A Real Madrid kezd magára találni és ennek a Deportivo látta kárát. A hazaiaknak egy percig sem volt esélyük a sikerre, hisz Carlo Ancelotti csapata az elsõ perctõl az utolsóig uralta a találkozót és nem hagyott kétséget senkiben a mérkõzés gyõztesének kilétével kapcsolatban. Az olasz tréner jó úton halad és látszik, hogy sokat dolgozik a csapaton, kezd összeállni az a váz amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a királyi gárda sikeres legyen és úgy tûnik, hogy a stabilitás mellett a kreatív játékosoknak biztosított – kellõ – szabadság is adott. Látványosan mûködõképes csapat rajzolódik ki, de számomra sokkal örömtelibb volt az – amellett, hogy végre játszott a Real -, hogy a talján tréner mert kísérletezni, mert a padhoz nyúlni és mindezt jó érzékkel tette. Ancelottinak sokan és sokszor (köztük én is) felrótták, hogy nem igazán jó „meccselõ” típus. Eddigi csapatainál és az elõzõ szezonban a Real Madridnál is adódott számos olyan helyzet, melyet nem oldott meg, vagy épp rosszul oldott meg mérkõzés közben. Fõként a rosszul megválasztott cserék voltak azok amelyeket, negatív oldalon feljegyezhettünk a mester neve mellett. Most azonban azzal, hogy a magabiztos vezetés tudatában kísérletezni kezdett, egy merõben új és a jövõben is használható szerkezet kezdett testet ölteni. Ancelotti átrajzolja a csapatot Illarrával. Fél óra volt hátra a meccsbõl, és a Deportivo éppen betalált, ilyenkor pedig a Madrid hajlamos arra, hogy összezavarodjon egy idõre. Ezt megelõzendõ a tréner Illarrát hozta be Benzema helyére, hogy stabilizálja a középpályát és ne egy átjáróház legyen a középsõ zóna, ahogy a Real Sociedad ellen. Szokatlanul festett ugyan a változtatást követõen kialakult hadrend, de hatásosnak bizonyult az, hogy a James-Illarra-Kroos-Modric négyes játszott középen, majd Isco állt be Modric helyére. Középpályásait lépcsõzetesen helyezte el Ancelotti a játéktéren, Illarra és Kroos szûrõként, James és Isco pedig valamivel elõttük játszhatott. Utóbbi két játékos összesen három gólpasszt jegyzett, ami magáért beszél.
James kinõheti magát
A kolumbiai nagy léptékkel javul. A Riazorban az eddigi legjobb meccsét játszotta madridi mezben. Bal oldali középpályásként kezdte, de az általa bejátszott terület jóval túlmutatott ezen és szinte minden támadásban benne volt, emellett betalált és gólpasszt is adott. Ami pedig szintén rendkívül fontos az az, hogy zsinórban negyedik meccsét játszotta végig. A nyáron szerzõdtetett futballista a meccs elõrehaladtával egyre növelte bejátszott zónáját a bal szélen, tette mindezt Marcelóval összhangban. Ezt mindenképp ki kell emelni, hisz a brazil védõ szerepe és kapcsolata az elõtte játszó középpályással egyértelmûen az egyik legfontosabb összetevõje a Real Madrid hatékony támadójátékának. James a kétkedõknek is „villantott”, hisz nagyon szép gólt lõtt ballal, mindemellett pedig védekezõ erényeit is megcsillogtatta. A 78. percben jól lépett fel a középpályáról gyakorolt presszió részeként, és visszaszerezte az ellenfél térfelén azt a labdát, amibõl Ronaldo harmadik (és egyben a Real hatodik) gólját szerezte. Ahogy az elõzõ meccseken is, a második félidõben a jobboldalon játszott a 4-4-2-es felállásban. Ebben a pozícióban és szerepkörben is jól érezte magát, mozgékonyan, mindig társait keresve futballozott. Látszott, hogy elfáradt a végére, de a korábbi meccseknél többet tett hozzá a játékhoz, a csapatvédekezéshez és több labdát szerzett. Jól kihasználja azt a területet, amit Cristiano hagy maga mögött azzal, hogy egyre inkább középre húzódik.
Bale igazi pozíciója (?)
A walesi nem játszott jó meccset. Nem volt sokat játékban, és nem lõtt kapura, majd amikor a csapat átváltott 4-4-2-re és középre húzódott Ronaldo mellé, 8 perc alatt két gólt szerzett. Mindkettõ nagyon hasonló találat, két keresztmozgás, a jobb oldalról indítva balra, hogy aztán a jobbik lábával fejezhesse be a támadást. Gareth Baletõl sokkal többet lehet várni, ha a megfelelõ poszton játszik, olyan poszton, ahol igazi erõsségeit kamatoztatni tudja. Amellett, hogy rendkívül jó rúgótechnikája van, gólérzékeny és gyors, a nyár folyamán látványosan sokat erõsödött. Ennek köszönhetõen akár csatárként is képes megállni helyét, hisz elõnnyel indulhat az 1-1 elleni játékokban, a test-test elleni összecsapások alkalmával. Egy jó formában lévõ és eredményesen futballozó Gareth Bale-re óriási szüksége van a Real Madridnak, nem csak góljai és gólpasszai miatt, hanem azért is, hogy tehermentesítse a csapat portugál aranylabdását. Erre a jelen keretbõl képességei alapján õ a legalkalmasabb. Reméljük, hogy Ancelotti letisztulni látszó elképzléseiben optimális helyen szerepel majd Bale is.
Udvarias házigazda
A Deportivo nem tudott mit kezdeni a Real Madriddal. Fernandez mester egy stabilitáson alapuló 4-2-3-1-el szeretett volna operálni, de játékosai nem tudták elképzeléseit kellõképp pályára vinni. A hazaiak túl nagy területet hagytak a Real Madrid kreatív játékosainak a támadó zónában, így szinte minden akciónál lépéshátrányba kerültek, ami egyet jelentett bukásukkal. Egy ilyen játékerõt képviselõ gárda mint a Depor, nem engedhet meg magának egy percnyi kihagyást és üresjáratot sem, ha ekkora tudáskülönbséggel találja szemben magát. Mindezt kompenzálni csakis 110%-os erõbedobással és maximális odafigyeléssel lehetett volna, de sem a védõharmadban, sem a támadó szekcióban nem tudtak hatékonyak lenni Postigáék. A Depor megmérettetett, és egy ilyen kaliberû ellenféllel szemben könnyûnek találtatott. Hogy a keret erõssége mire lesz elegendõ a szezon hátralévõ részében, az nagyban függ majd Fernandez munkájától is, hisz láthatóan van még mit dolgozni ezzel az együttessel.
