Az elõzõ szezonban 32 gólt szereztél a bajnokságban, megnyerted az Aranycipõt, és 17 gólig jutottál a Bajnokok Ligájában, ami korábban senkinek sem sikerült. Van, aki jobban megérdemelné ezt a díjat?
Az egyéni díjak azt mutatják, hogy elõtte sikerült közösen elérni valami fontosat. Szerencsére fantasztikus évet zártam a csapattal. Megnyertük a Bajnokok Ligáját, a Király-kupát és az Európai Szuperkupát. Aztán ott vannak még az egyéni díjak. Ez nagyon fontos, mert az egyéni trófeával azt jutalmazzák, aki a szezonban a csapatával együtt ért el sikereket, és természetesen nem fogok hazudni, szeretném megnyerni ezt a díjat. De úgy gondolom, mindhárman megnyerhetjük, hiszen mindannyiunkat alkalmasnak találták rá. Nyilvánvaló, hogy nyerni szeretnék.
Normális lenne, ha egy olyan csapat játékosa kapná meg a díjat, akit a Madriddal legyõztetek a Bajnokok Ligájában?
Számomra a futballban semmi sem meglepõ. Sok dolgot láttam már, ezért nem lepne meg. De nyilvánvalóan optimista vagyok, mert tudom, csapat- és egyéni szinten is jól teljesítettem, és ez önbizalommal tölt el. De nem az én tisztem, hogy errõl beszéljek, az újságírók szavaznak. Bízom benne, hogy nyerek.
2006-ban, nyolc évvel ezelõtt azt mondtad, azért dolgozol minden nap, hogy a világ legjobbja lehess. Azóta kétszer választottak meg a világ legjobb játékosának, és két Aranylabdát is nyertél. Most épp mit szeretnél elérni?
A legjobb akarok lenni továbbra is. Ez nem változott az azóta eltelt évek alatt. Ma is ugyanúgy gondolkodom, a legjobb akarok lenni minden megmérettetésben. A munkámban mindig a legjobbamat próbálom nyújtani.
Ránézek az arcodra, és azt látom, hogy egy boldog ember vagy, ez süt rólad. Van bármilyen hiányérzeted?
Nem, semmilyen. Egy olyan ember vagyok, akinek – hál’ Istennek – jól mennek a dolgai. Nem hiányolok semmit. Jó az egészségem, a családom szintén jól van, ahogy a barátaim is. Nem lenne tisztességes azt mondanom, hogy bármi miatt is szomorú vagyok. A futballista karrierem javában zajlik, jól érzem magam, ezért olyan ember vagyok, akinek sikerült megvalósítania önmagát.
Egy hihetetlen teljesítmény után, a tavalyi szezon végén számos fizikai problémád volt, illetve jött egy térdsérülés is. Túlságosan megerõltetted magad, hogy játszhass a BL-döntõben és a világbajnokságon?
Nyilvánvalóan, igen. Talán ha pihentem volna, jobban lennék. Nem volt könnyû egy ilyen szezon után, ahol számomra is nagyon-nagyon jól mentek a dolgok. Természetesen nem akartam kihagyni a Bajnokok Ligája döntõjét, ahogy a világbajnokságot sem. Nem voltam tökéletes állapotban, de muszáj volt. Kényszerítettem magamat és klubszinten minden nagyszerûen ment: megnyertük a döntõt, és gólt is szereztem, a csapat gyõzött. Ez volt a Tizedik, a trófea, amit mindenki akart itt, Madridban. A válogatottal kicsit komplikáltabb volt a helyzet, hiszen nem jutottunk ki automatikusan a világbajnokságra és a dolgok nem mentek túl jól. De nem is mehet mindig minden jól, és nem lehetsz mindig a toppon. A sérülésem megtanított sok mindenre, de nem bántam meg a döntésemet, mert mindent azért tettem, hogy megvédjem a Madrid mezét, hiszen ettõl a klubtól kapom a fizetésemet és mindent megadnak nekem, és hogy megvédjem Portugália színeit, hiszen az a hazám.
A világbajnokság utáni idõszakban a térded fájt jobban, vagy a fejed azoktól a dolgoktól, amiket a térdedrõl mondtak?
A fejem mindig sokkal jobban fáj.
Tavaly volt egy pillanat, amikor az orvosok azt javasolták, pihentesd a térded. Érezted valamikor úgy, hogy a kelleténél többet kockáztattál, esetleg veszélyeztetted a karriered?
Igen. Az életben áldozatok nélkül nem nyerhetsz, néha kockáztatnunk kell. Talán, ha a dolgok másképp alakulnak, én is máshogyan döntök, de itt olyan fontos sorozatokról volt szó, mint a Bajnokok Ligája és a világbajnokság. A dolgok jól mentek: megdöntöttem a BL gólrekordját. Nyáron pihentem egy hónapot, és nem csináltam semmit azon kívül, hogy odafigyeltem és vigyáztam a testemre. Néha a határaimat feszegetem, de a profi atléták is ugyanezt csinálják. Jobban érzem magam, úgy érzem, jól mentek a dolgok. Az elõszezonban voltak jobb és rosszabb napjaim, de ez természetes, hiszen sokat utaztunk, repültünk, elfáradtunk, ami meggátolt a jó munkában. A múlt héten minden rendben volt, de kell még egy kis idõ, hogy újra a legjobbamat nyújthassam. Hamarosan megint 100%-os leszek.
Madridban mindenki azt mondja, hogy a Tizedik miatti nyomás eltûnt, de tudják, most itt az újabb elvárás a Tizenegyedik felé.
Mindannyian tudjuk, milyen nyomás van a Real Madridnál. Minden játékos érzi ezt a nyomást, nem csak a klub részérõl, hanem a szurkolók, a média felõl is. És ez természetes, hiszen a világ legnagyobb klubjáról beszélünk, ahol az ilyesmi normális. Igen, úgy gondolom, a Tizedik okozta nyomás nagyobb volt, mint a mostani. Természetesen meg akarjuk nyerni a Tizenegyediket is. Egy ilyen nagy klubról azt gondolhatják, hogy minden évben nyerhet, de szerintem ez az év nyugodtabb lesz, mert a nyomás az elmúlt években rendkívüli volt. Nem hiszem, hogy még egyszer olyan lesz.
2014 a te szemszögödbõl: megnyerted a Király-kupát, a Bajnokok Ligáját, az Európai Szuperkupát, az Aranycipõt és kijuttattad Portugáliát a világbajnokságra. Ez volt az eddig legjobb éved a karriered során?
Talán igen. Csapat szinten és egyénileg is sikeres év volt, de ha megnézzük az elmúlt 6-7 évet, mindig hasonló szinten teljesítettem. Nem vagyok meglepve, mert az én munkám szinte mindig azonos a korábbi évekkel, de talán az a különbség, hogy most nyertünk címeket, BL-t, Király-kupát, Európai Szuperkupát. Egyéni szinten nem sok minden változott, mert úgy látom, többé-kevésbé mindig is magas szinten és kiegyensúlyozottan teljesítettem. Nyilvánvalóan nagyon boldog vagyok, mert ebben az évben csapatban és egyénileg is nagy sikereket értem el. Egy álomszerû év volt.
Ancelotti szerint jobb a csapat, mint a tavalyi szezonban. A játékosokkal akik érkeztek (Kroos, James, Keylor), és úgy, hogy elment Diego López, Morata vagy Di María, a Madrid rosszabb vagy jobb csapat lett?
A kérdésre a választ majd a szezon végén tudom megmondani. Megveheted a 40 legjobb játékost is, még akkor sem biztos a siker. Nem úgy értem, hogy a klub nem igazolt top játékosokat a nyáron. Nagyon jó játékosok, akik segíteni szeretnék a Real Madridot. De a számvetést a szezon végén készítjük. Meglátjuk, képesek leszünk-e legalább annyi vagy még több trófeát begyûjteni, mint tavaly, de biztos vagyok benne, az új játékosok számára minden jól megy majd egyéni szinten, és számunkra is nagy segítséget jelentenek majd.
A kapcsolat a játékosok, illetve a játékosok és Ancelotti között olyan idillikus, amilyennek kívülrõl látszik?
Tökéletes. Az edzõ fantasztikus munkát végez, nagyszerû ember, nagyszerû edzõ és ezért jól kijövünk vele. Nagyon boldog vagyok, és az igazság az, hogy egy hihetetlen személyiség.
Öt éve vagy Madridban. Eleged van már a Messivel való folyamatos összehasonlítgatásból, vagy már hozzászoktál?
Az életem része. Teljesen normális, hogy az emberek összehasonlítanak minket, mint a Forma-1-ben a Ferrarit és a Mercedest. Ez hozzátartozik ehhez az egészhez és már hozzászoktam, és nem csak Madridban, hiszen a manchesteri évek alatt is találkoztam hasonlóval.
Sokan azt mondják, rossz a viszonyotok.
Ezt nem mondanám. Kollégák vagyunk, szakmai kapcsolatunk van. Természetesen a futball világán kívül nem állunk kapcsolatban, de ez más játékosoknál is így van. Õ is és én is a legjobbat akarjuk a klubunknak és a hazánknak, és létezik rivalizálás, amiben mindketten azon vagyunk, hogy a legjobbat tegyük azokért a színekért, melyeket védelmezünk.
Néhány év múlva talán együtt nevettek ezen Messivel.
Remélem, így lesz. A futball egy játék, szórakozás és valami, amit imádunk csinálni. A futball gyönyörû, amit mindenki szeret nézni. Pozitívan kell felfogni ezt a versengést, hiszen ez jó dolog.
A válogatottban Postiga és Hugo Almeida sem játszik. Te lennél középcsatár?
Ha az edzõ ott akar játszatni, nem fogok nemet mondani. Nem ez a pozíció az, amit a legjobban szeretek, de mindenféle probléma nélkül játszom ott is, ha kell. Sok éve játszom ugyanazon a poszton, miért is kellene váltanom? Ha ott kell játszanom, ott fogok, de nem az a legjobb számomra.
Mit gondolsz a válogatott orvosi személyzetében történt változtatásokról?
Mindannyian részesei voltunk. Minden játékos, edzõ és orvos hibás. Nem hiszem, hogy az orvosok felelõssége lenne a rossz világbajnoki szereplés. Dr. Noronha nagyon jó szakember és jó barát, ahogyan Henrique Jones doktor is nagyszerû munkát végzett éveken át. Mindig szükség van a változásra: a játékosoknál, az edzõknél és így tovább.
Mikor a dolgok rosszul mennek, felmerülhetnek olyan gondolatok, hogy talán ideje abbahagyni. Te gondoltál már rá, hogy visszavonulsz a válogatottól?
Nem, ennek még nem jött el az ideje. Mindig hangoztatom, hogy semmi sem tart örökké. Egy nap befejezem a válogatottnál és remélem, hogy boldogan távozom majd a bejárati ajtón. Bárhogy lesz is, mindig lesznek igazságtalan dolgok, s úgy tûnik, még bizonyítanunk kell, hogy jobbak vagyunk a többieknél, mind válogatott, mind klubszinten. Meg kell tudni birkózni a feladattal.
