A Real Madrid 2-1 arányban legyõzte a Córdoba csapatát és begyûjtötte mindhárom bajnoki pontot. Nagyjából ennyi, amit pozitívumként elmondhatunk a hétvégi találkozóról. A királyi gárda ugyan nyerni tudott, de imidzsét nagyban rontotta egy olyan Córdoba ellen, mely a mérkõzés jó részében fölényben játszott. Sokáig bíztak benne a drukkerek, hogy gyorsan kilábal hullámvölgyébõl a Madrid, de mostanra már bebizonyosodott, hogy a novemberig kiválóan futballozó csapat – mely gólzáporokkal és sorozatos jó játékkal kápráztatta el szurkolóit – megváltozott. Nyer, veszít, vagy akár döntetlent játszik a csapat, az elmondható, hogy ezt konstans gyenge játékkal teszi. Mind a taktikában, mind a fejekben rendet kell tenni, nincs több idõ!
Ancelotti csapata a szezon talán legrosszabb meccsét produkálta, de az biztos, hogy magasan a legrosszabb elsõ 45 percét. A Getafe elleni meccs után még szó esett külsõ tényezõkrõl és egyéb befolyásoló elemekrõl, de itt már nincs mentség és nem is kell keresni. Az olasz tréner nem változtatott és ismét a megszokott 4-3-3-ban küldte pályára fiait. Az egyetlen pozíciós csere Khedira volt, aki a maródi Iscót kellett volna, hogy pótolja. Ebben a szerkezetben és ilyen középpályával a csapat játéka töredezett, kiszámítható és még egy Córdoba számára is könnyen levédekezhetõ volt. A labdakihozatalok rendre lassúak voltak, túl sok passzal és kevés elõre haladással. A támadásépítés sablonossá vált, kevés érdemi összjátékot láthattunk és még kevesebb jó egyéni akciót. Gyakorlatilag nem akadt olyan futballista, aki hozta az elvárható szintet, és ez a csapat egészére nézve – mint gépezet – hatványozottan igaz. Számomra érthetetlen volt az a középpályás felépítés, amit Ancelotti pályára varázsolt Jamesszel, Kroosszal és Khedirával. James látványosan szenved és messze nem hozza azt, amit elvárnánk tõle, sajnos nem illik bele ilyen formán a szerkezetbe, hisz nagyon függ a mellette futballozók milyenségétõl. Míg Modric vagy Isco társaságában, középpályásként akadtak jó meccsei, addig a jelen helyzetben, kreatív társ nélkül egyedül nem képes vezérré válni. Talán hasznosabb lenne játéka a szélen, de ott egyszerûen nincs helye a csapatban, hisz többen is elõtte állnak a rangsorban (jegyzem meg, teljes joggal). A következõ meccseken Ronaldo eltiltása végett esetleg bizonyíthat itt is, meglátjuk, mire lesz képes.
Kroos játszott leghátul a hármasból ahelyett, hogy Khedira kapta volna ezt a feladatot. Sami mind támadásban, mind védekezésben messze elmaradt a minimálisan elvárható szinttõl, míg a fáradt Kroos egyedül nagyon kevés volt ahhoz, hogy bármi váratlant húzzon a kreatív zónában, és nem is igazán tudott oda fellépni. Khedira ismét bebizonyította, hogy miért nincs helye a királyiak kezdõjében. De ha az sem motiválja kellõen, hogy Lucas Silva érkezésével újabb riválist kapott, akkor kötve hiszem, hogy bármivel jobb teljesítményre lehetne késztetni õt, hisz lehet, hogy fejben már a a Premier League-ben vagy a Bundesligában jár, amihez én személy szerint sok sikert kívánok neki, nincs rá szükség. Így nincs!
Isco kiesésével Ancelotti csapata azt a kevés lendületét is elvesztette, ami az utóbbi meccsekre megmaradt az õszibõl. Khedira (mint már tárgyaltuk) rendkívül rossz választás volt a helyettes szerepére, így a mester teljesen jogosan cserélte be Illarramendit. A baszk középpályás beállásával Kroos felléphetett Khedira addigi pozíciójába, míg Illarra lett a biztosító ember a védelem elõtt. Kroos így többet vállalhatott támadásban, többször léphetett fel, de mindez egy fáradt játékosnál a meccs utolsó harmadában már vajmi kevés segítség. Ugyan javult valamit ebben az idõszakban a királyiak játéka – épp Kroos új szerepkörének köszönhetõen -, de késõbb Jesé beállása és Ronaldo piros lapja miatt ismét vissza kellett zárnia, most már Illarra mellé. Nagy kérdés lesz, hogy Ancelotti mennyire mer hozzányúlni a frissen igazolt Lucas Silvához, hisz érkezésével megbomolhat a szokott rendszer és szerkezet, több variációs lehetõséget is biztosíthat a brazil középpályás szerzõdtetése. Én azonban ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, hisz Ancelottit ismerve tudjuk, hogy nehezen és nagyon ritkán nyúl bele az alapcsapatába, pedig most itt lenne az idõ, hogy felvállalja a változtatást, mivel látványosan szenved a csapat, és nem megy a játék.
Córdoba-Bebé nagy meccse
Egy merész Córdobával szemben – ki kell mondani – a Real Madrid rosszabb volt. A hazaiak jól, szervezetten és céltudatosan játszottak, még döntetlennél sem álltak vissza, próbálták irányítani a meccset. Jó „ajánlólevél” lehet számukra a szezon hátralevõ részét figyelembe véve, hogy pont az éllovas ellen sikerült megmutatniuk, mire is lehetnek képesek. A Córdoba elõretolt vonalakkal presszionálta a Madridot, a hazaiak jól védekeztek és gyors kontrákat vezettek. Négy csatárral játszottak, akik nagy fegyelmezettségrõl tanúbizonyságot téve minden labdavesztés után gyorsan visszazártak és kivették részüket a védekezésbõl. Cartabia jól fedezte Kroost, és a Ghilas-Bebé páros is jól akadályozta Carvajal és Marcelo felfutásait. Jár a kalapemelés a csapat teljesítménye nyomán, de külön ki kell emelni Bebé játékát, aki ha továbbra is tudja ezt a teljesítményt hozni, remek szezon elé nézhet. A második félidõben feltehette volna teljesítményére a koronát azzal, ha remek egyéni akciója végén jól lõ kapura és nem rontja el a befejezést. A Córdoba együttesének véleményem szerint helye van az elsõ osztály csapatai közt, és ezt bizonyították is. Amin javítaniuk kell a biztos bent maradáshoz az nem más, mint a helyzetkihasználás és a támadások befejezése, az utolsó passzok. Ha ezt sikerül megoldaniuk, akkor sok döntetlenjük (hazai pályán hat remi, mely a legtöbb a ligában) helyén gyõzelmek sorakoznak majd.
