Ön volt az egyik elsõ spanyol játékos, aki megfordult a Premier League-ben. Úttörõnek tartja magát?
Voltak azért elõttem mások, pl. Albert Ferrer, Gaizka Mendieta vagy Iván Campo. De az elsõ klub, ahol több spanyol is együtt játszott, Rafael Benítez Liverpoolja volt. Elég szabad kezet kapott, és rám esett a választása. Ez lényeges volt számomra, hiszen sokat tanultam a Liverpoolban.
Ön a spanyol iskola hamisítatlan képviselõje, milyen volt, mielõtt Angliába ment?
Mindig is védekezõ középpályás voltam. Akkor is, mikor San Sebastiánban játszottam a parton. Mindig is a csapat volt az elsõ helyen, felelõsnek éreztem magam azért, ami a pályán zajlik. Mivel apám is (Periko Alonso, kétszeres bajnok a Real Sociedad színeiben a 80-as évek elején) ezen a poszton játszott, természetes volt számomra. Taktikailag nagyon jó képzést kaptam. De ez jellemzõ minden intézményre Spanyolországban. Mikor eljössz onnan, jó focista vagy, megvannak a szükséges alapok. Spanyolország nagyon magas színvonalú játékosokat bocsát ki, a csatároktól egészen a kapusokig.
Mit tanult a Liverpoolban?
Úgy mentem oda, mint egy szivacs. Meg akartam tanulni mindent, amit csak lehetett. Néztem, hallgattam és beszéltem már a kezdetektõl. Persze, 22 éves voltam… Nagyon sokat számítottak az olyan játékosok, mint Hamman, Carragher, Gerrard. Emberként és profi játékosként is sokkal érettebbé váltam. És be kell látni, hogy e tekintetben sokat köszönhetek Rafa Beníteznek. Az angol foci a legtisztább értelemben futball. Kiismertem, milyen is az Anfield és a maga sajátos hangjai. Hamar hozzászoktam az ottani focihoz. A Premier kevésbé technikás és taktikás. De sokkal erõsebb a ritmus. Ott alakult ki bennem a versenyszellem és az, hogy ne nyûglõdjek az ütközésektõl.
És mindez most hasznára van Spanyolországban?
Természetesen! A futballnak velejárója, hogy néha testi kontakt van, nem riadok vissza attól, hogy a sarkamra álljak, amikor szükséges. Persze, bármikor is így teszek, sportszerû vagyok. Sosem színészkedek, ez is olyasmi, ami hozzátartozik a játékomhoz. Ez alapvetõ. A szimulálókat nem nézik jó szemmel Angliában. Személy szerint örültem annak, hogy ezeket idõnként meg is büntették. A futball tisztasága miatt szerettem Angliát.
Mit adott Ön a Liverpoolnak?
Nem szeretek így beszélni magamról (mosolyog). Azt mondanám, azzal segítettem, hogy az akaratosságot vegyítettem a magam természetes stílusával és azzal, hogy olvasom a meccseket. Tudtam, hogyan legyek összekötõ kapocs a védelem és a támadók közt.
Most már játéktudása csúcsán van. Mit jelent Önnek az érettség?
Azt, ha tudjuk, a meccs adott pillanatában mit kell tenni. Amíg nem vagy elég érett, sok az energiád, de nem azt teszed, amire a csapatodnak szüksége van. Az érettséggel megjön annak a képessége, hogy tudod, hogyan gazdálkodj az erõddel, hogyan hozz gyorsan jó döntéseket. Egy olyan középpályásnak, mint nekem, sok apró, jó döntést kell hoznia. Mikor fiatal vagy, olykor remekül választasz, de három másik alkalommal pedig tévedsz. Egy csatárnak, ha jó akar lenni, gólt kell lõni. Az én posztomon az a cél, hogy megbízható légy. Sosem hibázhatsz. Vannak, akiknek nem kell egyensúlyozni, nekem igen. Ez jót tesz a csapatoknak.
Spanyolországban sokáig nem értékelték a védekezõ középpályás szerepkörét, a nyolcast…
Igen, de ez sokat változott. A szurkolók látták, hogy a válogatottban ez a szerepkör megnöveli a csapat játékának általános minõségét is. Már jobban értékelnek minket. Külföldön, Angliában, Németországban vagy másutt azt kérdik, miért nem lehetnek nekik is olyan tehetséges középpályásaik, mint nekünk. Argentína, például. Az a válogatott négy mesés támadót tudhat a soraiban, de egy ilyen jellegû középpályásuk sincs. Egy középsõ védekezõ ember mindenekelõtt tudja, hogyan kell megjátszani a labdákat. Fizikailag is meggyõzõnek, erõsnek kell lenni, de kreativitást is feltételez.
Fontos a labdabirtoklás?
