A Tizedik: “Nem szabad, hogy mániává váljon a Tizedik megnyerése. A szurkolók és a játékosok is régóta várják, hogy
megnyerjük. A Real Madridnak mindig úgy kell hozzáállni, hogy meg akarja nyerni, de sok csapat vágyik arra, hogy gyõzzön a BL-ben. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ez az év lehet az, amikor sikerül. Remek csapatunk van és egy kiváló edzõnk, Ancelotti, akinek még szerencséje is van. Bárcsak megmutathatná velünk is, mennyire szerencsés!”
A második Aranylabda: “Nem reméltem, hogy nyerhetek. Egyedülálló pillanat volt, fõleg amiatt, hogy a fiam odajött hozzám. Az érzelmek magukkal ragadtak, ezért könnyeztem, meg persze az örömtõl is, hogy megélhettem egy ilyen megindító estét. Igazi könnyek voltak, õszinték, egy egyszerû embertõl. Az ünnepség alatt kissé ideges voltam, mielõtt megismertem az eredményt, minden kissé bizonytalan, furcsa volt számomra. Nem reménykedtem benne, de végül megmutathattam azt az örömöt, ami bennem volt. Az Aranylabda a legnagyobb elismerés, melyet egyénileg nyerhet egy játékos. Ha a világ legjobbjának tartanak, az igazán különleges dolog. Eddig kétszer sikerült ezt elérnem, meglátjuk, mit hoz a jövõ.”
Mario Balottelli: “Nem ismerem személyesen és nem érdekel, mit csinál a pályán kívül. Jó játékosnak tûnik, aki leteheti a névjegyét mind a Milanban, mind az olasz válogatottban, az alapján, amit mutat, tehetséges.”
Az európai bajnokságok: “Õszinte leszek, nem igazán szeretem az olasz bajnokságot, nem kísérem figyelemmel, bár tudom, hogy magas színvonalú. Mindig is a legjobbak közé tartozott Európában és az egész világon is, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is jól szerepel Olaszország. Nem mondom, hogy rossz bajnokság, de engem nem ragadott magával. Rengeteg olasz bajnokit láttam már, de számomra nem érdekes, jók a csapatok és a játékosok is, de maradok a Premier League-nél és a La Ligánál. Talán egyszer majd megváltoztatom a véleményemet.”
