Taktikai szemmel: Borussia Dortmund – Real Madrid

Az odavágón látott játékot és az eredményt szem elõtt tartva nem tartottam különösebben a dortmundi meccstõl. Sajnos azonban Ancelotti mester és csapata nem hagytak sokáig a kényelmes magabiztosság érzésével ücsörögni (és közvetíteni) kedd este. Az elsõ negyed órát követõen kellett volna kikapcsolnom a televíziót, de "sajnos" végignéztem (végig kellett néznem) a mérkõzést, és így volt "szerencsém" látni azt a gyalázatosan gyenge játékot, amivel a királyiak elõálltak. A Real Madrid minden hibát elkövetett, amit el kellett volna kerülnie. Di María kihagyott tizenegyese egy lavinát indított el, de félreértés ne essék, egy percre sem szeretném az argentin játékos nyakába varrni a vereséget, és a csapat gyenge teljesítményéért sem õ okolható egyedül. A hiba rányomta a bélyegét Di María játékára, aki ezt követõen pontatlan volt és ész nélkül futott elõre, még akkor is, amikor lassításra lett volna szüksége a csapatnak. Az is kérdéses és érthetetlen, hogy miért õ állt a labda mögé, de persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindenki, a legnagyobb klasszisok is hibázhatnak a tizenegyes pontról.
Ha nem látja, akkor nem hiszi el az ember. A Madrid ugyan továbbjutott, de nemcsak kikapott, hanem a presztízsét is elvesztette. A közelmúlt két veresége után most már megbizonyosodott, hogy ez a csapat nehezen fogja felvenni a versenyt Európa legjobb csapataival. A Borussia Dortmund a Madrid minden rossz tulajdonságát elõhozta és az egész világnak megmutatta. Rengeteg ilyen hiba és hiányosság ütközött ki kedd este, ilyenek voltak a könnyû labdavesztések, a túlzottan hátul, behúzódva védekezés – mindezek következtében gyakorlatilag kettészakadt a pálya az elsõ félidõben. Di María hiányában (az argentin szélsõként kezdett) nem volt meg a kellõ kapocs a középpálya és a támadó alakulat közt, Modric egyedül nem tudta ellátni az összekötõ feladatot. Alonso és Illarra pedig borzalmasan lassan és sok hibával futballoztak.

Emellett is fény derült még több hiányosságra a meccsen, így kiütköztek a feltûnõen rövid labdatartások, melyek szintén a középpálya számlájára írhatók, ahogy az alacsony intenzitás is. A meccs második félidejére Ancelotti pánikszerûen változtatott és majdnem halálra ítélte csapatát. Isco pályára küldése ugyan jó lépés lehetett volna, de nem a teljesen enervált Di María pozíciójába kellett volna behozni, hanem Modric mellé, a rendkívül sebezhetõ középpályás tengelybe. Itt hiányoztak ugyanis a jó megoldások és a megnyert párharcok ahhoz, hogy eredményes játékkal rukkoljon elõ a csapat és átvehesse a kezdeményezést, hogy megszerezze a kontrollt. Ehelyett a mester középre rendelte az önbizalmát vesztett argentint, aki nem tudott segíteni a csapaton, és tovább nõtt a nyomás. Nagyjából a 60. perc környékén tettem egy olyan kijelentést, hogy ha az odavágót követõen ez a Real Madrid ezzel az ezer sebbõl vérzõ Dortmunddal szemben alul marad és kiesik, akkor Carlo Ancelotti mester alkalmatlan arra, hogy a királyi gárdát irányítsa. Ugyan a csapat tovább jutott, köszönhetõen a szerencsének, a jó odavágónak és Iker Casillas nagyszerû teljesítményének, de nem nyugodtam meg, és továbbra is kételkedem abban, hogy az olasz szakember fogja elhozni nekünk a várva várt trófeákat és azt a játékot, amit megérdemel a Bernabéu népe.