Az érdemi labdabirtoklás alapvetõ. Azért birtokolni a labdát, hogy birtokoljuk, értelmetlen.
Mondhatjuk, hogy a válogatott sikerei miatt távoztak sokan a Premier League-be?
Igen, ez egyértelmû. Az angol klubok gazdasági ereje jelentõs, mivel Spanyolország gazdasági válságot él meg, logikus, hogy több jó focista is odament. Ráadásul a tapasztalatok szerint a spanyolok hamar alkalmazkodnak, és a nagy klubok fontos játékosaivá tudnak válni.
Ön éppen az ellenkezõjét tette…
Igen, 2009-ben azt hiszem, jól választottam. Öt liverpooli év után változásra volt szükségem. És mi lehetne jobb, mint a Real Madrid, a legnagyobb és legtöbbet követelõ klub, ami létezik. Eljött az a pillanat, mikor megadatott ez a lehetõség. Napról napra teljesíteni a Madridban sokkal többet kivesz az emberbõl, mint más klubok. Amit ez a klub kér, az, hogy gyõzz, gyõzz és gyõzz, illetve játssz jól. A Liverpool nyert öt európai kupát, de ez nem ugyanaz. Ott az élet kevésbé terhelt. A Madridban állandó a nyomás, a követelmények. Tudni akartam, hogy alkalmas vagyok-e egy ilyen kihívásra.
Manapság a spanyol foci divatos, a válogatott mindent megnyer. Ez minek köszönhetõ?
Mikor a La Rojáról beszélünk, azokra is figyelnünk kell, akik már a küszöbön állva várják a sikert. Nézzen azokra az U-21-esekre, akik elhozták az európai elsõséget tavaly. Az utánpótlási rendszer új, versenyképes játékosokat „gyárt”, de persze tudnak ezzel együtt jól is játszani és tudják, mikor mit kell tenniük. Intelligenciával tesszük a dolgunkat a futballiskolákban, a jó eredmények ebbõl következnek. A spanyol focista képes versengeni, megõrzi a játéktudását és a játékintelligenciáját is.
Fejlõdött a futballkultúra Spanyolországban?
Igen, abban az értelemben, hogy tudjuk, hogyan vegyítsük a különbözõ képességeket. A technikai sokszínûség és a gyõztes szellem együtt van. Ha jól játszol, de nem vagy képes versenyezni, az nem sokat ér. A futballban tudni kell futni és szenvedni. Mire jó a szép játék, ha a végén nem nyersz? A spanyol futball azt is megtanulta, hogyan kell a csapatot elõtérbe helyezni. Én játékosként jó vagyok, de a többiek számára vagyok hasznos. A fiatalok ezt látják az idõsebbek fejlõdésében, és ezt sajátítják el õk is.
Hogyan lehetett a válogatottban összeházasítani Guardiola Barcelonájának és Mourinho Madridjának a stlíusát?
Ezt a játékosok tehetsége tette lehetõvé. Persze mindannyian magunkba nézünk, mielõtt a közösség szolgálatába állunk. Senki sem akar egyénieskedni. Így lehet a különbözõ embereket összerakni. Ez egy olyan alap, melyhez az újak is könnyen alkalmazkodhatnak.
Senki sem felejti azokat az indulatokat, melyek a Klasszikuson mutatkoznak a két csapat játékosain. Hogy zajlik a válogatott összetartás?
Teljesen természetesen. A válogatottban csapattársak vagyunk, de persze a saját klubjaink színét is védeni kell. Az egyik nem zárja ki a másikat.
Változtatna valamit a Clásicókon?
Természetesen nem! A szokásosnál nagyobb a feszültség, de felül tudunk emelkedni ezen. Nem fogok beszélni valakivel, mert szidott egy Madrid-Barçán? Legyünk komolyak! Számomra ami egy ilyen meccsen történik, az ott is marad. Amikor a válogatottban találkozunk, egy új történet kezdõdik. Azzal ellentétben, amit a spanyol sajtóban írnak, kiváló a kapcsolatunk a Barça játékosaival. Ott van például Busquets, akivel együtt vagyunk a középpályán. Jól ismerem a képességeit és õ is az enyémet. A klubjainkban többé-kevésbé ugyanaz a dolgunk, de a válogatottban több szabadságot adunk egymásnak. Az egyik fedezi a másikat. Busi nagyon intelligens, taktikus és tud versengeni. Tényleg nagyon jól megértjük egymást.
Korábban a spanyol klubok fõleg külföldi játékosok miatt voltak az élen. Most már más a helyzet?
Változott a spanyol futball hozzáállása. Versenyképesebb lett. Persze azért is, mert nyert. Már tudjuk, hogyan kell játszani a döntõ pillanatokban. Rendelkezünk azzal az intelligenciával, mely az eredmény megõrzéséhez kell. Friss fejjel játszunk.
