16 óra: a mi Real Madridunk felmegy a Vicente Calderón gyepére azzal a lehetõséggel, hogy messze magunk mögött hagyjunk egy olyan riválist a bajnokságban, mely minden egyes találkozó alkalmával megkeserítette az életünket.
18 óra: egy olyan mérkõzést láttunk, amilyen rosszat hosszú-hosszú ideje nem produkált a Real Madrid. 4-0-ra lemostak minket.
Kedvetlenség, hitetlenség, szégyen, a lehetõ legkisebb erõfeszítés… mindenki tegye ide azokat a szavakat, amiket akar. Ez a csapat, ez a keret NEM játszhat úgy, ahogyan tette tegnap.
Számomra az Alcorconazo óta nem volt ilyen szégyenteljes vereség (A 2009-10-es idényben, a Király-kupában elszenvedett vereség az Alcorcón csapatától. – a szerk.). Nem felejtettem el a 2-6-ot és az 5-0-át a Barcával szemben, vagy a dortmundi zakót, de úgy gondolom, ezekben az esetekben más típusú ellenfélrõl beszélhetünk.
A meccs összefoglalását egyetlen képpel tudnám helyettesíteni: Saúl Iñiguez ollózva szerez gólt ellenünk. Ilyen még FIFA-zás közben sem fordul elõ, nem létezik, nem programozták bele, mert ilyesmire egyszerûen nem lehet számítani. De mégis. A valóság túltett a fikción.
A találkozót követõen több játékos kiállt a sajtó elé és bocsánatot kért. Órákkal késõbb Kevin Roldannal derültek jobb hangulatra egy partin, amit Cristiano Ronaldo szervezett 200 meghívottnak. A fotók magukért beszélnek.
Nem azt kérem, hogy legyenek öngyilkosok, hogy keseredjenek meg és zárkózzanak be a milliókat érõ házaikba. Annyit kérek, hogy legyen bennük tisztesség, betyárbecsület, profi hozzáállás és viselkedjenek megfelelõen. Vagy legalább a lehetõ legkevesebb derüljön ki errõl az egészrõl. Ha én lennék az elnök, azonnal vezetõségi ülést hívnék össze, magyarázatot kérnék a keret összes tagjától és a technikai stábtól. Ezt azonnal meg kell oldani. Még vezetünk, de ilyen hozzáállással ez két fordulóig sem fog kitartani.
Semmihez sincs kedvem, tudom, hogy bolond vagyok, de ezt érzem. Vannak barátaim, akik hasonlóan éreznek. Mások viszont nem értik. De erre mondom azt, hogy az én madridizmusom nem a tiéd, nem jobb, nem rosszabb, egyszerûen más. Pont.
Most közelebb állunk a bajnoki címhez, mint tavaly? Talán, de ne tagadjuk, hogy így nem fogunk egyrõl a kettõre jutni. Dubai óta mélyrepülésben vagyunk.
Biztos vagyok benne, hogy Don Santiago Bernabéu forgott a sírjában. Más idõk voltak, persze, de õ biztosan másként viselkedett volna. Nagyon különbözõ módon intézték régen a dolgokat, de ezt egyszerûen leírhatom: együttérzéssel és tisztelettel.
A mai reggel még hidegebb volt, mint máskor, de a Madrid mezemben mentem ki az utcára, s ma még inkább viselni akartam, s arra gondoltam, biztos, hogy az én madridizmusom nem olyan, mint a tiéd… S nem olyan, mint a játékosoké.
A Marcosszal készült exkluzív interjúnkat itt olvashatjátok!
