Elõször Cristianóval való kapcsolatáról kérdezték Sergiót: „Nagyon jó barátok vagyunk. Mindenféle munkában, mint a tiédben is, vagy a zöldségesnél, a péknél vagy bárhol legyünk is, vannak olyanok, akikkel valahogy jobban megvan a közös hang, másokkal pedig kevésbé. Ami engem illet, „Crí”-vel nagyon jó barátok vagyunk, az évek során nagyon szorossá vált a kapcsolat.”
A riporterek afelõl is érdeklõdtek, vajon Ramos volt-e, aki segített a portugálnak abban, hogy túljusson a szomorúságán és újra beilleszkedjen a csapatba: „Ember, nincs szükség arra, hogy kitüntessenek. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, ha bármikor gondja van egy társunknak, én már régebb óta vagyok itt, mint a többiek… Ha valamikor félreértés adódik, a sajtóval, a szurkolókkal, vagy gond van a családdal, itt vagyunk, meghallgatunk mindenkit, erõt adunk. Ugyanez történt, mikor én voltam rossz passzban, Cris volt az elsõ, aki megkérdezte, hogy vagyok, mi történt. Barátként kötelességemnek érzem, hogy segítõ kezet nyújtsak.”
A kritikákról is ejtett pár szót az andalúz: „Sokan nem örülnek annak, hogy Ramos már tíz éve itt van. Nincs jobb válasz annál, mint amit a pályán adhatsz. Sokszor kritizálhatnak, de a végén a foci mindenkit helyre tesz. Aznap, mikor visszavonulok, végignézhetnek a trófeákon, és én leszek, aki utoljára nevet, nem õk.”
Ezzel kapcsolatosan szóba került, minek örülne jobban, a tizedik BL-sikernek, vagy a világbajnoki trófeának: „Ha mindkettõt megnyerjük, küldeni fogok mindenkinek egy üzenetet, aki becsmérelt. (nevet) Na jó, nem fogok rájuk gondolni, a családommal és a rajongókkal fogok ünnepelni.”
Juan García Caballero, Ramos nagypapája nemrégiben hunyt el. Megindítóan beszélt róla az interjúban: „Õ olyasvalaki volt, aki megmutatta, hogyan éljünk, hogyan éljünk jó életet. Nem sokan vannak, akik erre képesek, de büszke vagyok arra, hogy olyan nagyapám volt, aki tudta, hogyan kell helyesen élni. Békesség tölt el, ha arra gondolok, úgy távozott a mennyországba, hogy láthatta gyõzelmet aratni az unokáját, talán az egyetlen dolog, amit nem láthatott, az a BL-serleg magasba emelése. Ott volt a világbajnokságon, az EB-n, a valenciai Király-kupán. Megtanította, hogyan vegyek erõt magamon, mindig is erre okított, gyerekkoromtól fogva. Mikor hihetetlenül rossz egészségi állapotban volt, amikor már nem tudott kimozdulni, akkor is mindent elkövetett, hogy láthassa az unokáját. Az õ erejét érzem, és persze óriási fájdalmat, mikor róla beszélek, ami természetes. Itt van minden, amit valaha tanultunk tõle, minden ráhatás, ami az élete során ért bennünket.”
Paco de Lucía halála is megrázta a válogatott védõt: „Nagy veszteség ez a világnak, a flamencónak, mindenkinek, aki
szereti a zenét. Váratlan volt, hiszen elég fiatalon ment el. Egy mester volt, mint Camarón. A zenével egyfajta életfilozófiát adott ét nekünk, ilyen értelemben örökké velünk marad.”
