A 2-48-as számú bejárat mellett egy óriásplakát lóg. Semmi különös. Még az sem okoz meglepetést, hogy a fényképen James Rodríguez látható. Kirobbanó világbajnoki teljesítménye óta Kolumbia minden szegletében a róla készült fotókat sokszorosítják. Naponta több ezren érkeznek ide, ahol a legújabb nemzeti hõsük meglátta a napvilágot. A kis utca Cúcuta valódi központjává vált. A környéken egyre több árus álldogál, érzik az üzleti lehetõséget. A hely kötelez.
A 8. utca közepén állunk. A háromemeletes épület földszintjén egy internet kávézó mûködik. Belül két fogászati rendelõ és egy ügyvédi iroda található. A korábbi lakások helyét irodák és üzlethelyiségek foglalják el. Közülük egy igazán érdekes, a 302-es, amely a Zapaganga cipõbolt raktárhelyiségeként funkcionál a vállalkozás decemberi megnyitása óta.
Ahol ma cipõs dobozok, talpak, sarkak és szandálok állnak, ott 23 évvel ezelõtt a Real Madrid legújabb 10-esének elsõ sírásai töltötték be a teret. A várost, amelyben a már-már turistalátványosságnak számító 302-es lakás található, az elmúlt néhány évben a labdarúgás iránti lelkesedés mozgatta. A helyi Cúcuta Deportivo második éve nagyon közel jár az elsõ osztályba való feljutáshoz.
Igaz a piros-feketék még nem érték el a legmagasabb osztályt, a város híressé vált szülötte fokozza az izgalmakat. Nem véletlen tehát, hogy az elsõ otthonának a bejáratáról James mosolya köszön vissza. Bár csak néhány hónapot töltött itt. Egész pontosan négyet. De ez az a mosoly, amibe egész Kolumbia beleszeretett, és ami most tovább él Madridban és Spanyolországban.
Egy régi barát „öröksége”
A sors egész különleges meglepetéseket tartogat a legutóbbi világbajnokság gólkirálya számára. A lakást, amelyben újszülött napjait töltötte, ma egy régi iskolatársa bérli. Miguel Ángel Crispin hatodik osztályban volt évfolyam- és csoporttársa Rodrígueznek az Alberto Santofimio Caicedo de Ibagué iskolában.
Csak a 2003-as évet töltötték együtt. Egy évet, ami elegendõnek bizonyult James megismeréséhez. „Láttam a bemutatását a Bernabéu stadionból, és azon túl, hogy nagyon büszke vagyok rá és izgulok a sikeréért, azt éreztem, hogy semmit sem változott” – kezdte Miguel Ángel, aki tanúja volt a játékos korai fejlõdésének. „Már akkor remekül bánt a labdával, mindenhová magával vitte. Az igazi áttörést a Medellínben rendezett PonyFútbol torna hozta meg, attól kezdve megállíthatatlanul fejlõdött” – emlékszik vissza.
Nem felejtette el azt a történetet sem, ahogyan megtudta, hogy az általa bérelt helyiség a világ jelenlegi egyik legjobb labdarúgójának elsõ otthona volt. „Az édesanyám decemberben úgy döntött, hogy Ibaguéból Cúcutába költözünk. Megnyitotta a saját cipõboltját, de szükségünk volt egy raktárhelyiségre. Egy ingatlanirodán keresztül találtunk rá. Késõbb egy hétvégén, amikor éppen Ibaguében voltam, láttam egy riportot, amelyben ezt a lakást mutatták be, mint James elsõ otthona. Alig hittem a szememnek.”
Ami viszont egyáltalán nem lepte meg, az a játékos csendes természete. „Igaz csak egy évet töltöttünk együtt az iskolában, de mindig hasonlóan viselkedett: egy csendes, szerény, becsületes és jószívû srácnak ismertem meg. Sosem panaszkodtak rá a tanárok. Mindig minden feladatot elkészített azzal együtt, hogy a labdarúgás volt a mindene.”
Az elsõ pillanattól kezdve a labdarúgás vette körül
Erre született. Az édesapja labdarúgó volt. Miután az ifjúsági válogatott tagjaként szerepelt az 1985-ös szovjet U20-as világbajnokságon, felnõtt karrierjét a Deportes Tolimában, majd pedig a Cúcuta Deportivóban folytatta. A város Venezuela szomszédságában fekszik, autópályán alig 10 perc az országhatár.
