Mielõtt belekezdenénk, ismerkedjünk meg veletek is egy kicsit. Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Tóthpál Zoltán: Természetesen számon tartom. Tulajdonképpen az 1997/98-as idény óta vagyok Madrid-szurkoló, ez volt az elsõ évad, amelyre jól emlékszem, már csak azért is, mert a csapat 32 év után ekkor tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját. Még most is ott van a fejemben Roberto Carlos levágódó lövése, Mijatovics csele és Peruzzi látványos elfekvése. Pedig akkor a Juventus volt a döntõ esélyese… Roberto Carlos, Mijatovics, Suker és Raúl volt a négy nagy kedvenc akkoriban.
Dorogi Laci: Azt mondhatom, hogy ez egy viszonylag régre visszanyúló szerelem, és némi családi indíttatás is van benne. Édesapám is Borussia Dortmund szimpatizáns, így mikor kisebb voltam, meglehetõsen sok Bundesliga meccset néztem végig. Aztán másrészrõl az is megfigyelhetõ az esetemben, hogy mindig szerettem az esélytelenebb csapatoknak szurkolni, a Dávidnak a Góliát ellen, így a gonosz Bayern München ellen küzdõ Dávid Dortmund mellett kötöttem ki. Emlékeim már a 2002-es bajnokcsapatról is vannak: Koller, Rosiczky, Amoroso, Dedé, Ricken… Valahol itt kezdett kialakulni a kötõdés, de két nagyon meghatározó momentum volt, ami végleg megpecsételte az életre szóló viszonyt a klub és köztem. Az elsõ ilyen egy Ruhr-vidéki rangadó a 2008/2009-es szezonból. Akkor még nem igazán voltam tisztában azzal, hogy ez mekkora jelentõségû rivalizálás, persze ma már azért értem. Bár véleményem szerint megfigyelhetõ a magyar Dortmund-szurkolók körében, hogy a Bayern elleni mérkõzéseket sokkal inkább a Ruhr-vidéki rangadók elé helyezik fontossági sorrendjükben, azért ez ott Németországban szerintem kicsit máshogy van. A Schalke a második félidõ elején szerezte harmadik gólját a meccsen és már 3-0-ra vezetett a Westfalenstadionban. Emlékszem, hogy a magyar kommentátor már temette a Dortmundot, mondván 3-0-ról nem igazán lehet talpra állni. Ami ezután következett: harc, küzdelem, káprázat. 3-3-as döntetlent ért el a Dortmund! Ekkor kezdtem el igazán intenzíven Dortmund meccseket nézni. A második momentum, ami a rajongást teljesen elmélyítette, az a Signal Iduna Parkban átélt Leverkusen elleni bajnoki 2009 januárjában. Frei góljával szereztünk vezetést, majd egyenlített a Leverkusen és végül döntetlen lett, de az a hangulat, az az atmoszféra egy életre elvarázsolt. Az, hogy rendre telt ház fogadja a Dortmundot hazai pályán, akárhogyan is megy a csapatnak, fantasztikus. S bár mi földrajzliag messze vagyunk onnan, minden egyes alkalommal, mikor látom a képernyõn a Südtribünét, a szívem egy kis része ott van Dortmundban.
Lenkó Patrick: Ha jól emlékszem, akkor 2010-ben kezdõdött a sárga-feketék iránti szerelmem. Egész egyszerûen a soros angol bajnoki forduló felvezetéseként néha belepillantottam a sárga-feketék találkozóiba. Az EuroSport2 javarészt a Dortmund mérkõzéseit adta, nem véletlenül. Így megnéztem egy mérkõzést és akkor láttam, amit láttam… A fiatal dortmundi játékosok a rutinos öreg rókákat meghazudtoló módon küzdöttek egymásért és a csapatért. Igen, ez ám a csapatjáték, jelentettem ki magamban! Így kezdõdött…
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van esetleg egy jól bevált módszeretek, szokásotok, amit alkalmaztok a mérkõzések elõtt?
TZ: Õszintén szólva: nincs, és nem is nagyon szeretem az ilyeneket. Persze vannak olyan nagy rangadók, fõleg az El Clásicók, a BL-elõdöntõk és a döntõk, amelyekre kimondottan ráhangolódok, de úgy vagyok vele, hogy idõvel kinõ ebbõl az ember. És ez szerintem nem baj. Amikor középiskolába jártam, akkor sokkal jobban meghatározta egy-egy meccs a napomat, volt olyan idõszak, amikor szinte minden a labdarúgás és részben a Madrid körül forgott, ma már ez messze nincs így. Az viszont tény, hogy mióta Madrid-szurkoló vagyok, még nem volt olyan meccsnap, amikor ne tudtam volna pontosan, mikor és hol játszik a csapat. Mindig képben vagyok, de semmivel nem készülök a meccsekre.
DL: Mivel Patrickkal szerkesztjük a DortmundFanatics.hu oldalt, így elkerülhetetlen, hogy a meccs napján, esetleg már elõtte, ha úgy akad idõnk, átfutjuk a külföldi híreket, a Bundesliga oldalát és a Dortmund hivatalos oldalát, aztán ezekrõl fordítunk, amit közzéteszünk a magyar szurkolói oldalon. Ha a személyes szokásokra gondolsz, akkor mindenképpen vannak. Általában már meccsnapokon reggel a délutáni csatával a fejemben ébredek. Aztán elengedhetetlen a Dortmund-mez és a sál, ritkán ülök le ezek nélkül meccset nézni, tovább fokozva ezzel persze a kapcsolódást a helyszínen lévõ Dortmund szurkolókhoz.
