„Ameddig csak lehet, ennél a csapatnál akarok maradni, s még tovább is. Ez az otthonom. Ez a klub van a szívemben, bárcsak hosszú évekre itt maradhatnék még. Még két idényre van szerzõdésem, de nagy öröm lenne, ha az egész életemet a Real Madridnál tölthetném. Tudom, ez nem könnyû, brutális igényeket támasztanak itt a focistákkal szemben, de rajtam nem fog múlni. Az erõfeszítéseim, az áldozatok, amiket hozok, mind azt szolgálják, hogy címeket nyerjünk.”
A Santiago Bernabéu: „Azon kevés pályák egyike, ami még üresen is lenyûgözõ. Különleges hely, de a BL idején még inkább. Gondolj bele, milyen az, amikor egy elõdöntõt játszol itt, tele vannak a lelátók és az emberek ujjonganak. Ilyenkor különös kapcsolat alakul ki a közönséggel, minden egyes estét, amikor BL-mérkõzést játszottunk itt, szeretnék újra átélni. Megható, hiszen azelõtt én is nézõként voltam jelen. A negyedik karéjból figyeltem a meccseket, , s mit hozott az élet: most én is a fõszereplõk közt vagyok.”
„Remélem, hozzuk majd decemberben a klubvilágbajnokságot, s akkor elmondhatom, hogy mindent megnyertem ezzel a csapattal. Ez a hatodik idényem itt, s a futballban semmi sem nagyobb dolog annál, mint amikor a Real Madriddal nyersz. A Tizedik és az a 93. perc mindörökre megmarad a madridisták emlékezetében. Amikor érkeztem, Zidane belõtte a kilencedik sikert jelentõ gólt, rá 12 évre pedig meg tudtam nyerni a Tizediket. Az emberek el sem tudják képzelni, milyen érzés átélni ezt egy olyan embernek, aki fiatalon érkezett ide, s látta a példaképeit Európa bajnokaivá válni.”
Az igények: „Öt perccel azután, hogy megnyertük a Tizediket, az emberek már a Tizenegyedikrõl beszéltek. Elsõsorban a szurkolók felõl érkeznek az elvárások, akik azt akarják, hogy egyre több dolgot nyerjünk. Ezen dolgozunk. Tele vagyunk reményekkel, gyõzhetünk a bajnokságban, a Király-kupában, meg lehet a következõ BL-siker… ez egy különleges klub, és azok miatt a dolgok miatt, melyek körül vesznek minket, a szurkolók és a hatalmas várakozások folytán sokkal nehezebb itt nyerni, mint bárhol máshol.
Felejthetetlen edzõk: „Hatalmas edzõim voltak. Camachótól kezdve Ancelottiig. Sosem fogom elfelejteni a beszélgetést, amit a Bayernnel vívott elõdöntõnket megelõzõen folytattunk Ancelottival az öltözõben, amikor sorozatban negyedszer voltunk már a legjobb négy között.”
A legkedvesebb emlékek a gólszerzésrõl: „Az Atléticónak lõtt gólomat mondanám. Nagyon különleges volt, hiszen 1-1 volt az állás egy nehéz meccsen, s szépre sikerült. Örülök minden gólnak, amit ebben a mezben szerzek, s persze azoknak is, melyeket a társaim lõnek. Nem csak játékos vagyok, hanem ennek a klubnak az egyik szurkolója.”