Cardiffi születésûként még különlegesebb volt az idei Szuperkupa-döntõ?
Még annál is jóval különlegesebb. A jelenlegi madridi csapatból én adtam lehetõséget Casillasnak 18 éves korában, Xabi Alonsónak 2001-ben a Real Sociedadban. Amikor pedig Gareth Bale 17 éves volt, nálam debütált a válogatottban Trinidad és Tobago ellen, akiket akkor Leo Beenhakker edzett. Ez 2006-ban volt.
Akkor már a Tottenhamben játszott?
Nem, még a Southamptonban. Baloldali védõ volt. De a támadó képességei miatt néha csatárként játszattam, mint például Oroszország ellen, amikor kontrákra építettünk. Nagyszerûen játszott, az egyenlítõ gólunknál õ adta a gólpasszt. Bale problémája az volt, hogy a sérülésekkel nem volt szerencséje akkoriban. Közel két évre esett ki a válogatottból ilyen-olyan okokból kifolyólag. Ez megállította a fejlõdését, de már túl van rajta.
Hasonlít még arra a játékosra, aki az Ön kezei alatt kezdett kibontakozni?
Fizikálisan már teljesen más, illetve sokkal összetettebb játékos. Lenyûgözõ a felépítése.
Számára hol van a csúcs?
Nos, még csak 25 éves, késõbb még megnyerheti az Aranylabdát is. A Madridba igazolása ebbõl a szempontból jó döntés volt, mivel itt sokkal nagyobbat robbanthat, mint bárhol máshol. Ezen felül a sérüléseket kell megúsznia. Ez Cristiano és Messi titka. Sosem voltak komoly sérüléseik. De igen, Bale-ben megvan minden ahhoz, hogy Messi és Cristiano nyomdokaiba lépjen.
Mire emlékszik Casillas debütálásából?
Az is egy olyan hét volt, amikor nem számíthattunk a válogatott játékosainkra a „FIFA-vírus” miatt. Öt-öt ellen játszottunk edzésen azokkal, akik maradtak, illetve néhány fiatallal. Két olyan védést mutatott be, hogy… Wow! Felugrottam a padról és tapsoltam. Ösztönös védések voltak, én pedig azt kérdeztem: „A jó életbe! Ez meg kicsoda?”
Aztán mi történt?
Elkezdett velünk edzeni, én pedig megkérdeztem a meccsnap reggelén: „Akarsz játszani?” Õ pedig akart, és hogy õszinte legyek, nem volt valami szerencsés. Két idegenbeli meccsünk volt az Athletic és az Olympiakos ellen, illetve egy hazai találkozó a Depor ellenében. Mindhárom összecsapáson kapott gólt. De aztán megtört a jég, a többi pedig már történelem.
Milyen volt a walesi futball akkor, amikor Ön kezdte a pályafutását?
1965 novemberében debütáltam a Cardiffban. 16 éves voltam. Ez sokáig rekordnak számított, amíg Aaron Ramsey nem debütált. Õ körülbelül 40 nappal volt fiatalabb, mint én. Akkoriban teljesen más volt. A másodosztályban szerepeltünk, de mivel megnyertük a walesi kupát, a KEK-ben is indulhattunk. 16 és 20 éves korom között játszhattam Európai hadszíntéren, így pedig sokkal könnyebb volt a Liverpoolba eljutni.
Játszott John Charlesszal?
Számomra õ egy Isten volt, minden idõk legjobbja. A karrierje végénél járt, én pedig 16 évesen edzhettem a példaképemmel. Rengeteget tanultam tõle. Ha abban a korban élõ brittel beszélget és megkérdezi, hogy ki volt minden idõk legjobbja, õt fogja mondani. Ugyanolyan gyakran volt csatár, mint középhátvéd.