Wilson James Rodríguez Bedoya – vagy ahogyan a barátai gyerekkora óta hívták, Cachetes – 1990 januárjában érkezett Norte de Santander megye központjába a feleségével, María Pilar Rubio Gómezzel. A helyi csapat elnöke, Álvaro Vélez Trillos volt a felelõs a szerzõdtetéséért, akivel két és féléves szerzõdést írt alá a támadó középpályás.
Pijaóban született, de Medellínben nõtt fel, majd Ibaguében ismerte meg a feleségét, ahol éppen a Deportes Tolimát erõsítette. Közös életük egy negyedik városban folytatódott. A klubja a 8. utca 2-48-as épületének 202-es lakását szerezte meg nekik.
James az édesapjával
A 201-esben Hermes Guarnizo, a Cúcuta Deportivo igazgatója, valamint Jorge Enrique Rico Orduz és Henry Rincón Bermón sportkommentátorok laktak. Õk voltak az elsõk, akik 1991. július 12-én magasba emelték James Davidet, a család elsõszülött gyermeket, aki a Socorro Médico Santa Fe klinikán látta meg a napvilágot.
Az egészségügyi központ ugyanabban a körzetben, a 4. utca 3-68-as szám alatt található. A szülést Edgar Jurado orvos vezette, aki sosem gondolta volna, hogy a világ egyik legnagyobb sztárját segítette világra. Pedig az elsõ pillanattól fogva kitûnt. Szõke haj, az apjának köszönhetõen elismert név, nem lehetett nem észrevenni…
Ezt igazolja Henry La Pulga Jaramillo fotoriporter, aki a helyi csapat hivatalos fényképeit készítette és az El Colombiano de Medellínnél, es aki a korábban említett szomszéd, Rico mellett a legközelebb állt a Rodríguez családhoz.
Egész délutánokat töltött el Jamest a kezében tartva, dédelgetve, miközben a kedvenc foto modelljévé vált. Mindig az õ feladata volt, hogy a General Santander stadion pályáján elkészítse a fényképet az apáról és a fiáról, majd a kezébe vegye a gyereket, és felvigye a lelátóra Pilarhoz.
Sosem ijedt meg a vakutól
„Mindig is nagyon fotogén volt. Nem volt félénk, könnyen meg lehetett szeretni. Megtisztelõ, hogy én készíthettem róla az elsõ fényképet labdarúgó stadionban, mára pedig már a világ leghíresebb pályáin játszik” – mondta büszkén Jaramillo, aki még csak sejti, hogy mekkora kincs az emlékében és az archívumában õrzött, Jamesrõl készült gyûjtemény.
Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról a fájdalomról, amit Wilson James és Pilar válása okozott. A döntés elszakította a várostól, és Ibaguében nevelkedett, hogy aztán 11 évvel késõbb visszatérjen elsõ napjainak a színhelyére. Az Academia Tolimense 10-ese volt, ahonnan nem is akármilyen sikerrel tért vissza a Cúcuta Deportivóhoz.
Cúcuta szeretne zarándokhellyé válni
Egy üzenet volt. És egy elõjel. Cúcutában élte meg az elsõ pillanatait, akárcsak labdarúgó pályafutásának elsõ nagy sikereit. Hamarosan elérkezett az õ ideje. Kevés idõt töltött itt. De elegendõt ahhoz, hogy példaképpé váljon. Cúcuta központjában kevés az olyan járókelõ, aki nem tudja pontosan megmondani, hogy egészen pontosan hol található a játékos szülõháza. És amint a hír már nem csak a helyiek között fog terjedni, egyre többen fognak ellátogatni Cútucába.
Miguel Ángel, az iskolatárs és a sors játékának köszönhetõen az elsõ otthonának jelenlegi bérlõje, kétségtelenül szívesen lenne ennek a vezetõje. Anélkül persze, hogy elhanyagolná a családi vállalkozást. A cipõ az cipõ, komoly üzlet. De ki ne mesélné büszkén az élményeit arról, ahogy a világ egyik legjobb játékosának története kezdõdött.
