A Real Madrid 1-0 arányban -természetesen Cristiano Ronaldo találatával- legyõzte a Baselt, így bebiztosította csoportelsõségét. Nagyjából ennyi történt szerda este és nagyjából ennyi az, amit a királyiak drukkerei megõriznek emlékezetükben a soros BL mérkõzéssel kapcsolatban. Arról, hogy ez így alakult, csakis a Real madrid játékosai tehetnek, hisz az elsõ percektõl látható volt rajtuk, hogy „púp a hátukra” a mérkõzés. Kedvetlenül, tudásuk és energiájuk töredékét felhasználva abszolválták a 90 percet, egy fikarcnyival sem adtak ki magukból többet annál, mint ami a minimális gyõzelemhez kellett. Mondhatjuk persze, hogy ha Bale és Ronaldo kapufája kicsit beljebb megy, akkor ez is egy kiütéses siker, de ott van a másik oldalon a lelkes hazaiak játéka, vagy épp Navas nagy védése. Mindezek mellett egy percig sem tudom hibáztatni Ronaldóékat, nehéz és hosszú szezon dereka táján járunk, teljesen érthetõ, hogy a kisebb jelentõséggel bíró mérkõzéseken próbálnak (amennyire lehet) pihenni és tartalékolni a folytatásra. Azonban ezen találkozók remek lehetõséget adnak olyan játékosoknak, akik az utóbbi idõben kiszorultak a kezdõbõl, vagy akár egy sérülés után keresik régi önmagukat. Ezektõl a labdarúgóktól vártam volna többet -sokkal többet- a tegnapi találkozón, de sem Arbeloa, sem Coentrao, sem Gareth Bale nem gyõzött meg, semmilyen szempontból.
Ancelotti nem változtatott a jól bevállt 4-3-3-as kezdõ felálláson és a sérülés miatt kiesõ Modric helyére gyakorlatilag egy az egyben próbálta beilleszteni a mostanában remek formát mutató Iscót. A fiatal spanyol játékos jól megoldotta feladatát, a gondok nem itt voltak. A Real Madrid játékának egyik legfontosabb alappilére a „szárnyak” játéka, a szélsõ védõk szerepe. Ha maradunk ennél a hasonlatnál, akkor elmondhatjuk, hogy Ancelotti mester csapata tegnap este egy szárnyaszegett együttes benyomását keltette. Arbeloa és Coentrao ugyanis nem tudnak annyi mélységet adni a csapatnak, mint Carvajal és Marcelo. A talján tréner úgy döntött, hogy erre a meccsre pihenteti a szélsõit, és a már említett Arbeloa-Coentrao párost rakta be a helyükre. A két, tegnap este lehetõséghez jutó bekk a tapasztalt játékosok közé tartozik, de sem fizikailag, sem taktikailag nincsenek a toppon jelenleg. A mai Real Madrid játékában a szélsõknek mind védekezésben, mind támadásban hozzá kell tenniük a magukét, a csapat játékához. Ha bármelyik elem hiányzik a szélsõ védõktõl, azt a csapat erõteljesen megérzi és ez a játék sebességében és rendszerezettségében egyaránt megmutatkozik, ahogy tegnap is történt. Kérdés, hogy Arbeloa és Coentrao miért nem tudott többet hozzátenni a támadásokhoz. Keveset mutatták magukat, így a Madrid középre kényszerült, ahol több svájci tömörült és ezzel könnyen megakadályozták az ütempasszok és beindulások lehetõségét. A két játékos túl statikus volt és keveset kockáztatott, fõleg Arbeloa, aki az elsõ félidõben alig kapott labdát, hisz érdemben nem jelent meg az ellenfél térfelén, ha pedig felért, akkor rossz megoldást választott, vagy egyszerûen lassította a támadásépítést. Szomorú, de el kell ismerni, hogy elég feladat volt számára az, hogy Ghasit megállítsa, aki minden hazai akcióval, menetrend szerint érkezett és végig aktív volt. Coentrao kissé többet vállalt a meccs végeztével, mindez annak volt köszönhetõ, hogy Ancelotti ismét átszervezte csapatát a találkozó utolsó harmadában és a 4-4-2-es hadrendre váltott. Ebben a rendszerben több hely maradt a szélen, jobban megoszlott az ellenfél középpályásainak és védõinek figyelme a pálya középsõ harmadának tekintetében. Az igazság az, hogy a csapat megsínylette a két megszokott szélsõje hiányát. Történt mindez annak ellenére, hogy négy szélsõvel fejezte be a meccset, Nachóval és Arbeloával a jobb szélen, Coentraóval és Marcelóval a baloldalon.
