Több mint százezer olvasó szavazott ezen a héten Zidane-ra, így õ az elsõ játékos, aki bekerült a sportportál Hírességek Csarnokába. A Real Madrid és a Juventus korábbi játékmestere Madridban vette át a díjat. Zidane az interjú alkalmával elárulta, hogy miben rejlett a sikere.
„Ösztönösen játszottam.” – meséli. „Keményen dolgoztam, hogy ezt fejlesszem, de minden a fejemben volt. Ebben rejlett a minõségem. Megláttam a dolgokat azelõtt, hogy mások tették volna. Gyorsabban, mint ahogy a védõk felfogták volna.”
Zizou a 2006-os világbajnokság után vonult vissza, 34 évesen. Amikor megkérdeztük tõle, hogy pályafutásának meghosszabbítása érdekében vállalta volna-e a visszavont szerepkört, õ így felelt: „Talán tudtam volna a kaputól távolabb is játszani, de erõsségem volt az utolsó passz, így jobb volt, ha az ellenfél területéhez közelebb helyezkedtem, az ellenfél kapujánál. Azt hiszem, támadóbb szerepkörben hatékonyabb voltam. Szerettem gólhelyzeteket kialakítani, közel helyezkedni a kapuhoz. Ez volt az én dolgom. Jobban szerettem elõkészíteni, mint gólokat szerezni.”
Zidane örökségének legfontosabb eleme az az elegancia, amit a pályán mutatott. A könnyedség, amellyel maga mögé utasította az ellenfél védõit. Állítása szerint azonban ez egy olyan dolog, amire nem koncentrált.
„Tisztában vagyok ezzel, de nem akarok az esztétikai dolgokkal foglalkozni” – mondja. „Bár nagyon jó lehetett nézni a játékomat, a legfontosabb dolog az, hogy eredményes voltam a pályán. Igaz, hogy nem voltam egy nagy góllövõ, sokkal több találatot készítettem elõ, mint amennyit én magam szereztem. A hatékonyságomra akarok fókuszálni.”
Ez a hatékonyság segítette Franciaországot az 1998-as világbajnokság, valamint az azt követõ Európa-bajnokság megnyeréséhez, ahogy Zizo a Real Madridot és a Juventust is több címhez juttatta hozzá visszavonulása elõtt. Hõstettei segítették ahhoz, hogy a spanyol gigásznál legendaként tartják számon.
„Találkoztam olyan emberekkel, akik egy kicsit Di Stéfanóhoz hasonlítottak, mondván, hogy majdnem ugyanolyan volt a technikánk a labdával. De mindenki a maga idejében él, a saját korának ritmusával. Ma már ennél is gyorsabb a játék, de azt hiszem, most is boldogulnék.”