Volt szerencsétek már élõben megtekinteni kedvenc csapatotok mérkõzéseit?
TZ: Szerencsés vagyok, mert többször is! Elõször még a 2004/2005-ös idényben jártam a Bernabéuban, akkor az Olympiakoszt 2-1-re vertük a BL-ben, majd a Mallorcát simán 4-0-ra. Aztán a 2009/10-es idényben a Milantól sajnos fantasztikus meccsen kikapott a csapat 3-2-re, máig nem felejtem, milyen csalódottak voltunk utána. Ugyanebben az idényben voltam még a Valladolid elleni 4-2-es meccsen, láttam egyszer egy veterán rangadót a Manchester United ellen, a magyar ligaválogatott elleni meccset Budapesten, legutóbb pedig ebben az idényben az FFT munkatársaként néztem meg a Juventus elleni gyõzelmet a Bernabéuban. A legszebb emlék azonban tagadhatatlan, hogy a 2012-es Szuperkupa-döntõ volt, amikor 2-1-re megvertük a Barcelonát. Idegenben is láttam többször a Madridot, voltam Irdningben, Linzben, Berlinben, Münchenben… Ezek mindegyike nyári felkészülési meccs volt. És remélem, egyet sem hagytam ki a sorból.
DL: 2009. január 31. Ezt a dátumot biztosan soha nem felejtem el. Ez volt eddig az egyetlen alkalom, hogy Dortmundban ott lehetettem egy bajnoki meccsen. Akkor még azért annyira nem gurult a szekér a csapatnak, de már Klopp volt az edzõ, és még Hajnal Tamás is a Dortmundot erõsítette, bár akkor éppen sérüléssel bajlódott és nem lépett pályára. Megbámultak rendesen minket, mivel a mérkõzés elõtt köszöntötték õt, amit mi édesapámmal nagy ovációval jutalmaztuk. Ahogy már említettem, ez egy Leverkusen elleni, rangadónak mondható bajnoki volt, de mint abban a szezonban oly sokszor, döntetlennel zártunk. Bár ez ott, akkor engem annyira nem foglalkoztatott, mert felejthetetlen élményt kaptam, ami azóta tovább mélyítette a Dortmundhoz fûzõdõ viszonyt.
LP: Sajnos még nem, de az elkövetkezendõ években mindenféleképpen szeretnék egy mérkõzést élõben átélni, mivel ilyet egy sárga-fekete drukker nem hagyhat ki az életébõl.
A Real Madridmeglehetõsen nagy szurkolótáborral rendelkezik Magyarországon, sõt a magyar madridistáknak van hivatalos szurkolói klubja is hazánkban. De a Dortmund esetében sincs ez másképp, hiszen több mint tíz éves múltra tekint vissza a BVB FANCLUB UNGARN története. Ti is tagjai vagytok saját csapatotok szurkolói egyesületének? Mi a véleményetek az effajta kezdeményezésekrõl?
TZ: Igen, én is tagja vagyok a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesületének. A megtisztelõ 8-as a sorszámom. Remek ötletnek tartom, tényleg. Nemcsak azért, mert összegyûjti az azonos szimpátiájú szurkolókat, hanem azért is, mert épít egy közösséget, függetlenül korosztálytól vagy nemtõl. És ez nagyon jó dolog.
LP: Annak idején még hezitáltam, hogy csatlakozzak-e a FanClubhoz, de elvetettem az ötletet, sõt mi több annak idején felajánlottam, hogy egyesüljünk, mint két oldal. Igaz, jó ötletnek tûnt az egész kezdeményezés, de jobbnak láttuk, ha külön utakon folytatjuk. Maradt a Fanclub is önálló, mely a klub magyar szurkolóival foglalkozik, közös utazásokat szervez meccsekre, míg a mi oldalunk a csapatról szóló hírekkel foglalkozik. A szurkolói klubokra úgy vélem igenis szükség van, hiszen egy csapat drukkereit ne csak az oldal tartsa össze, hanem egy csoport, amely mindent tõle telhetõt meg tud adni a követõinek.
Térjünk is át a klubokra. Milyennek értékelitek csapatotok idei szezonját?
TZ: Megmondom õszintén, jelenleg már nagyon felemásnak. Ez azért érdekes, mert ha két hete kérdezed ugyanezt, akkor azt mondom, hogy gyakorlatilag tökéletes, már-már olyan, mint a klub legszebb idõszakában. Azonban nagyon sokat árnyal a képen, hogy három nap alatt két sorsdöntõ meccset is elveszített a csapat, és ha megnézzük az eredményeket, a rangadókon évek óta nem szerepeltünk ilyen gyengén. Mégis, amíg egy csapat versenyben van három fronton, mi több, mindenhol teljesen reális esélye van a végsõ gyõzelemre, addig, ha nem is kiváló, de minimum jó a megítélése.