E kapcsán persze elõkerült Ramos zenei karrierje is: „Írtam dalokat Canelitának az új lemezére. Mindig is meghatározó volt számomra a zene világa. Dalokat írni remek dolog, felhasználhatod az életed, a tapasztalataidat, és boldogsággal tölt el, ha azt látod, hogy olyan emberek éneklik a dalaidat, akiket csodálsz. Chaboli, Niña Pastori, és írtam egy dalt a válogatottnak is, mely nemsokára publikus lesz, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas sikert arat. María (Niña Pastori) és én énekeljük. Elég jóra sikerült, remélem, segíteni fogja a La Roját. Grita (Kiáltás – a szerk.) a címe, vidám dal, a válogatott és a stadionok voltak a fejemben, mikor íródott. Mivel sokat utazunk, mindig van nálam toll és papír, hogy lejegyezhessem, ami épp az eszembe jut. De most ez az egész csak másodlagos.”
A rádiósok érdeklõdtek, várható-e lemez a hátvédtõl a közeljövõben: „Nem, mostanság nem, bár imádom a zenét. Minden mûfajt szeretek, nem csak a flamencót, nagyon sok elõadót csodálok. Nem zárom ki, persze. Nem vagyok rossz énekes, a szívemet beleadom.”
„Mi szól az öltözõben?”, kérdezik Ramost: „Mindig egy mix. Flamenco, hip hop, portugál dalok, melyeknek jó a ritmusa, kicsit mindenbõl jut. (Benzemával mi a helyzet?) Õ mindig beteszi a francia rapszámait. (És Jesé, õ pedig reggaetont?) Az igazság az, hogy benne nagy a flow. (Utalás egy zenekarra, melyben Jesé is érdekelt – a szerk.) Szörnyû, hogy mi történt Jesével. Ahogy hallottuk, a mûtét jól sikerült, ennek nagyon örülünk. Azért tragikus, mert nagyon jól játszott, sokat tett hozzá a csapathoz, próbált bekerülni a kezdõbe, ami nem egyszerû, de neki nagyon nagy lehetõségei voltak. Szerencsére nagyon fiatal még, van ideje felépülni. Nincs kétség afelõl, hogy Jesé és a tehetsége még sokáig itt lesz, és a javunkat fogja szolgálni focistaként.
Hamarosan apa lesz, így persze az ehhez kötõdõ érzések is szóba kerülnek: „Most ez egy köztes állapot. Még nem tudok róla mit mondani, még mindig van kicsivel több mint egy hónapunk. De abból, amit mások mondanak, úgy tûnik, egy egészen új élet kezdete, de a legjobb, amit csak megtapasztalhatsz, egy gyerek a te részed is, mozgolódik, rád néz, elmondja az elsõ szavait… Mi mást is akarhat valaki az élettõl?”
Az ilyen interjúk mindig egy sor tesztkérdéssel végzõdnek, Ramos sem maradt ki a buliból:
Melyik városban található a Schalke csapata? (a mûsorban „sálki”-nak ejtve)
“Csálki”?
Schalke!
Ja, Németországban, nem? A város? Tudom, de nem fogom kimondani, mert ki fogtok röhögni.
Mibõl készül a salmorejo?
Krumpli, öööö…még mi? Hagyma és… paprika.
Morante, Morente vagy Morientes?
Hmmm, maradnék Morante de la Pueblánál (híres torreádor) és Enrique Morenténél (flamenco zenész).
Ki a jobb mûsorvezetõ, Pilar Rubio vagy Sara Carbonero?
Természetesen a párom mellé kell állnom, nem? Pilar Rubio.
A csapatkapitányi karszalag félelemmel jár inkább vagy büszkeséggel?
Büszkeséggel.
Félsz attól, hogy a krímiek ott lesznek a következõ EB-n?
Ki írja ezeket a kérdéseket? Nem, nem tartok ettõl.
Ki a tökösebb, Talavante, mikor egy bika elé áll, vagy te, amikor Panenka-stílusban végzel el egy tizenegyest?
Talavante, õ elég kemény, nem? Mindenkinek megvan az a terület, ahol szakértõnek mondható.
A 15 vagy a 4?
Nem tudom, melyiket válasszam. A négyest használom a Real Madriddal, a tizenötöst pedig a válogatottal, mindkettõvel jól teljesítettem eddig. Mindkettõ nagyon fontos számomra.
Fiú vagy lány?
Fiú.
Mi lesz a neve?
Talán az apja után. Még nem döntöttünk.