Isco, Modricra váltott
Ahogy már említettem, az alap szerkezetben Ancelotti mester megtartotta Modric szerepkörét és láthatóan azzal a feladattal küldte pályára a fiatal spanyol játékost, hogy próbálja meg egy az egyben átvenni a horvát válogatott klasszisának helyét. Érdekes volt megfigyelni, hogy Isco az elsõ félidõben mennyire ragaszkodott pozíciójához, kevesebbszer lépett fel, de oldal irányba sem kalandozott annyit. A második játékrészben aztán kicsit szabadabb szerepkört kapott, többet mozdult ki a „Modric zónából” és megpróbált, amennyire lehetett kreatívan és több ritmusváltással futballozni, hogy segítse csapata támadásépítéseit. Felmerül a kérdés, hogy Isco meddig bírja ezt a tempót és az ilyen magas szintû teljesítményt? A spanyol középpályás ugyanis a mezõnyjátékosok közül a legjobb teljesítményt nyújtotta (tegyük hozzá, hogy tegnap nem volt nehéz kitûnni a Real Madridból). Megint nagyszerû meccset játszott, sok lefutott kilométerrel és megnyert párharccal. Kellõen segítette Kroost a labdakihozataloknál és a Basel kapuja elé is felért a támadásokkal. Három poszton is játszott a meccs során: jobb oldali középsõ középpályásként kezdett, majd a szerkezetváltás után mindkét szélen szerepelt a 4-4-2-es hadrendben, Ronaldóék mögött. Az 52. percben 60 métert sprintelt, hogy megszerezzen egy labdát majd tökéletesen meg is játssza azt. Nagyszerû fizikai állapotról tesz tanúbizonyságot mérkõzésrõl mérkõzésre, igazi Jolly Joker Ancelotti paklijában, aki a középpálya bármely területén képes jó teljesítményt nyújtani. Reméljük formáját megõrzi a szezon további részére is, hisz egy ilyen Isco rengeteget tud segíteni a csapatnak.
Basel-Az egy pont járt volna
Sousa mester jól felkészítette övéit a királyiak elleni találkozóra és nem sok hiányzott ahhoz, hogy pontot szerezzenek a Bajnokok Ligája címvédõjével szemben. A Basel játékosai végig fegyelmezetten, sokat futva és ütközve játszottak, persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a tegnapi Real Madrid messze nem adta ki magából a maximumot. A királyiakhoz hasonlóan Sousa fiai is 4-3-3-ban játszottak, a középpályán jól tömörültek és el tudták fojtani a Real madrid akcióit olyan szinten, hogy Ronaldo és Bale ne jusson területhez, ne kaphassanak labdát egy az egy elleni szituációban. Egy védelmi megingás lett a vesztük, de összességében dicséretet érdemelnek, hisz nem játszottak alárendelt szerepet a találkozón, sõt, labdájuk volt az egyenlítéshez. Azonban Keylor Navas (akit egyébként a hazai publikum végig, gusztustalan és sportszerûtlen módon pocskondiázott) a helyén volt és a 3 pont Madridba került. Igazi rangadó vár a svájciakra az utolsó körben, hisz pontelõnnyel utaznak a Liverpoolhoz, játékuk alapján pedig azt kell mondanom, jobban megérdemelnék a csoport második helyét és az egyenes kieséses szakaszba jutást, mint angol ellenfelük.