DL: Ez egy rendkívül komplex kérdés, és mint ennél a kérdésnél általában, én nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a csapat közel tíz éve még a megszûnés szélén állt. Akkor ezt én gyerek fejjel még persze nem foghattam fel. A 2011-es és a 2012-es bajnoki cím után Bajnokok Ligája döntõt játszott a csapat, és nagyon kicsi hiányzott hozzá, hogy meg is nyerje azt. Ez egy elképesztõ teljesítmény az elõzményeket figyelembe véve. Klopp fantasztikus munkát végez kinevezése óta, és persze a klub vezetõi is, Michael Zorc és Hans-Joachim Watzke. Az õ munkájukat lehetetlen lenne nem kihangsúlyozni, nagyon szisztematikusan építették fel a csapatot a nulláról. Aztán persze evés közben jön meg az étvágy. Az utóbbi idõben elért sikerek után nyilvánvalóan megnõnek a szurkolói elvárások is. Nagyon erõsen nyitottuk a bajnokságot, úgy tûnt, hogy akár még a Bayern-t is megszoríthatjuk. Aztán érkezett ez a szürreális sérüléshullám. Voltak olyan pontok a bajnokságban, amikor annak szurkoltam egy mérkõzésen, hogy csak midnenki fejezze be egészségesen. Ahogy azt ti is tudjátok, a Real elleni tavalyi kezdõnkbõl mindössze négy játékos léphet majd ezúttal pályára a Bajnokok Ligájában. Ennyi kulcsjátékos hiányát szerintem egy Dortmundnál sokkal erõsebb, sokkal hosszabb kispaddal bíró csapat sem tudná elviselni. A legnagyobb hiányzó véleményem szerint Gündogan, aki nem csak a támadásokban, hanem a védekezésekben is kulcsszerepet vállal, és a csapat „mélyrepülésének” kezdete egybe köthetõ azzal a ponttal, amikor õ megsérült. Ha mindezeket az összetevõket figyelembe vesszük, maximálisan elégedettnek kell lennünk a szezonnal, hiszen harcban vagyunk a Bundesliga második pozíciójáért, ott vagyunk a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között és elõdöntõt játszunk a Német Kupában is, tehát minden sorozatban állunk, ami kisebbfajta csoda azt gondolom.
Amennyiben követitek, hogyan értékelitek az ellenfél szezonját?
TZ: Az eredmények alapján a Dortmund meg sem közelíti tavalyi önmagát, ugyanakkor nagyon erõs csapatnak tartom õket, mert játékban ennek ellenére nem estek sokat vissza. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a jó dolgokat most is megtartották, más kérdés, hogy a sok hiányzó miatt ez már nem párosul ugyanolyan eredményességgel. De Klopp most is ugyanazt akarja, mint egy éve.
DL: Bár ennek bizonyosan nem fogtok örülni, de én nagyon kedvelem a Barcelona játékát. Ebbõl adódóan szívesen nézek La Liga meccseket, sõt idén az Atlético Madrid is kellemes meglepetés számomra. Na, de hogy a Real Madridról beszéljek. Ronaldo fantasztikus, idén talán jobb, mint eddig valaha. Totálisan megérdemelten kapta meg az Aranylabdát, igazi vezér. Nagyon meggyõzõ volt a Real játéka az egész szezonban, én megmondom õszintén, a Bajnokok Ligája sorsolásnál a két madridi csapatot nem szerettem volna a Dortmund neve mellett látni. Úgy tûnik, Benzema is rendkívül gólérzékeny mostanában, így bátran ki merem jelenteni, hogy tartok a Bajnokok Ligája meccsektõl. Bár, a Real Barcelona és Sevilla elleni veresége azért egy cseppet könnyített a lelkemen, hogy a királyi gárda sem verhetetlen, de mindenképpen a Madrid a favorit a párharcban, ezt kár lenne nem elismernünk.
Kit tartotok az idei BL favoritjának? Egyetértetek azzal, hogy aki idén BL-t akar nyerni, annak a Bayern Münchent kell legyõznie?
TZ: Alapvetõen egyet, de azt mondom, hogy ez a Bayern már annyira, de annyira jól játszik, és annyira verhetetlennek tûnik, hogy már csak azért sem fogja megnyerni a Bajnokok Ligáját. Sokan azt a szempontot is elfelejtik, hogy a BL-ben még sosem volt címvédés, márpedig ez nem pusztán a véletlen mûve. Nekem például van egy titkos favoritom, és az a Chelsea.
DL: Nem tudok ezzel az állítással vitatkozni. A Bayern München egyszerûen elképesztõ. Nem tudtam elképzelni, hogy felül lehet múlni a tavalyi teljesítményt, de azt hiszem rám cáfoltak. A bajnokságban senki nem tudja megállítani õket, minket is lesimáztak hazai pályán. A kérdésre azonban nem válaszolnék egyértelmû igennel, hiszen azt gondolom, hogy aki BL-t akar nyerni, annak mindenkit le kell gyõznie akit az útjába sodor az élet. Legyen ez Bayern, Barcelona, Real Madrid. Én ezt a három csapatot sorolnám a favoritok közé, és a sorsolásnak köszönhetõen a négy között is ott lehet a három végsõ gyõzelemre esélyes klub. De Dortmund szurkolóként a sok sérülés ellenére sem adhatjuk fel a reményt, hogy a tavalyihoz hasonló bravúrt érjünk el.
Amióta Bajnokok Ligájának hívják a legrangosabb európai kupasorozatot,egyetlen csapat sem tudta két egymást követõ évben magasba emelni a trófeát. Mi lehet ennek az oka?
TZ: A futballban vannak ilyen törvényként is értelmezhetõ babonák, ez az egyik ilyen. Az okot nem tudom, ha az eddigi címvédõket nézzük, akkor náluk azért általában megfigyelhetõ volt, hogy a második idényre visszaesett a motivációjuk. És ne felejtsük el, hogy mindenki a regnáló nagy bajnok skalpjára vágyik… Most a Bayern az etalon, bár szerintem még nem annyira, mint néhány éve volt a Barcelona.
