Megkezdõdött a BL-tavasz, A Real Madrid pedig ott folytatta, ahol a hétvégén abbahagyta. Nem csak a meccs végeredménye lett tökéletesen azonos a Depor elleni találkozóéval, de sajnos a játék képe sem sokat változott. A két csapat közt a tegnap látottnál jóval nagyobb különbség van, és a királyiak akár újabb – a tavalyihoz hasonló – kiütéses gyõzelmet is arathattak volna, azonban ehhez jóval nagyobb iramra lett volna szükség. Langyos és kicsit unalmas összecsapás volt, de a papírforma szerencsére nem borult, és ahogy a sorsoláskor jósoltam, a Schalke megméretett és könnyûnek találtatott. Tisztában vagyok vele, hogy a 2-0 nem életbiztosítás, ráadásul a futballban bármi (és annak az ellenkezõje is) megtörténhet, de aki látta a meccset, valószínûleg egyetért velem abban, hogy kérdés sem férhet a madridiak biztos továbbjutásához.
Pepe visszatérése és Lucas Silva szerepe
Ancelotti mester számára az elõzõ napok hírei közül az volt a legjobb, hogy a portugál válogatott bekk újra csatasorba állhatott. Pepe rendkívül jó kondiban tért vissza egy hónapnyi kihagyás után, hiba nélkül játszott. Tökéletesen összefogta és irányította a védelmet, mindemellett Varane játékára is pozitív hatással volt. A fiatal francia válogatott játékos Pepével az oldalán jóval magabiztosabban futballozott, mint Nacho párjaként. Ugyan remek képességû labdarúgó, de teljesen egyértelmû, hogy a komolyabb játékerõt képviselõ csapatok ellen – egyelõre még – szüksége van olyan rutinos csapattársak segítségére és támogatására, mint Ramos vagy Pepe. A védelem feljavulásával egyben a labdakihozatalok is zökkenõmentesebben sikerültek, valamivel dinamikusabbnak mutatkozott a csapat, mint az elmúlt idõszak találkozóin, de még így is messze az õszi forma.
A középpályán is belenyúlt csapatába az olasz tréner, és a téli szerzeményt, Lucas Silvát küldte pályára, aki élete elsõ BL-meccsén 90 percet töltött a játéktéren. A Deportivo elleni meccshez hasonlóan most is a középpályás hármas jobb szárnyaként kapott helyet. Nem nyújtott se túl jó, se rossz teljesítményt, hozta a kötelezõt, és véleményem szerint elsõ, kezdõként lejátszott mérkõzésén ennél többet nem is kell várnunk tõle. Nagyobb kockázat nélkül tette dolgát, ötven méteres passzok helyett a biztosra ment. A legnagyobb erénye a taktikai fegyelmezettsége volt, így tökéletesen alkalmas volt arra, hogy Kroos szárnysegédje legyen. A német válogatott középpályás jobban játszott, mint az utóbbi meccseken. Minden bizonnyal motiválta, hogy a hazájában játszhatott, de az is látható volt, hogy Silva pályára küldése is jó hatással van teljesítményére. Az utóbbi idõszakban látottaknál szabadabban mozoghatott, és (fõleg az elsõ félidõben) sokat tett hozzá a támadásokhoz. Tökéletesen megfigyelhetõ volt, hogy amikor Kroos fellépett és zónát váltott, Lucas Silva egybõl zárta a mögötte maradt területet a védelem és a középpálya közt.
Ismét csak a szélsõ védõk
Carvajal és Marcelo jelenléte ismét óriási pluszt adott a csapatnak, a tegnapi meccs újabb bizonyíték volt a kétkedõknek arra, hogy milyen szinten nélkülözhetetlenek õk ketten. Ha formában vannak (márpedig szerencsére így van), akkor a Real Madrid esélyei megsokszorozódnak. Azon túl, hogy a jobb lábas Carvajal bal lábbal adott gólpasszt Cristianónak, és a bal lábas Marcelo jobb lábbal talált be, a két játékos támadásban és védekezésben is kivette a részét a munkából. Nem mintha sokat kellett volna védekezni a szélen (a németeknek nem jutott elég erejük rá), de azért szembetûnõ volt, hogy hányszor és milyen eredményesen érnek fel a támadásokhoz. A meccs nagy részén a középpályások elõtt játszottak, akik az általuk hagyott lyukakat fedezték. Ez a kulcsa annak, hogy sikeres legyen a támadásból védekezésbe visszazárás, ugyanis nem Carvajal vagy Marcelo feladata az, hogy elsõként érjen vissza egy labdavesztést követõen az ellenfél térfelérõl, hisz ezt nem is várhatjuk el tõlük, miközben ennyit adnak a támadásokhoz. Ilyenkor a belsõ középpályások dolga az, hogy felvegyék az embereket és besegítsenek a felfutó bekkek mögötti területek lefedésében.
Schalke-semmi meglepõ
A német csapat teljesítményét összegezve elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen még javultak is az utóbbi Bundesliga bajnokikon nyújtott produktumhoz képest. Di Matteo mester játékosai jobban összpontosítottak, és kevesebb hibát követtek el. Az is igaz, hogy nagyon keveset vállaltak támadásban (csupán három kapura tartó lövés), de ha az volt a céljuk, hogy ne fussanak bele egy újabb zakóba a saját közönségük elõtt, akkor azt elérték. Az már más kérdés, hogy ezzel mennyire elégedettek a gelsenkircheni drukkerek, akik lassan “hazajáró” vendégként fogadják majd a Real Madrid szimpatizánsait. Sportszerû és alacsony színvonalú találkozó után a szimpatikus vesztes szerepében tetszeleghet a hazai csapat. Azonban azt nehéz felfogni, hogy ezzel a szerkezettel mit is szeretett volna kezdeni a vendégek térfelén Di Matteo csapata. Ugyanis (Huntelaar kiválásától függetlenül) elmondható, hogy az ex-Chelsea tréner saját maga törölte el csapata gólszerzési esélyeit azzal, hogy három középsõvédõs rendszerével teljes ellentmondásban, nem aknázta ki a szélsõk elõtt adódó lehetõségeket, és szinte teljesen elhanyagolta a széljátékot. Minden energiát középre összpontosított, így próbálta korlátozni a királyiak kreatív futballistáinak befolyását, de a felfutó szélsõvédõkkel már nem bírtak. Ugyan még lesz egy visszavágó, de a kékeknek itt a végállomás, ismét túl nagy falatnak bizonyult a Schalke számára Ancelotti csapata.
