A királyi gárda kedd este egy langyos mérkõzésen legyõzte a Liverpool csapatát, ezzel továbbra is pontveszteség nélkül vezeti csoportját, valamint négy kör után elmondhatja magáról, hogy biztos továbbjutó a Bajnokok Ligájában. Carlo Ancelotti alakulata az odavágón jó játékkal ütötte ki a vörösöket, de ez a siker nem tette túlzottan magabiztossá az olasz trénert, aki kedd este is „gálakezdõjét” küldte pályára (a Carvajal-Arbeloa cserét leszámítva) ezzel is bizonyítva profi hozzáállását, valamint az ellenfél és a sorozat iránti tiszteletét. A Real Madrid tegnapi sikerének köszönhetõen azon kevés csapat közé tartozik, mely még 100%-os a BL idei kiírásában. A hátralévõ két meccset figyelve (sem a Basel sem a Ludogorets nem jelenthet gondot Casillaséknak) pedig elmondhatjuk, hogy nagy esély mutatkozik arra, hogy ezt a hibátlan mérleget a csoportkör végére is megõrizze Ancelotti legénysége, ez pedig az utóbbi 10 évben csak egyetlen csapatnak sikerült a sorozatban: a Real Madridnak (2011-2012-es idény).
A tegnapi találkozón Ancelotti ismét középcsatárként számított Cristiano Ronaldóra, aki Benzemával karöltve kapott helyet elõl, mögöttük a középpályán Isco és James a széleken, míg Kroos és Modric a középsõ régióban szerepelt. A védelem kissé átalakult azzal, hogy Carvajal helyén Arbeloa játszott. Arbeloa behúzódott a középsõ zóna irányába, kevesebbszer lépett fel a támadásokkal, mint a másik oldalon Marclo, aki pedig amolyan szélsõ összekötõ szerepkörben, a védelem elõtt játszott, már-már középpályásként. Ezzel a védelembõl történõ felfutások egyoldalassá váltak -Marcelo fémjelezte baloldal-, míg a másik szélen James feladata volt egy személyben befutni az oldalvonal melletti területeket. Mindezt úgy, hogy a támadások mellett felügyelje a Liverpool esetleges kontrái során a védõ zónát is és közben kellõ támogatást nyújtson a csapatszintû nyomásgyakorláshoz és labdaszerzéshez, már a vörösök térfelén.. Nem csoda, hogy a kolumbiai válogatott játékos el is fáradt és Ancelotti kénytelen volt lecserélni, ami végül nem bizonyult rossz húzásnak, hisz a helyére érkezõ, sérülésébõl frissen visszatérõ Bale hasznosan futballozott és jó teljesítményt nyújtott. Érdekes és említést érdemel Ronaldo tegnapi játéka is, a portugálon mintha fáradtság jelei mutatkoznának, néhány akciónál -mikor például egy az egyben nem tudta megverni Skrtelt- ez elég szembetûnõ volt. Így, hogy középre húzódva játszott, alapból is kevesebb bemozgásra volt késztetve, bár az is nagy szó már nála, hogy nem talált a kapuba. Talán kicsit görcsösen is akarta a 71. BL gólt és a rekord beállítást. Ettõl függetlenül a véleményem az, hogy senki ne aggódjon, Ronaldo összeszedi magát és folytatja remek sorozatát.
Pozícióharc – Bale visszatért
A sérülésébõl frissen visszatérõ walesi válogatott klasszis James helyére állt be az utolsó fél órára és tökéletesen megoldotta a rábízott feladatot. Beállítását követõen Ancelotti kérte tõle, hogy koncentráljon a védekezésre, ez Sterling pályára lépése miatt még inkább fontos feladatnak bizonyult. Végig koncentrált és fegyelmezetten visszazárt, kevés dolgát jól látta el védekezés terén, ha kellett 20-30 métert is visszalépett és a középpályások mellett zárta a területeket és fegyelmezetten követte emberét. Minden elvesztett labda után gyorsan és jól reagált, nem hagyott maga mögött befutható, üres területet. Késõbb, mikor Iscóval oldalt cseréltek és átkerült a bal szélre, akkor Marcelo mögött biztosított a kis brazil felfutásait követõen. Mindezen védekezõ feladatok mellett támadásban is aktív volt, jól szállt be a meccsbe, felvállalta a versenyfutásokat, lõtt egy jó szabadrúgást, volt pár tetszetõs megmozdulása és egy gólt is szerzett, bár azt a találatot Kassai Viktor (les címén, jogosan!) érvénytelenítette. A walesi klasszis tehát jó formában tért vissza, ezzel édes terhet helyezve Ancelotti mester vállára, akinek így gyakorlatilag 12 kezdõ játékosa van. Jó látni ezt a pozícióharcot, hogy küzdeni kell a csapatba kerülésért, hisz normál esetben az Isco-James-Bale trióból egyszerre csak kettõ kaphat helyet a kezdõben. Véleményem szerint ez mind a csapatnak, mind pedig egyenként, az érintett játékosoknak is nagy hasznára válik.
Ha Pool drukker lennék…
… a pokolba kívánnám Rodgerst. Hogy miért? Ahogy már említettem, langyos meccset láttunk, a Real Madridnak nem volt miért túlhajtania magát, míg a Liverpoolban frissen élt a 0-3 emléke, és szerették volna elkerülni a zakót. Brendan Rodgers hozzáállása azonban egy ilyen vereséget követõen is érthetetlen, olyan játékosokat hagyott a kispadon mint Gerrard, Sterling, Coutinho, Henderson és ide sorolhatjuk Ballotellit is, aki akármennyire megosztó, azért egy Borininél legrosszabb napján is többre képes. Rodgers gyakorlatilag már a kezdõ sípszót megelõzõen kukába dobta a meccset egy cserékkel teli kezdõvel, és a Liverpool csoportból történõ továbbjutását is veszélybe sodorta. Kétség kívül a Chelsea elleni, hétvégi bajnoki járt a fejében (Mourinho csapata jelenleg 12 ponttal veri a vörösöket). Mindenesetre tiszteletlenség volt ez mind a szurkolókkal, mind a Real Madriddal, mind Bernabéuval szemben. Ha az a tény, hogy nem verték tönkre csapatát, megnyugtatja az edzõt, hát legyen vele boldog. De ez a tegnap esti produkció véleményem szerint nem volt méltó egy ilyen nagy múltú klubhoz mint a Liverpool. Félreértés ne essék, nem a játékosokat hibáztatom, hisz valljuk be, Can vagy épp Allen, Lucas Leiva és a többiek, még egy ilyen deffenzív taktikával sem tudják sikerre vinni a csapatot (gondolok itt egy gól nélküli döntetlenre). De amikor a támadások utolsó, halvány esélyét is feladja a mester azzal, hogy az egyedüli ék Borinit a saját kapujától 35 méterre védekezteti, akkor azért mélyen beleszúrta és megforgatta a kést a vörösök szimpatizánsaiban. „You’ll never walk alone” -szól a nóta- azonban Rodgers ezzel a döntésével és a felelõsséggel most teljesen egyedül maradt.