DL: Azt gondolom, ez azért lehet, mert egy oda-visszavágós párharcban két hasonlóan magas kvalitásokkal rendelkezõ csapat könnyedén kiolthatja egymást, illetve egy papírforma szerint gyengébb csapat is megfoghatja az erõsebb ellenfelet két meccsen. Borzasztóan nehéz Bajnokok Ligáját nyerni, hiszen minden évben van legalább hat olyan csapat, aki potenciális esélyese a végsõ gyõzelemnek, na meg persze mindig vannak olyan csapatok, akik meglepetést okozhatnak egy erõsebb ellenfélnek. Ahhoz, hogy valaki meg tudja védeni Bajnokok Ligája címét, két szezonon keresztül kell a csúcson teljesítenie, és a legjobb ellenfeleket folyamatosan legyõznie. Ez pedig irdatlan nagy feladat.
A Real Madrid utoljára 2002-ben, a Dortmund pedig 1997-ben nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Mit gondoltok, mi kellene ahhoz, hogy valamelyik csapat neve mellett jövõre már a 2014 szerepeljen?
TZ: Mindenekelõtt a szerencse! Ezen a szinten megkockáztatom, hogy már nem is feltétlenül a tudás, a forma vagy az edzõk személye a legfontosabb faktor, hanem a szerencse vagy a véletlen. Mennyi ilyen példa van, például tavalyról: a Madrid továbbjutása perceken múlott a Dortmund ellen, ha az elsõ meccs csak 3-1, akkor most lehet, hogy nem a Bayernt ünnepelnénk címvédõként. Vagy mondhatnám Mourinho második évét is, amikor Coentrao hibája volt döntõ az utolsó percben Münchenben. Ha az nincs, a visszavágón eleve nincsenek is tizenegyesek, van viszont egy Madrid-Chelsea a döntõben.
DL: Dortmundi oldalon iszonyatosan nagy szerencse. A Real Madrid esetében ennyire nem lehetetlen a helyzet. Ha hozza a csapatotok, amit tud, akkor potenciális esélyese a BL-gyõzelemnek. Évek óta ott van a csapat az elõdöntõben, csak az utolsó egy-két lépés nem sikerül. Persze a szerencse az minden esetben elkerülhetetlen, még a nagyon jó csapatoknál is. Ha az párosul egy jó teljesítménnyel, akkor bárki odaérhet a végén.
Tavaly az elõdöntõben már összecsapott egymással a két csapat, amely végül dortmundi továbbjutással végzõdött. Hogyan értékelitek azt a párharcot? Mi döntött a továbbjutás sorsáról?
TZ: Már utaltam rá fentebb, hogy tulajdonképpen a szerencse, semmi több. Illetve, ha már mindenképp szakmai hibákat, okokat akarunk keresni, akkor az elsõ meccsen a Madrid tempóban nem tudta tartani a németeket, Lewandowski pedig az élete meccsét játszotta. De így is meg lehetett volna, ha mondjuk a madridi visszavágón csak egy ziccer bemegy az elsõ félidõben, vagy ha marad még három-négy perc a hosszabbításból. Egy 3-0 vagy egy 4-0 is benne volt abban a meccsben, de sajnos benne is maradt.
DL: Lewandowski nagy estéje. Nyilvánvalóan kellett hozzá a csapat is, hogy négy gólt szerezzen az elsõ mérkõzésen, de ihletett formában futballozott akkor. Götze akkortájt jelentette be a távozását a Bayernhez, ez pedig plusz erõt adott a csapatnak, hogy egymásért küzdjenek. Egy madridos társasággal néztem a mérkõzést, és szó szerint nem hittem a szememnek. Fenomenális érzés volt, pláne annak fényében, hogy esélytelennek tartottam tavaly is a Dortmundot. Nem volt elvárás, hogy BL-döntõbe jussunk, mégis elmentünk addig. Az egy kiélezett párharc volt annak ellenére is, hogy a második meccsen kapartuk a falat rendesen 2-0-ás madridi vezetésnél. Nagyon izgalmas volt. Na ez idén teljesen máshogy fog kinézni véleményem szerint. Azt gondolom, idén sikerként könyvelnénk el azt is, ha nem dõlne el már az elsõ meccsen a továbbjutás sorsa. Valaki ezt pesszimizmusnak, valaki realizmusnak nevezi. Persze várja a szurkoló a csodát, de túl sok minden nincs, ami bizakodásra adhat okot a párharc elõtt.
Milyen elvárásaitok vannak a csapatotokkal szemben az idei szezonra vonatkozóan?
TZ: Muszáj trófeát, de inkább trófeákat nyerni. Nincs mentség, legrosszabb esetben egy trófeát nyernie kell a csapatnak, ellenkezõ esetben megint óriási kudarc az idény. A kupadöntõ jelentõségét sokan alulértékelik, pedig nagyon fontos, hogy ott nyerni tudjunk a Barcelona ellen. Ha egy döntõben sikerülne nyerni – mint az anno ugye Mourinhónak sikerült –, akkor az óriási morális injekciót jelenthetne akár a BL-re, akár a ligára, és megkockáztatom, hogy akkor lélektanilag már pont a Barcelona lenne hátrányosabb helyzetben. Mivel eddig nem sikerült nyerni a kettõ klasszikusból egyet sem, szerintem a kupadöntõ lehet a mérleg nyelve. Ott fordulhat meg minden, ott dõlhet el, hogy merre tovább.
