32 évvel ezelõtt egy Paradela nevû apró vidéki faluban, Luego megyében láttam meg a napvilágot. Arról álmodtam, hogy labdarúgó leszek, de azt sosem képzeltem volna, hogy eljutok egészen az életem klubjáig, a Real Madridig. Ez olyasvalami, amire örökké büszke leszek. Éppen ezért köszönetet kell mondanom a klubnak és az elnöknek, Florentino Péreznek, amiért megadták nekem a lehetõséget, hogy ezért a címerért küzdhessek. Egy saját nevelésû játékosnak mindig az a legnagyobb dolog, ha visszatérhet a klubjához.
Köszönetet szeretnék mondani a két zseniális edzõnek (José Mourinhónak és Carlo Ancelottinak) és az õ szakmai stábjuknak a bizalmukért, mindazért, amint tanultam tõlük, azért, hogy lehetõséget adtak a bizonyításra, ami a sportnak a legalapvetõbb értéke.Köszönet a csapattársaimnak, a fizikoterapeutáknak, az orvosoknak, a szertárosoknak és a klub minden alkalmazottjának. Megtisztelõ volt veletek megosztani a nagy öröm pillanatait; köszönöm, hogy ilyen szeretettel bántatok velem. Mindenkinek a legjobbakat kívánom.
És természetesen örök hálával tartozom a madridistáknak, a világ minden pontján fellelhetõ nagy családnak. Köszönöm, hogy befogadtatok, hogy ekkora erõbedobással buzdítottatok ez idõ alatt: örökké emlékezni fogok rátok.
Boldogan távozom, mert minden tõlem telhetõt megtettem. Az egyetlen célom az volt, hogy napról napra tisztelettel és odaadással dolgozzam, és szenvedélyesen védjem a világ legjobb klubjának az értékeit.
Mindezeknek köszönhetõen büszkén mondhatom, hogy isteni ajándék volt számomra minden Real Madridban töltött másodperc.
Mindörökké, hajrá Madrid!
Egy madridista,
Diego López
