A tavalyi egy rendkívül sikeres év volt számodra. Ebben az esztendõben biztosítottad be helyed a világklasszis játékosok között is?
Biztos, hogy egy különleges, de mindenek elõtt sikeres év volt. Amikor ennyi mindent elérsz és olyan címeket nyersz, mint a világbajnoki trófea, akkor kívülrõl mindig úgy tûnik, hogy sokkal jobban játszottál, mint korábban. Én soha nem hittem így, ahogy most sem. A csapat és én is magas szinten játszottunk, az egyetlen különbség, hogy tavaly valamit fel is tudtunk mutatni. Ennek ellenére egy lépést tettem elõre. Végül is a világbajnokságon megmutatni azt, hogy mire vagy képes, majd Münchenbõl Madridba igazolni, nem könnyû.
Ez azt jelenti, hogy a fejlõdés a futballban sokkal inkább egyfajta lelki folyamat?
A dolgok mentális oldala mindig nagyon fontos a futballban. Amikor sikereket érsz el egy nagy cím elhódításával, akkor úgy tûnik, hogy minden sokkal könnyebb a számodra. Hogy õszinte legyek, soha nem volt gondom a dolgok pszichológiai oldalával.
Az egyik legnagyobb erényed, ami miatt dicsérnek, hogy viszonylag fiatal korod ellenére rendkívül összetett, nyugodt ember vagy a pályán, különösen a döntõ szituációkban. Mibõl ered ez a tulajdonság?
Azt hiszem, ennek két oka van. Egyrészt bármilyen helyzetben hiszek a képességeimben, hiszen tudom, hogy mire vagyok képes, így soha nem esek pánikba. Másrészt ez része a természetemnek, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok a világon a futballnál. Idõnként elveszítesz egy mérkõzést, ez már csak így megy. Minden mérkõzés elõtt tudom, hogy bármi történik, a legrosszabb eshetõség az, hogy elveszítjük a meccset, semmi több. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem koncentrálok vagy nem akarok gyõzni, de ez a szemléletmód ad nekem egyfajta nyugalmat.
Németországban csodagyerekként kezeltek egy évtizeddel ezelõtt, és úgy emlegettek, mint a nemzeti csapat jövõbeli 10-ese. Ilyen hatalmas elvárások után megkönnyebbültél, hogy most már világbajnok vagy és a Real Madridban játszol?
Nem, mert soha nem helyeztem nyomást magamra, ez a többi embertõl jött. Nyilvánvalóan a nagy címek elhódítása egyfajta cél, amit kitûzöl magad elé, amikor elkezdesz futballozni, de soha nem helyeztem nyomás alá magam azáltal, hogy a világbajnokságot a karrierem bármely pontján meg kellene nyernem. Ugyanilyen jó hangulatban ülnék itt ma, ha nem nyertem volna meg a világbajnokságot. Ez nem azt jelenti, hogy ez nem egy óriási eredmény. Ahogy mondtad, ha tíz év múlva ülök itt, akkor sem vagyok annyira öreg. Innen tudom, hogy teljesen normális dolog, ha a fejlõdéshez idõ kell, ezt nem lehet siettetni, nem számít, mennyire vagy jó.
A világbajnokságon te irányítottad Németország középpályáját. Mit gondolsz, Németország miért volt jobb, mint bárki más?
Nagyon szorosan összetartó csapat voltunk, egy abszolút elsõ osztályú edzõvel, aki nagyon jól felkészített minket minden ellenféllel szemben. Tudtuk, hogy csak akkor lehetünk világbajnokok, ha összetartunk, ha csapatként támadunk és védekezünk. Nem volt olyan egyéniség a csapatban, akinek csak odaadtad a labdát és tudtad, hogy gólt fog szerezni, míg mások csak védekeznek. Tisztában voltunk azzal, hogy mindannyiunknak kell védekezni is, és csapatként kell játszanunk. Ezt fantasztikus módon vittük véghez, úgy gondolom, ezért voltunk nyáron mi a legjobb csapat.