Illarra-Alonso-Casemiro… 
Még egy ilyen meccset nem szeretnék látni a csapattól, különösen nem a középpályától. Modricot most kivenném a felsorolásból, hisz a horvát játékos a kevés olyan futballista közé tartozott kedd este, akik megütötték az elvárt szintet. Illarra a bûnbak? Nem kellene, hogy csak õ legyen az, hiszen az egész csapatról elmondható, hogy nem játszott jól, sõt… De Ancelotti õt hozta le a félidõben (megjegyzem amatõr hiba lett volna pályán felejteni), a gólnál történt hibája mellett, illetve azt megelõzõen már eladott három labdát veszélyes helyen. Tõle szokatlan módon pontatlan volt, nem tudott mit kezdeni a hazai nyomásgyakorlással, több esetben lassan cselekedett és elkésett a következõ "lépéssel". Mellette Xabi Alonso kapott szerepet, aki ismét bizonyította, hogy ez már nem az õ szintje. Óriási hiba lenne a jövõ Real Madridját Alonsóra építeni és fontos helyet szánni ennek a játékosnak (már évek óta hiba, sajnos). Alonso egyszerûen nem tudja felvenni a harcot sem sebességben, sem fizikálisan az európai top klubok középpályásaival, a nehéz mérkõzéseken, nagyobb ellenfelekkel szemben tökéletesen súlytalan, de az utóbbi években egyre többször jelentkezik ez a kisebb gárdák ellenében is, ha akad egy-egy gyorsabb középpályás járatáshoz szokott és lendületesen építkezõ ellenfél. Minden tiszteletem Alonsóé, de el kell fogadni, hogy az õ ideje lejárt, és ha klasszis csapatot szeretnénk látni, akkor egy ilyen kulcspozícióban is igazi klasszisnak kell szerepelnie, õ pedig már egy ideje nem az. Casemirót többet kellett volna játszatni? Csupán 15 percet töltött a pályán, de Casillas és Modric mellett õt lehet "kiemelni" a meccsen. A brazil megmutatta az erõs karakterét. Nem bújt el soha, kereste a labdát, az ütközéseket és próbálta kihozni-felszabadítani csapatát, amikor az a legnagyobb nyomás alatt volt. Ugyan akadt néhány apróbb hibája és rontott átadása, de ezek is a "célszemély" rossz ütemben vagy rossz irányba történõ beindulásaiból adódtak. Majdnem mindig pozitív benyomást keltett, mikor lehetõséget kapott a trénertõl, így felvetõdik a kérdés, hogy jogosan mellõzte-e õt Ancelotti, fõleg a rendkívül jó elõszezonja után? Nagyon fontos a jelenléte most, hogy Illarra elbizonytalanodott, és vélhetõleg a szakmai stáb is a spanyollal kapcsolatban. Az Almería ellen kezdenie kellene, megérdemelné, fõleg most, hogy Xabi el lesz tiltva, és szerdán kupadöntõ következik. Itt lehet számára a megfelelõ alkalom, hogy a szezon ilyen fontos szakaszában bizonyítsa tudását és alkalmasságát arra, hogy a csapatban fontosabb szerephez juthasson.

Le a kalappal, Mester!
Maximális tisztelettel és csodálattal szabad csak szólni arról, amit Jürgen Klopp véghezvitt. Nem csak a kedd esti mérkõzésre gondolok, hanem alapjában arra, amit a Dortmunddal mûvel. Ha a keddi meccset nézzük, adott egy, gyakorlatilag kilátástalanhoz vészesen közeli helyzetben lévõ gárda, tele sérültekkel és eltiltottakkal – nem is akármilyen fontosságú játékosokról beszélünk -, de mégis felálltak és kezükben volt a továbbjutás (pontosabban Mkhitaryan lábában). Bátran, ötletesen és lendületesen futballoztak, végig uralták a találkozót egy olyan szerkezettel és középpályával, amely még szinte soha nem játszott így együtt, és melynek tengelyében "nyeretlen kétévesek" kaptak szerepet. De arról is beszélek, hogy a Borussia Dortmundot Jürgen Klopp emelte vissza az európai futball elit klubjai közé. Tudatos és eredményes munkáját dicséri a csapat elõzõ pár éve, a megnyert címek, az elért eredmények és az a tetszetõs, kombinatív futball, mely attól függetlenül jellemzõ a gárdára, hogy gyakorlatilag minden évben új játékosok távoznak tõlük kulcspozíciókból. Szóval le a kalappal Jürgen Klopp és csapata elõtt, viszlát Borussia, jövõre, Veletek, ugyanitt!