddig jobban fest. A Real 16 ponttal zárta a csoportot, 20 góljuk páratlan teljesítmény a mostani sorozatban – ehhez Bale két találattal járult hozzá –, ráadásul a kieséses szakasz elején a Schalke csapatát kapták, akik jelenleg a hatodik helyen tanyáznak a Bundesligában. A tizedik európai kupagyõzelem, melyre már csak a “La Décima” (A Tizedik) megnevezéssel hivatkoznak a spanyolok, folyamatosan ott lebeg Madrid fölött Zidane Leverkusen elleni mesés találata óta, mely 2002-ben elhozta a kilencediket, és amelyet Gareth 12 évesen otthonában, Cardiffban kísért figyelemmel. A La Décima állandó témája a Real játékosaival és vezetõivel készült interjúknak, Bale is utalt rá a bemutatásán tartott beszédében. “Nem mondom azt, hogy ez nyomást jelent. Tény, hogy a tizedik cím különleges lenne a klub számára, de mindenki, aki a csapatnál dolgozik, a játékosok, a technikai stáb, mind meg akarják nyerni a Bajnokok Ligáját, hiszen minden trófeát meg akarunk nyerni, melyért versenybe szállunk.”
Úgy tûnik, Bale már könnyedén beletanult a spanyol életvitelbe, ám a madridi éjszakai élet nem az õ asztala, hiszen nem fogyaszt alkoholt. A legnagyobb különbséget a napirendben látja: “Bizonyos dolgok nagyon különbözõek itt. Az étkezések teljesen más idõpontra esnek, késõ este esznek az emberek. Nincs ezzel semmi problémám, bár nekem nincs szükségem arra, hogy este tizenegykor egyek. Már egy ideje itt vagyok, elkezdtem igazodni és hozzászokni az itteni dolgokhoz.” Mikor épp nincs más dolga, a Premier League-et követi, sok kosármeccset néz, azt tervezi, hogy Luka Modric társaságában eljár a Real Madrid kosarasainak mérkõzéseire. A horvát középpályás már a Tottenhamnél is a csapattársa volt, s most újra együtt dolgozhatnak. Rajta kívül a többi, korábban a Premierben játszó focistával is jó a kapcsolata, ide tartozik Ronaldo, Xabi Alonso és Álvaro Arbeloa is. Elismeréssel beszél a régiebbi motorosnak számító és a csapatkapitányi szerepet is ellátó Sergio Ramosról és Marcelóról: “A saját példájukkal vezetnek másokat. Ha valamikor beszélgetni akarsz velük, mindig ott vannak, hogy meghallgassanak. Óriási dolog, hogy velük játszhatok, hiszen világszínvonalú labdarúgók.” Azzal, hogy most Ronaldóval, Alonsóval és Ramosszal osztozik az öltözõn, egészen más helyzetbe került Bale, hiszen a Tottenham csapatában õ volt a favorit, itt viszont csak egy a sok sztár közül. “A Tottenhamnél mindig az volt a célom, hogy megszerezzem a labdát és megoldjam a helyzeteket, de itt mindenki ezt csinálja, minden poszton a világ legjobbjai állnak, és megengedheted magadnak, hogy csak a saját feladataiddal foglalkozz, ahelyett, hogy az egész csapatot a válladon viszed, és ezt nagyon élvezem.”
A kihívás, hogy beilleszkedjen egy másik bajnokságba, jó tapasztalat Bale számára, és bátorítani akar minden brit játékost, hogy kövessék a példáját, a Premier League után próbálják ki magukat külföldön is. “Élveztem az angliai játékot, de a többi futballstílust is kedvelem, Spanyolországban egészen más játékmódokat tanulhatok, más típusú futballt, ezzel fejlõdhetek, és remélhetõleg többet tudok majd tenni a hazám csapatáért is. Szerintem ha mások is meglépnék ezt, az csak a javukra válna, ami a játékukat illeti.”
Van azért egy olyan eleme a spanyol életmódnak, amit még nem sikerült beépítenie a hétköznapjaiba, ez pedig a szieszta. Ebben különbözik csapattársától, Ronaldótól, aki bevallotta, hogy a világbajnokság csoportjainak kisorsolását bizony átaludta. Bale nem aludt (“Szinte sosem alszom délután, ha mégis, akkor éjszaka ébren vagyok”), de elismerte, hogy õ sem követte az eseményt. Ki hibáztatná ezért? A világbajnoki trófea egy olyan elismerés, amelyért a walesi játékos nem száll ringbe jövõre, bár 15 madridi társa érdekelt benne. Szokásához híven ebbõl is a pozitívumokat emeli ki: “Nyilvánvalóan lelombozó, hogy nem lehetek ott a világbajnokságon, de próbálkozunk, tehetséges, fiatal csapatunk van és a jövõ nem fest rosszul Wales számára. A világbajnoki meccsek helyett én pihenni fogok és teljesen felfrissülhetek a szezon után. Jobb lenne ott lenni, de mindig jó érzés, amikor az ember a világ legjobb csapatait nézheti egy versenyen.”