Milyen szinten játszottál vezetõ szerepet a válogatottban Brazíliában?
Ez nem olyan dolog, amirõl beszélni tudok, de amikor pályán vagyok, mindig igyekszem felvállalni a felelõsséget, mivel az a pozíció, amelyben játszom, megköveteli ezt. Úgy játszom, hogy sokat legyek játékban, sokszor találkozzak a labdával. Így értelemszerûen sokkal inkább érintett vagy.
Rio de Janeiróban, a világbajnokság döntõjében volt egy számodra igen nehéz pillanat, amikor röviden fejelted vissza a labdát és Higuaín egy az egyben vezethette azt Neuerre. Mi futott át az agyadban abban a pillanatban?
(Gondolkodik) Még mindig 0-0, gyerünk tovább!
Ez minden?
Igen.
Nem gondoltad, hogy ezek után mindennek vége lehetett volna?
Miért lett volna vége? Ez a 20. percben történt, az eredmény még 0-0 volt. Szerencsére a szögletzászlót vette célba (nevet). Nem, ilyesmi mindig elõfordulhat, ez normális manapság. Természetesen ez egy nagyszerû lehetõség volt Argentína számára, hogy megszerezzék a vezetést, de ezt megtehették volna több alkalommal is a mérkõzés során. Összességében egy kiegyensúlyozott meccs volt, de több szerencsénk volt, ami miatt nagyon boldogok voltunk a végén.
Eredetileg támadó középpályásként indultál, de a Real Madridnál inkább védekezõ szereped van.
A lényeg, hogy képes legyél jól dolgozni a csapatban. Általában három középpályással játszunk, jelen pillanatban pedig több védekezõ szerepem van, a szezon kezdete óta. Nagyon élvezem itt a játékot. Természetesen az edzõnek vannak bizonyos igényei azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell ebben a pozícióban játszani, de ezek megegyeznek a saját elképzelésemmel. Ebben a tekintetben tehát nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy mennek a dolgok. Az évek során apránként egyre hátrébb és hátrébb kerültem, ez pedig jó nekem. Madridban fontos, hogy meglegyen a megfelelõ egyensúly. Sok támadó szellemû középpályásunk van a pályán, így számomra szinte másodlagos, hogy támadjak. Ehelyett inkább a középen folyó játékra összpontosítok.
Milyen a madridi élet? Beilleszkedtél?
Igen, teljes mértékben. Az elején alkalmazkodnod kell egy kicsit, de a futballban sok minden ugyanaz. Van két-három különbség, különös tekintettel a mentalitásra, de én olyan ember vagyok, aki gyorsan alkalmazkodik. Tudatosan döntöttem úgy, hogy teszek egy nagy lépést. Komoly kihívást jelent a külföldre költözés, az új nyelv miatt nem tudsz ugyanúgy kommunikálni, mint Németországban.
Azok után, hogy a Bayern Münchenben játszottál most a világ egy másik legnagyobb klubjában vagy. Mi az, ami miatt annyira különleges a Real Madrid?
Ez olyasvalami, amit csak akkor kezdesz sejteni, amikor valahová utazol a klubbal. Bármerre mész, az emberek mindig magukon kívül vannak, ha látnak téged. Nemrég Dubaiban voltunk, ez pedig egy olyan hely, amirõl azt gondolod, hogy nagyon messzire mész. De amikor odaértünk, az volt az érzésem, hogy az emberek még õrültebbek, mint Madridban és Spanyolországban. Ez mindent elárul. A klub hihetetlen mennyiségû trófeát nyert, és még mindig egy topcsapat, világklasszis játékosokkal. Azt hiszem, ez teszi annyira érdekessé a Real Madridot.
Végzetül… Ha valami olyan kimagasló dologért ítélnék oda az Aranylabdát, amit a pályán kívül csinálsz, mi lenne az?
Azt hiszem, elég jó apa vagyok (mosolyog). Ez a legfontosabb dolog!
