A Real Madrid hétvégén ott folytatta, ahol a válogatott mérkõzések miatti szünet elõtt abbahagyta. A csapat továbbra is motivált, mindenkin látszik a gyõzni akarás és a bizonyítási vágy, ennek pedig az Eibar itta meg a levét. Carlo Ancelotti fiai ellentmondást nem tûrõen, magabiztosan futballozva múlták felül soros ellenfelüket és erõsítették meg vezetõ pozíciójukat a bajnokságban. A már említett szünet miatt az olasz tréner egy fontos láncszemet nélkülözni volt kénytelen csapatából, ugyanis az Olaszország – Horvátország selejtezõn Modric megsérült, és várhatóan huzamosabb ideig hiányzik majd a királyiak keretébõl. A horvát középpályás sérülése után Ancelottinak két lehetõsége volt, egyrészt Khedirát beállítani, aki egy klasszikus (védekezõbb típusú) középpályás, és az egyetlen olyan, aki a rendelkezésre áll, hisz Illarramendi is sérüléssel bajlódik. Megvannak a fizikai erényei és a technikai hiányosságai is, de vélhetõleg kissé fáradtan érkezett a hazája válogatottjával lejátszott két, teljes meccs után. Másrészt dönthetett Isco mellett is, aki kevésbé védekezõ, de nagyon technikás, és egyre jobb formát mutat a középpálya azon területén is, ahol eredetileg Modric szerepelt. Carlo végül utóbbit választotta. Döntésének több oka is volt. Egy, a szokásosnál kisebb pályán játszott a Madrid, egy olyan riválissal szemben, amelynek nincs olyan erõs középpályája, és inkább ívelésekkel, védelem mögé lõtt labdákkal operál. A fehér mezesek jól felkészültek az ellenfél egyik legveszélyesebb fegyverébõl, a rögzített szituációkból is. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy középpályáról elvégzett vendég szabadrúgás esetén, milyen magasan feltolja védekezését a királyi gárda, ezzel is semlegesítendõ a büntetõterületre belöbbölt labdákat.
Így történt tehát, hogy elõször állt fel az Isco-Kroos-James középpálya, amely kissé emlékeztet a Barca Xavi-Busquets-Iniesta hármasára. Három technikás játékos egymás mellett szerepeltetése remek döntésnek bizonyult és tökéletesen idomult az aktuális ellenfél taktikájához. Ennek a felállásnak köszönhetõen a Real Madrid gond nélkül oldhatta meg a labdakihozatalokat, és egybõl az Eibar kapujának közelében találták magukat Ronaldóék.
A középpályán nagy volt az összhang, Isco és James remekül megértették egymást, a két játékos nagyon jól alkalmazkodott az új szerepéhez. Az eddigi, labdavezetésekkel sûrûn tarkított játékukat kissé átalakították, és nagyobb hangsúlyt fektettek a labdajáratásra. Isco a 8-as pozíciójában, míg James a 10-esben játszott, de nem fojtották el Kroost sem, elegendõ teret hagytak a remek formában futballozó német válogatottnak is, hogy osztogasson és mélységbõl koordinálja a játékot. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Toninak ehhez rengeteg támogatásra lenne szüksége. Nagyszerûen olvassa a játékot, látja át a pályát és minden helyzetbõl képes tisztára játszani magát a szembekerülõ ellenfelek számától függetlenül. Védekezésben nagy segítségnek bizonyult, hogy az új hármason kívül egy negyedik középpályása is akadt a csapatnak, Benzema személyében. A francia jól zárt vissza labdavesztést követõen és kisegítette Iscóékat, ettõl függetlenül a játék nagy részében a támadó harmadban tartózkodott, és a kettõ-kettõ, kettõ-egy elleni összjátékok lehetõségeit kereste.
Aktív kispad és érdekes változtatások
Nem csak a pályán, de technikai zónában is érdekes történések zajlottak szombat este. Ancelotti mester és stábja ezer fokon égett, és a szokottnál is jobban, végig koncentrálva meccseltek a szakmai stáb tagjai. Szemmel láthatólag nagyon odafigyeltek a Real Madridnál arra, hogy a válogatott szünet és Modric kiesése ne okozzon visszaesést sem a fejekben, sem a pályán mutatott teljesítményben. Érdekes volt látni Ancelottit, ahogy Ronaldo gólöröménél „asszisztált”, de megfigyelhetõ volt az is, hogy Paul Clement folyamatosan ugrált fel-alá, utasításokat osztogatott és heves karmozdulatokkal próbálta kiigazítani az egy-két esetben eltolódó védekezést. Ezzel az aktivitással plusz energiát sugároztak Ancelottiék a pályán lévõknek, és folyamatos koncentrációra sarkallták a játékosokat. Ezt a feladatot volt hivatott ellátni a cserék azon sora, mellyel az utolsó húsz percben operált a talján tréner. Varane pályára küldése még nem jelentett szerkezeti változtatást, hisz egy az egyben a lecserélt Ramos helyét vette át. Viszont Coentrao és Arbeloa pályára küldésével jócskán megváltozott a vendégek szerkezete. Logikus lett volna az utóbbi két játékos becserélése is, ha a játékteret Carvajal és Marcelo hagyják el, de Ancelotti kipróbált valami újat. Marcelót és Carvajalt egy sorral feljebb rendelte, Kroos és Isco mellé a két szélre, míg Arbeloáék a védelem szélén kaptak helyet. Ugyan komoly jelentõsége nem volt a változtatásoknak, hisz a végleges hadrend csak az utolsó öt percre alakult ki, de Ancelotti ezzel is folyamatos koncentrációra és az események teljes kontrolljára sarkallta játékosait, remek taktikai és pedagógiai érzékrõl téve tanúbizonyságot.
Eibar – Tehetetlen hazaiak
Az vendéglátóknak nem sok lehetõségük volt a meccsen arra, hogy feltámadjanak. A 60. percig viszonylag jól állták a sarat, hisz míg az elsõ gól egy védelmi hibából született, a második egy szép összjátékból, ez ellen nem sokat tehettek. A második félidõben a Real Madrid okosan tartotta és járatta a labdát, ami ellen nagyon nehéz volt ilyen képességû játékosoknak, ekkora hátrány tudatában bármit is lépni. A kiscsapat egyetlen esélye a már említett rögzített szituációk és a felívelt labdák lettek volna, de ezeket könnyedén semlegesítették Iscóék. Azon kevés alkalommal, mikor Casillas kapujának közelébe kerültek, akkor vagy a kapitány volt tökéletes helyen és mutatott be nagy védést, vagy a Pepe irányította védelem hatástalanította a támadásokat. Komoly gerinc és stabil középpályás védekezés hiányában az Eibar kudarcra volt ítélve, de ezt a vereséget minden bizonnyal elõre bekalkulálták Garitano mester fiai. Ahhoz azonban, hogy jövõre is az elsõ osztály mezõnyéhez tartozzanak, ennél jóval több kell majd, hisz ilyen korlátolt támadó játékkal vajmi kevés az esély a bent maradásra.