Mit gondol, elnyerheti a La Roja a világbajnoki címet?
Három egymás utáni címet követõen, ilyen erõs csapatok ellen ez nagyon nehéz lesz. De teljesen komolyan mondom: bármi történjék, ez a generáció megérdemli, hogy méltó módon fejezze be. Minden tisztelettel.
Vagyis?
Valószínûleg sok játékos elhagyja a válogatottat a vébé után. Olyan focisták, akik mögött nagyon hosszú karrier áll. Ismétlem, arra lenne szükség, hogy õk megfelelõen lépjenek ki a futballból. Nem akarom megélni azt, amit Franciaország 2002-ben, tényleg nem, az nagyon szomorú volt.
Miért tartott ennyi ideig, mire meghosszabbította a szerzõdését 2016-ig?
Biztos akartam lenni abban, hogy fizikálisan rendben vagyok. Egy lágyék körüli sérülés sok gondot okozott az elmúlt szezonban. 2013 januárjától májusig nem voltam ugyanaz, nem értem el a saját szintemet. Júniusban megmûtöttek, és addig, amíg nem nyertem vissza azt a szintet, amire képes vagyok, nem akartam hosszabbítani. Nem a könnyebb utat választottam. Nem pénz vagy kedv kérdése volt. Megkérdezték: készen állsz arra, hogy további két évet itt legyél? Mikor a válasz igen lett, nem volt gond a hosszabbítással.
Azt mondják, az USA-ba vágyódik…
Nem zárom ki ezt a lehetõséget. Két éven belül meglátjuk, hogy érzem. Semmit nem zárok ki, se Európát, se a Real Sociedadot, azt sem, hogy még tovább maradok a Real Madridban, majd az új kontraktus lejártával megnézzük, hogy vagyok fizikailag. Abban biztos vagyok, hogy sosem fognak levonszolni a pályáról… ez tisztelet és méltóság kérdése.
Azzal, hogy megfelelõ formában vissza tudott térni, Ancelotti csapata megtalálta az egyensúlyt…
Jól szervezettek vagyunk a pályán. Még a csatárok is segítenek bennünket. Így könnyebb az irányításunk alatt tartani a meccset a középpályáról kiindulva. A mi játékunk támogatja a védõket, kevesebb veszély hárul rájuk. Logikusan következik, hogy a kapus így kevésbé terhelt, kevesebb gólt kap. Ez a pozitív hatás a pálya egyik része felõl a másikig lehetõvé teszi az egyensúlyt. Ami nagyon fontos lesz, hogy áprilistól a fontos találkozókat is hozzuk: a negyeddöntõket a BL-ben, a Király-kupa döntõjét és a bajnokság befejezõ szakaszát. Ha csak hét játékos védekezik, az nem lesz elég. Együtt kell támadni és védekezni is.
Ha meg kell mondani Cristiano Ronaldónak, hogy védekezzen, megteszi?
Persze. Sokat beszélek az elõttem lévõkhöz és hátrafelé is. Ez az én feladatom középpályásként. Az én pozíciómból jól látom a játékot, néha azt mondom: Cris, segíts nekünk! És természetesen megteszi, komolysággal. Ugyanígy egy védõ mondhatja nekem: Xabi, ezt kell csinálnod! Egy fiatal játékosnak ez talán nehéz lehet, de én már tapasztalt vagyok.
Benzema is védekezik?
Karim sok szempontból nagy segítség. Jól tartja meg a labdát, össze tud játszani a társakkal és sok gólt szerez. Remek játékos, nagyon precíz mindenben, amit csinál. Intelligensek a megmozdulásai.
És Varane?
Varane-t nagyon szeretem! Rafa rendelkezik…hogy is mondjam? Valami hihetetlen könnyedséggel, amivel megnyeri a csatákat, megelõz, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Minden nagyon természetes és egyszerû abban, amit csinál. Taktikailag, technikailag és fizikálisan is nagyon erõs. Mindig nagyon tisztán szerzi meg a labdákat… Öröm nézni, ahogy játszik!
Miben segítette Ancelotti a Real Madridot?
Olyan személyisége van, amivel képes kezelni az öltözõt és könnyedén beszélni a játékosokkal. De mindezt egy nagyon erõs tekintéllyel kombinálja. Mikor követelni kell, megteszi. Ancelotti sokkal több annál, mint amit ez a nyugodt kép mond róla. Ha valaki nem nyújt 100%-ot, azt megbünteti az edzõ, ezt biztosra vehetik. Mégis, vele az egész közeg nagyon szerethetõ. A focisták tisztában vannak a felelõsségükkel, de a bizalmát is érzik.
Várnak még jó évek a spanyol futballra?
Büszkék lehetünk. Ott vagyunk, ahol lennünk kell. Persze a fociban bármi megváltozhat, akár egy hét alatt is…