Bale-nek különben sincs ideje olyasmikkel foglalkozni, mint a világbajnokság. Meg kell tanulnia egy új nyelvet, lesznek találkozói a Barcelonával is, nem beszélve a számos címrõl, amit el kell hódítania csapatával. Elõször is itt a nyelv. Heti kétszer vesz órákat, azt reméli, hogy ahogy fejlõdik, egyre többet tud majd kommunikálni csapattársaival és jobban megismerheti a spanyol hétköznapokat is. “Már megértek néhány dolgot, szóval megfelelõen haladok. Már tudok köszönni, jó reggelt kívánni a csapattársaknak, megkérdezem, hogy vannak, de egyelõre erre a szintre korlátozódik a társalgásunk. Az a jó ebben, hogy nem értem a szitkokat sem, ez nagyon hasznos dolog.” – teszi hozzá nevetve. Utóbbi nagy elõny volt számára akkor, mikor a Nou Camp gyepére lépett élete elsõ Clásicóján, 90 000 kiabáló Barcelona-szurkoló elõtt. A Barca akkor 2-1-re nyert, s Bale úgy véli, hogy a meccsen, mely „a klubfutball legnagyobb párharca”, jó szolgálatot tett. “Nyilván nem ez volt a legjobb idõszak számomra, hiszen nem voltam ott az elõszezonban, nem játszottam. Az edzõ engem választott, azt gondolta, jó munkát fogok végezni, és én mindent elkövettem, hogy hasznos legyek a csapat számára. Szerintem akkor mi voltunk jobbak, de a futball sosem így mûködik.”
A következõ meccs a Sevilla ellen azt mutatta, hogy Bale és a csapat sorsa is szerencsés fordulatot vesz. Bale a kapu felsõ sarkába passzolta a labdát 13 perccel a kezdõ sípszó után, ez volt az elsõ gólja, amit hazai pályán szerezhetett. Ezután még egy találat került a neve mellé szabadrúgásból, majd két gólpasszt is kiosztott egy olyan elképesztõ, tízgólos mérkõzésen, melyen végül a Madrid diadalmaskodott 7-3-ra. Úgy tûnt, hogy fordulóponthoz érkezett. “Az elsõ alkalom volt, ahol semmi kellemetlenséggel nem kellett számolnom, akkor éreztem elõször, hogy végig tudok játszani 90 percet. Nem volt könnyû elõszezon hiányában, hosszú idõszak volt labda és futás nélkül. Akkor elõször azt éreztem, hogy fizikálisan és mentálisan is készen állok, hogy meg tudom mutatni, mire vagyok képes.”
.jpg)
Három nappal késõbb két gólnál is közremûködött a Rayo elleni 3-2-es végeredményt hozó találkozón. A Juventus otthonában elért 2-2-es döntetlenhez is hozzájárult egy találattal, de a Real Sociedad, az Almeria és Galatasaray hálóját is megrezegtette a késõbbiekben. Aztán egy igazán különleges estén megszerezte elsõ mesterhármasát a Real Valladolid kárára, s ezzel Gary Lineker mellett a második brit labdarúgó lett a La Liga történetében, aki egy meccsen háromszor is eredményes volt. Amikor játékostársai besétáltak az öltözõbe, õ a kezdõkörbe lépett, és a labdát a hazai szurkolók tiszteletére a magasba emelte. “Még csak két-három hónapja vagyok itt, így az, hogy mesterhármast szereztem a Bernabéuban, nagyon különleges dolog számomra, sosem fogom elfelejteni.”
Bemutatásán Florentino Pérez hozzá intézett szavaiban azt is elmondta: “A világ legtöbbet követelõ klubjához érkeztél, de mi mindig ott állunk majd melletted.” Bale ezt teljes mértékben tanúsítani tudja, s azt is hozzáteszi, hogy Carlo Ancelotti angol segédedzõje, Paul Clement rendkívül fontos szerepet játszik az életében ebben a szezonban: “Õ egy fantasztikus ember, remekül kijövünk egymással. Nyilvánvalóan nagy segítség, hogy õ is brit, s így tökéletesen el tudja mondani, mit várnak tõlem a pályán.”
Míg Clement egyfajta terelgetéssel járul hozzá az itteni munkához, addig Zinedine Zidane erõsíti azt a szürreális élményt, hogy most bizony Madridban van. “Mikor beszáll az edzésbe, és néhány embernek külön leckéket ad, látszik, hogy még mindig hihetetlen. Óriási dolog, hogy õ, egy igazi legenda a közelünkben van. Mikor fiatalabb voltam, követtem a pályafutását, elképesztõ volt. Õ mutatja az utat.”
Olyan példaképekkel, mint amilyen Zidane, Gareth Bale nem mindennapi karrierje jó kezekben van. Bale jó helyen van.