DL: Egyértelmûen a Német Kupa gyõzelmet kell megcéloznunk szerintem, hiszen ott vagyunk az elõdöntõben, ahol a Wolfsburggal találkozik majd a csapat, a döntõben pedig vélhetõne egy parázs Dortmund-Bayern csata jöhet létre, ha továbbmegy a csapat. A bajnokságban lényegében mindegy, hogy második, vagy harmadik a csapat, ha azt vesszük figyelembe, hogy a biztos Bajnokok Ligája részvétel volt az elvárás a szezon elõtt. Ami a Bajnokok Ligáját illeti: Klopp elárulta a tavalyi vesztes döntõ után, hogy õ elsõsorban a 2015-ös, berlini fináléban szeretne visszatérni BL-döntõbe, így minden egyes idei BL-meccs ajándék nekünk, ott vagyunk megint Európa legjobb nyolc csapata között, ettõl többre nagyon nem is vágyhatunk.
Jelenleg mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
TZ: A Real Madrid olyan tempóban futballozik, mint senki más a világon. Talán még a Bayern München sem tud ennyire dinamikusan és energikusan játszani. Ami viszont erény, az olykor hátrány is: ez a játék manapság azért is sajátja a csapatnak, mert építkezésben, kifinomultságban és higgadtságban is elmarad a Barcelonától. Ezek a hiányosságok meglátszanak abban is, hogy bár Ancelotti megpróbált kitalálni egy újfajta stílust (ami részben egyébként sikerült is neki, mert most bõvebb a Madrid repertoárja, mint Mourinhónál), a csapat legnagyobb fegyvere még mindig a gyorsaság, a lendület és a dinamika, valamint minden próbálkozás ellenére a kontrajátékban is messze erõsebb, mint az építkezésben. Történelmileg egyébként nem ez volt jellemzõ sosem a Real Madridra.
DL: A kerettõl függetlenül mindig is erõssége volt a dortmundi csapatnak, hogy minden helyzetben harcoltak, küzdöttek a gyõzelemért, még reménytelen helyzetben is. Elég ha csak a tavalyi, Malága elleni párharca gondolunk, vagy a már említett 2008-as Schalke elleni meccsre. Továbbra is erõssége a csapatnak, hogy soha nem adja fel. Pedig aztán idén lenne rá ok, hiszen tizedelnek a sérülések, ennek ellenére nagyon jó a csapategység. Ez abból is látszik, hogy Lewandowski annak ellenére sem lett kitaszítva, hogy már bejelentette, megy nyártól Münchenbe, és láthatóan mindent megtesz a csapatért. Azt mindenképpen hozzátenném, hogy bár haragudtam rá nagyon, hiányozni fog, nehéz lesz pótolni nyártól. Az igazi gyengéje a csapatnak évek óta a borzasztó helyzetkihasználás. Temérdek lehetõséget pazarolunk el hétvégérõl hétvégére, meccsrõl meccsre, csak hogy mást ne említsek, a ’Gladbachtól õsszel úgy kaptunk ki 2-0-ra, hogy nekik három, nekünk 29 kapuralövésünk volt. Ez iszonyatosan nagy és rendszeresen visszatérõ probléma. A másik gond, hogy a sérüléseknek köszönhetõen idén nem nagyon állhatott össze stabil kezdõ tizenegy, így kevésbé hatékony a védekezés, és bárkitõl képes a csapat több gólt kapni, hogy mondjuk csak a kiesõjelölt Hamburg elleni 3-0-ás vereséget említsem. Szintén a sérüléseknek betudható probléma, ami elõjön idén, hogy rövid a kispad, nem mindenkit tudunk megfelelõen pótolni, ha kiesik.
LP: A csapat erõssége a hihetetlen gyors kontrajáték, melyet a két szélsõnk biztosít és a támadóink, jobban mondva támadónk gólérzékenysége. Gyenge pontnak jelenleg a védelmet mondanám, hiszen sérülések tarkítják a csapatot, és nem tudjuk esetenként pótolni a Hummels-Subotic védelmi duót hátul. Hiába kompenzáljuk a kapott gólokat rúgott gólokkal, ez olykor kevés.
Carlo vs. Klopp. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl?Mik az erõsségeik, gyengeségeik?
TZ: Mindkettõt nagyon jó edzõnek tartom, Ancelotti nagyobb taktikus szerintem, de Klopp mintha jobban tudna hatni a játékosokra. Ancelotti nagy koponya, több országban bizonyított, elvei vannak errõl a játékról, Klopp pedig egy igazi motivátor, és elsõsorban a Dortmundnak van kitalálva.
DL: Ancelotti egy nagyon tapasztalt edzõ, BL-gyõztes a Milannal, megvan minden rutinja és fortélya ahhoz, hogy fontos mérkõzéseket nyerjen meg, bár ezzel némileg szmbemegy az a statisztika, hogy a szerezhetõ 12 pontból az Atlético és Barcelona ellen mindössze egyet szerzett meg a Real a bajnokságban. Nagyon mély értékelésbe nem mennék bele vele kapcsolatban, hiszen ti ezt sokkal jobban meg tudjátok ítélni, hogy mik az erõsségei és gyengéi, mivel minden hétvégén látjátok a csapatot futballozni. Jürgen Klopp. Már most dortmundi legenda, hasonló sikereket ér el a csapat kispadján, mint Ottmar Hitzfeld. Óriási figura, mókamester, vadállat, emocionálisan túlfûtött egyéniség. Õ maga a Borussia Dortmund. Nagyon nehéz lenne elképzelni most a csapatot nélküle. Kidolgozott egy olyan stratégiát, amivel a Dortmund kétszer egymás után meg tudta elõzni a bajnokságban a jóval nagyobb költségvetéssel rendelkezõ Bayern Münchent. Nem riad vissza a fiatalok és rutintalan játékosok bevetésétõl sem és folyamatosan fanatizálja csapatát. Látszik rajta, hogy maximálisan a futballnak és a Dortmundnak szenteli élete minden percét. Ha valamiben érheti kritika, az talán az, hogy a rotáció nem mindig megfelelõ, bizonyos játékosok néha kicsivel több idõt töltenek pályán, mint amennyit képesek, valamint a mérkõzéseken belül sem cserél mindig megfelelõ ütemben és megfelelõ embereket, de azt hiszem ez a legkevesebb. Mindig nevén nevezi a gyereket, soha nem köntörfalazik, ha hibáztak a játékosok, nem kíméli õket, ellenben ha jó teljesítményt nyújtottak, akkor megkapják a megérdemelt dícséretet. Ahogy már mondtam, nagyon nehéz lenne nélküle elképzelni a Dortmundot.
