Mit gondoltál az Aranylabda-gáláról?
Nagyon örültem, hogy láthattam Cristianót elérzékenyülni. Szerintem nagyon sok embernek megváltozott a véleménye róla, miután látták sírni a díj átvételekor. Nagyon megindító volt látni, ahogy sír és átveszi a díjat. Õ olyasvalaki, aki mindent száz százalékos odaadással csinál. Nem sok olyan futballista van, mint õ.
És Xabi Alonso?
Õ emberként és játékosként is elsõ osztályú. Xabi visszatérése nagyon észrevehetõ volt a Madridnál. Õ egy olyan játékos, aki megszabja a csapatai játékát. Ugyanez volt a Realban és a Liverpoolban. Õ egy rendkívül sokoldalú játékos. Redondo óta nem volt ilyen a csapatban.
Madridista vagy, de voltak mélypontjaid.
Egy kicsit visszahúzódtam a Mourinho-érában. Azt a fajta védekezõ futballt nem erre a nagyszerû csapatra találták ki. Mou felfogása nem illett a Madrid történelméhez és szellemiségéhez. Így egy kicsit eltávolodtam a csapattól. Még mindig madridista voltam, de megkedveltem néhány más játékost is.
Játszottál a Madrid utánpótlásában?
Részt vettem egy próbajátékon, és bár szörnyû voltam, olyan nagy elvárásaim voltak ezzel kapcsolatban, hogy amikor hazaértem, már belenéztem a postaládába, hogy lássam, küldtek-e egy sürgönyt, hogy kiválasztottak. Az iskolában jobb oldali védõként játszottam, ez az a poszt, ahova a legrosszabbakat teszik. Aztán tizenöt évesen volt egy motorbalesetem, szétment a bokám, így hosszú ideig nem játszottam. A húszas éveimben futsaloztam, amíg nem szakadt el a térdszalagom. Aztán abbahagytam. Mindent megtennék azért, hogy focizhassak. Imádom.
Fernando Redondo távozásakor nagyon lázadtál.
Akkoriban nem volt internet, én pedig emlékszem, hogy három napig folyamatosan a teletextet figyeltem, hogy lássam, aláírt-e a Milanhoz. Annyira ideges voltam, hogy fogtam a Fernando mezemet, majd elvittem a Bernabéu elé, ahová kitûztem, hogy mindenki lássa. A jegypénztáros meggyõzött, hogy vegyem le, mielõtt még elveszítem a mezt. Õ egy olyan játékos volt, aki meghatározott egy csapatot. Ilyen Xabi, Pirlo,vagy Mazinho…
Özil távozása is felhúzott?
Õ volt az új Gutink, de a távozása egy idõben történt Isco érkezésével, akibe azonnal beleszerettünk. Ezért volt annyira észrevétlen az egész. Véleményem szerint Özil a Madrid elmúlt éveinek egyik legjobb igazolása volt.
Gutit nevezted meg egyik kedvencedként. Õ egy amolyan rosszfiúja volt a madridizmusnak, nem?
Kétségtelenül. Látszik, hogy a tízes posztján mindig mûvészek és lázadók játszottak. Guti egy olyan játékos volt, aki megérdemelte azt, amit a pályán elért. 15 évet töltött el a legmagasabb szinten, a klub pedig minden évben igazolt valakit a posztjára. A híres önzetlen sarkazása, amivel Benzemának adott gólpasszt, a futball történelmének egyik legnagyszerûbb pillanata volt.
Juanitót és Santillanát preferálnád a Cristiano – Bale párossal szemben?
Érzelmi szempontból kétségtelenül igen. Õket nézve lettem a futball szerelmese, õk még egy másfajta futball utolsó képviselõi voltak, egy bátor és kemény futballé. A foci azóta rengeteget változott, az pedig egyértelmû, hogy Cristiano és Bale remek játékosok, de az én támadósorom ez.
Ki az a játékos, akinek írnál egy számot?
Úgy gondolom, hogy aki a legjobban megérdemli, az Raúl. Õ az, aki megtestesíti a madridista szellemiséget, õ a kapcsolat a Juanito, Pirri és Santillana alkotta Madrid és a modern Madrid között. Õ egy teljesen hiteles utcai focista volt, okosabb mindenki másnál. Egyszer elkezdtem írni egy dalt Zidane-nak, de sosem fejeztem be. Akkoriban rengeteget jártam a Bernabéuba. Sosem láttam akkora futballistát, mint Zidane. Emlékszem, hogy a dal a következõképp kezdõdött: „eltáncolsz a bal szélen, de én jobban szeretem, ha középen vagy Ronaldóval”. Jó kis dal volt, de nem fejeztem be.
A „Día de feria” címû dalodat egy Madrid – Barca mérkõzés inspirálta?
Ez egy igazán madridista dal. Sétáltam az utcán, a Madrid játszott, a város pedig ünnepelt. Minden a helyén volt ahhoz, hogy megírjam ezt a dalt. Egy ideig volt egy olyan sora, hogy „Raúl vasárnap be fog találni a Barca ellen”.
De megváltoztattad, amikor Barcelonában léptél fel.
Igen, de csak egyszer. Mindenki nevetett, mert tudták, hogy madridista vagyok. Van egy dalom, a „Su día libre”, amelyben a következõt éneklem: „reggelizem a büfében, kezemben az AS”. Aztán amikor Barcelonában adtam elõ a dalt, az AS helyett Mundo Deportivót mondtam. Tudták, hogy viccelek, mindenki nevetett. Bûnbe vitt a közönség.
Kik voltak hatással a zenédre?
Bob Dylan, Van Morrison, Springsteen, Lucinda Williams. Spanyolok közül pedig Leiva és Miguel Ríos.
Ha Dylan futballistaként születne újjá, ki lenne õ?
Di Stéfano, mivel ugyanolyan úttörõ volt, mint Alfredo.
Ki most a góré a futballban?
Egyértelmû, hogy Cristiano Ronaldo.
Mi jut eszedbe Florentino Pérez neve hallatán?
Csalódás.
Melyiket szeretnéd jobban? Egy Santillana által aláírt labdát, vagy egy Bob Dylan által aláírt kottát?
Dylan dalaim már vannak, szóval Santillana labdáját választanám.
A nagy találkozás: Quique González, Granero, Xabi Alonso és Raúl:
