Rendszeres, izzó nyilatkozatok a korábbi sikerek helyszíneirõl. Különösen gyakran elõfordul ez a nagyra becsült Cristiano esetében. A labdarúgókra, és általában véve a sportolókra jellemzõ, hogy kénytelenek elõre nézni, és arról az útról beszélni, amit még be kell járniuk.
Végül is az álmodozásra úgy tekintenek, mint a gyengeség egyik jelére, ami azt jelzi, hogy közel a vég, hogy az ember már alig vár valamit, ami már tovább nem feszítheti az idegeit (A szerzõ itt arra gondol, hogy Ronaldo folyamatosan hangoztatja, hogy egyszer visszatérne a Manchesterbe – A szerzõ kieg.).
Cristiano Ronaldo azonban egy kicsit más.
„Szeretem Manchestert” – mondta a hét korábbi részében a Daily Mail újságíróinak.
„Mindenki tudja ezt, hiszen már sokszor mondtam. Manchester a szívemben van. Sok jó barátomat hagytam ott, a szurkolók is nagyszerûek, és azt kívánom, bárcsak visszatérhetnék egy napon.”
Utóbbi kijelentése hatására többen is összeráncolták a homlokukat a Bernabéu környékén, de a szavai valójában nem adnak okot az aggodalomra.
A generációjában az õ neve volt a legnagyobb igazolás. Tõle csak egyetlen játékos volt drágább. Kizárólag egyetlen labdarúgó, Lionel Messi a konkurencia számára a dicsõséghez vezetõ úton. A Barcelona játékosa azonban soha nem válaszolt hasonló kérdésekre, hiszen mindig is a katalánoknál futballozott. Ez megmaradt Ronaldónak, egy olyan korban, amikor a média páratlan figyelmet fordít a futballra, és egy olyan kivételes helyzetben, hogy a portugál ász jobban érdeklõdik egykori klubja iránt, mint bárki más.
„Én tényleg szerettem a Manchester Unitedben játszani. Meglátják, ismét jó csapat lesz, biztos vagyok benne. Ez egy nagyszerû klub.” – erõsítette meg újra.
Cristiano folyamatosan kimutatott tisztelete egykori klubja iránt csak annak a ténynek a nyilvános elismerése, hogy a Unitednek mekkora szerepe volt abban, hogy Ronaldo most ott tart, ahol. Végtelen elismeréssel beszél egykori szurkolóiról és barátairól, a Fergusonnal való apa-fiú kapcsolatáról, ennek ellenére Ronaldo nem fog visszatérni az Old Trafforfra, legalábbis nem a legjobb éveiben.
„Boldog vagyok a Real Madridnál, további négy évig van itt szerzõdésem. Azt azonban nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövõ, hiszen csodálatosan bántak velem Manchesterben.”
Az embernek van egy olyan érzése, hogy a helyzet teljesen más lenne, ha a United edzõje még mindig Sir Alex Ferguson lenne, az egyetlen olyan menedzser, akire Ronaldo barátként tekint. Ha az angol labdarúgás még mindig az európai játék csúcsa lenne, ha még mindig a kontinens legnagyobb tehetségeit nevelnék ki, ha jelenleg is komoly félelmet jelentenének az angol csapatok a Bajnokok Ligájában, akkor elképzelhetõ lenne, hogy Ronaldo azonnal visszatérne a Manchester United csapatához. Jelenlegi helyzetében azonban, az angol klub nem segítené Cristiano elõrehaladását.
„Jelenleg az a célom, hogy ugyanúgy tegyem a dolgom, mint tavaly, hogy megnyerjük a legfontosabb trófeákat, csapatként és egyénileg is. Mindig fejlõdni akarok, és jobban tlejesíteni, mint az elõzõ évben.” – mondta a sztár, amikor a céljairól kérdezték.
Még most szerezték meg a Tizediket. A Real Madrid az egyetlen hely számára, ahol elérheti céljait, és megdöntheti azokat a rekordokat, amelyekre vágyik. Ezt õ sokkal jobban tudja, mint bárki más. Még akkor is, ha az út nem mindig zökkenõmentes.
Cristiano nemrégiben így nyilatkozott a csapata átigazolásairól: „Ha én lennék a felelõs ezért, nem így cselekedtem volna.”
Egy ilyen kijelentés elkerülhetetlenül vonja magával azt, hogy Ronaldo és a Real Madrid között nincs minden rendben. Azonban ez is olyan dolog, mint a Manchester iránti nyilvános szeretete. Annak a páratlan figyelemnek a következménye, ami körülveszi. Emiatt azonban feleslegesen ráncolja homlokát az ember, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni.
Ronaldo labdarúgó létének a középpontjában még mindig a gyõzelem iránti szüntelen vágy áll, a gyõzelem, a végsõ diadalra való törekvés. Tudja, hogy erre Madrid a legjobb hely most, nem pedig Manchester.