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról? (A Madrid szurkolója egyebek mellett térjen ki arra, hogy miként élte meg Higuaín és Özil távozását, a Dortmund szurkolójától pedig Götze és Lewandowski esetével kapcsolatban kérjük ugyanezt.)
TZ: Elégedett voltam, szerintem megfelelõ irányvonalak mentén sikerült megerõsíteni a csapatot, most tényleg látszott egyfajta tervszerûség. Higuaín hozzáállását kedveltem, de távozását összességében inkább egy kevésbé sikeres idõszak lezárásának tekintettem. A nagyobb meccseken lett volna lehetõsége a bizonyításra, de valljuk meg, nem nagyon tudott vele élni. Özil miatt még annyira sem bánkódtam, mert egyrészt Isco bõven van olyan jó játékos, másrészt viszonylag kevés idõt volt Madridban, annyira nem nõtt a szívemhez.
DL: Nem titkoltan olyan érzés minden alkalom, amikor a Bayern kivásárolja egy játékosunkat, mintha ezer tõrt döfnének egy már amúgy is vérzõ szívbe. Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy Götze azok után, hogy a Dortmund kinevelte, megadott neki mindent ahhoz, hogy sztár játékos lehessen elhagyja a klubot az õsi rivális kedvéért. Persze az õ esetében mindig ki szokták hangsúlyozni, hogy bajor gyerek, de hat éves kora óta Dortmundban élt, és a Borussia nevelte olyan futballistává aki lett. Lewandowski esete más. Nála mindig is benne volt a pakliban, hogy el fogja egyszer hagyni a Dortmundot, hiszen kupákra, sikerekre vágyik, és természetesen olyan fizetésre, amit már a Dortmund nem tud neki megadni. Az, hogy ingyen megy a bajorokhoz pénzkiesés a csapatnak, de én értem Watzkéék döntését, hogy nem engedték el hamarabb, mert ez egy üzenet a Bayern felé, hogy nem vehetnek meg minket kilóra. Ha a játékos oda akar menni, akkor menjen oda, de csak ha lejár a szerzõdése. Ez sajnos kõkemény üzlet, amibe a Dortmund ilyen szinten még nem tud beleszólni. Mindezek ellenére senki sem pótolhatatlan, és Mkhitaryan meg Aubameyang személyében két tehetséges, ügyes játékos érkezett a klubhoz nyáron. Nekik kell egy év, hogy igazából felvegyék a csapat ritmusát, játékát, de egyikõjük sem mondható rossz igazolásnak, ráadásul még érkezett télen Jojic is, aki szintén nagyon tehetséges. A Dortmundra soha nem volt jellemzõ, hogy többet költsön játékosokra, mint amennyit költhet, de mindig sikerül kifogni a megfelelõ embereket az utánpótlásra, elég ha Gündoganra gondolunk, aki Sahint volt hivatott pótolni, és mára fölé is nõtt, vagy Kagawa, aki 300 ezer euróért jött és 9 millióért távozott. Az mindenképpen pozitív, hogy a vezetés igyekszik okos, megfontolt játékospolitikát folytatni, de ez egyáltalán nem csoda, hiszen nem akar senki Dortmundban átélni még egy csõdközeli élményt.
Gündogan. A pletykák szerint a Madrid le szeretné igazolni a középpályást. Mit gondoltok? Jó döntés lenne a játékos számára a váltás?
TZ: Nem gondolnám. Egyrészt – mert bár a német válogatottban játszik – a török vérmérsékletû futballisták valahogy sosem tudtak igazán nagyot alkotni. Emellett szerintem képességekben sem annyira õ jelenthetné a megoldást, arra a posztra elsõ rangú futballistára van szüksége a Madridnak. Gündogan jó, de nem elég jó.
DL: Mivel az idei szezont egy az egyben kihagyja/kihagyta egy rejtélyes sérülés miatt, nem gondolom, hogy nagy esély van a távozására a nyáron. Valóban összehozták már a Madriddal, de ha megnézzük az utóbbi idõben tõlünk távozott tehetséges játékosok sorsát, azt mondhatjuk, soha nem jöttek ki jól a váltásból. Elég ha Sahint, vagy Kagawát említjük. Gündogan az egyik legfontosabb alappillére a csapatnak, mert a védekezõ munkája és a halálpontos passzai támadásban nagyon sokat dobnak a csapat teljesítményén. Az egyik oka az idei gyengébb szereplésnek, hogy õ nem játszhat. Ha valóban távozna az nagy érvágás lenne, és borzasztóan sajnálnám. Gündogan a csapat lelke és szíve, nélkül nem Dortmund ez a Dortmund.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
TZ: Ez nem hiszem, hogy vitatható. Nyilvánvalóan Cristiano Ronaldo.
DL: Ha a kvalitásokat, vagy tehetséget nézzük, akkor mindenképpen lehet említeni Reust, vagy Gündogant. De! A játékos, aki maga a Dortmund, aki bármelyik pozícióba bevethetõ, bármikor játszik, aki fél lábbal is futna és aki már kapust is játszott kényszerûségbõl, Mr. Dortmund: Kevin Großkreutz. Elképesztõ a figura, mindig elmondják róla, hogy a Südtribünérõl érkezett gyakorlatilag a csapatba, és nem is olyan régen még bérlettel rendelkezett a Dortmund meccseire. Õ mindig kétszáz százalékkal zakatol hol a jobb, hol a bal oldalon, hogy hátul, hol a középpályán. Neki teljesen mindegy ki az ellenfél, milyen az idõjárás, mennyire fáradt, csak megy és megy. Fantasztikus játékos, szerzett már sorsdöntõ gólokat, ha Gündoganra azt mondtam, hogy nélküle nem Dortmund ez a Dortmund, akkor Kevinre ez hatványozottan igaz. Lehet, hogy technikailag elmarad pár játékosunktól, de az én szememben õ a mi legjobb játékosunk, mert õ aztán igazán tudja, hogy mit jelent az Echte Liebe jelmondata a csapatnak.
Van olyan játékos a saját csapatotokban, akin mindenképpen túladnátok a következõ átigazolási idõszakban?
TZ: Nem eladni kell a játékosokat, hanem inkább még vásárolni hozzájuk. Na jó, vannak olyanok, akik alighanem távoznak, és ez nem is baj: Coentrao szerintem nem fog hiányozni, Moratának sincs helye ebben a csapatban és Casillas szempontjából fontos lenne Diego López távozása. Bár azt nem tudom elképzelni, hogy jövõre is López legyen az elsõ számú kapus Casillas helyett.
DL: Ha engem kérdeztek, nem tudom, hogy mi szükségünk van Julian Schieber szolgálataira. Nem üti meg azt a szintet, amit a dortmundi szurkolók elvárnak a csapattól. Talán Hofmannak is jót tenne, ha egy fél, vagy egy egész szezont kölcsönben játszhatna rendszeresen. Persze a legjobb az lenne, ha a csapat meghatározó játékosai együtt maradnának, és a fiatalok közül a tehetségesebbek folyamatosan épülnének be a keretbe.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti kedvenceitek kapujára?
TZ: Lewandowski jelenthetné, de õ ugye nem lesz ott az elsõ meccsen. Rajta kívül még Aubameyangot tudnám mondani, néhányszor láttam játszani csak, de villámgyorsnak tûnik, és mintha lenne benne egy kis Eto’o. Rá figyelni kell.
DL: Ki mást lehetne mondani, mint a friss aranylabdás Ronaldót? Elképesztõ a srác. Az a munka amit elvégzett azért, hogy az a játékos legyen, aki most, ámulatbaejtõ. Bárhonnan képes tüzelni, bivalyerõsek a lövései, és néha három ember is kevés ahhoz, hogy megállítsa. Csak szuperlativuszokban beszélhet róla az ember, tõle bármelyik csapat tartana a világon azt hiszem. Mellette én nem feledkeznék meg Benzemáról, aki mostanában jól termeli a gólokat, sokszor kerül helyzetbe, de hiba lenne dortmundi részrõl, ha bármelyik játékosra is kevesebb figyelmet fordítana, hiszen Di María, Bale, és Isco is nagyszerû játékosok.
Van olyan focista az ellenfél keretébõl, akit szívesen látnátok saját csapatotokban?
TZ: A Dortmund ereje korábban sem feltétlenül a játékosok fantasztikus egyéni kvalitásaiban rejlett, hanem a kidolgozott, tökéletesen mûködõ csapatjátékban. Tavaly sem volt olyan, akit igazán meghatározó játékosként el tudtam volna képzelni a Madridban, amely egy teljesen más színpad, és nyilván most sincs ilyen. Talán Lewandowskit, ha mindenképp kell valakit mondani.
DL: Szívesen láttuk volna Iscót mi is a csapatunkban, hiszen kreatív, fiatal, tehetséges játékos. Természetesen Cristiano Ronaldo bármelyik csapatban elférne, de ha egy játékost ki kéne emelnem, az Iker Casillas. Már most legendás kapus, számomra érthetetlen is, hogy miért nem õ a kezdõ hálóõr. Ez nem Weidenfeller kritikája, hogy Casillast neveztem meg, mert nagyszerû kapusunk van, hatalmas bravúrokat mutat be, és sok meccset döntöttek már el az õ nagy védései, de Casillast bármikor elfogadnám Dortmund mezben.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
TZ: Nincs ilyen, a Dortmund összességében egy szimpatikus társaság. Lewandowskit csak azért, mert négy gólt rúgott tavaly, gyerekes dolog lenne említeni…
DL: Nincs ilyen játékos, a sportszerûség azt diktálja, hogy tiszteljük az ellenfél játékosait, elismerjük képességeiket, és megtapsoljuk õket, ha valami szépet csinálnak. A tavalyi párharcok is sportszerû keretek között zajlottak, és remélem ez idén sem lesz másképpen, és ha valóban így alakul majd, továbbra sem lesz egyetlen unszimpatikus Real Madrid játékos sem.
A Bajnokok Ligájában és a kupában Iker Casillas,a bajnokságban Diego López védi a Real Madrid kapuját. Hogyan vélekedtek Ancelotti kapus-rotációjáról? Mennyit számít az a bizonyos Iker-faktor?
TZ: Az egyik legnagyobb ostobaságnak tartom. Egy éve még lehetett védekezni azzal, hogy López kirobbanó formában véd (mert abban védett, emlékezzünk, mondjuk, a Barcelona elleni meccsekre vagy a MU elleni visszavágóra), de most, amikor Casillas minden meccsen legjobb formáját hozza, egyszerûen védhetetlen ez a döntés, szakmailag megmagyarázhatatlan. Az Iker-faktor pedig, ha nem is egy létezõ dolog, de abban biztosan van valami, hogy tõle Messi sokkal jobban megijed egy tizenegyes elõtt, mint Lópeztõl. Mert Casillas minden idõk egyik legnagyobb kapusa, López pedig legfeljebb egy a sok jó kapus közül. Akin amúgy egy éve elbukta a csapat a kupadöntõt (teljesen rossz ütemben futott ki a beívelésre) és a Sevilla elleni vereségben is benne volt. Tehát most már azt sem lehet mondani, hogy olyan jól védene López.
DL: Ahogy fentebb már említettem, nekem nagy kedvencem Iker Casillas, és rendkívül tisztelem, mivel már most olyan pályafutás áll mögötte, ami sok játékosnak csak álom marad. Deigo López jó kapus, nyilván nem véletlen, hogy õ védi a Real Madrid kapuját, de Casillas az Casillas. Az Iker-faktor mindig számít, meccseket, sõt továbbjutásokat dönthet el.
Milyen játékot vártok és mi az, ami eldöntheti a meccset, illetve a párharcot?
TZ: Nehéz meccsek lesznek, és óvatos is vagyok nagyon. Szerintem adott esetben komoly hátrányt jelenthet, hogy a visszavágót Németországban rendezik. Az elsõ meccsen elõnyt kell szerezni, lehetõleg nem szabad gólt kapni, és ha ez megvan, akkor nem hiszem, hogy ez a Dortmund tovább tud jutni a második meccsen. De nagyon nehéz lesz, a Madrid számára nagyon nem kedvez, hogy otthon játssza az elsõ meccset, és úgy érzem, hogy a Dortmund stílusa sem kedvez ennek a társaságnak. Mert mondtam fentebb is: lehet, hogy gyengült sokat a Dortmund, de a stílus megmaradt, az eszme ugyanaz.
DL: Az biztos, hogy Lewandowskinak nem lesz még egy olyan meccse, mint a tavaly Dortmundban lejátszott meccs. Ráadásul az elsõ meccsen nem is léphet pályára, mert összegyûjtötte a sárgalapokat, így nem elég, hogy a sérülések, még ez is hátráltatja a csapatot. Mit várok? Én õszintén remélem, hogy a rossz elõjelek ellenére szoros párharc alakul majd ki. Minden apró hiba, figyelmetlenség sorsdöntõ lehet. Nyilván nem fog a Dortmund kitámadni a Bernabeuban szerdán, de azon is érdemes elgondolkozni, hogy vajon megfelelõ taktika-e az, ha magunkra húzzuk a Real Madridot. Ha a Dortmund csapatként együtt tud mûködni, és stabilan védekezik, nem vállal felesleges kockázatot fontos helyzetekben, akkor mindenképpen megnyílik az esély egy szoros párharcra. Ha ezt teljesítjük elégedettek leszünk.
Milyen kezdõvel küldenétek ki a pályára saját csapatotokat?
TZ: Nem kell és nem is lehet nagyon változtatni: Casillas, Carvajal, Pepe, Ramos, Marcelo, Xabi Alonso, Modric, Di María, Bale, Cristiano Ronaldo, Benzema. Esetleg még Iscónak lehetne valahol helyet szorítani, de kevés rá az esély.
DL: Weidenfeller – Großkreutz, Hummels, Sokratis, Piszczek – Sahin, Kehl – Reus, Mkhitaryan, Aubameyang – Lewandowski. Ez lenne az optimális kezdõ, azonban az elsõ mérkõzésen nem szerepelhet Lewandowski, így ebben az esetben Aubameyangot küldeném fel éknek, és a helyén szerepet kaphat Hofmann vagy Jojic. Piszczek helyén szerepet kaphat még Durm is, mivel a lengyel még nem nyerte vissza igazi formáját nyári csípõmûtétje után.
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
TZ: Sok meccset nézek a Sugár Bowling&Pubban a többi klubtaggal, de ezt most, azt hiszem, otthon fogom.
DL: Patrickék a Pulse Up! meghívásából tekintették meg az elõzõ kör mérkõzését, a Dortmund – Zenitet az „Iskolában”. Ez Budapesten van. Jelenleg nem mondanám törzshelynek, de igyekszünk a Dortmund szurkolók felé eljuttatni, hogy tartsanak velünk, elkerülve a konfliktust a BVB Fanclubbal, hogy õk máshol szoktak mérkõzést nézni egy adott meccsnapon. Én Debrecenben tanulok, így mi általában ott ülünk össze meccset nézni társasággal, de törzshely az ott sem alakult ki.
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végeredményét illetõen!
TZ: Otthon szerintem mindenképp behúzza a Madrid, a kérdés az elosztás. Bízzunk a 2-0-ban. Benzema és Cristiano Ronaldo lõje a gólokat.
DL: Patrick tippje 1-1 Ronaldo és Aubameyang találatokkal, én ettõl egy kicsit szerényebb elvárásokat támasztok és egy szoros vereséggel és szerzett góllal elégedett lennék, így az én tippem egy 2-1 vagy 3-1-es Real Madrid gyõzelem, természetesen Ronaldo góllal, vagy gólokkal.
