Hûvös téli délután Madridban. Néhány felhõ pöttyözi csak az eget, a tiszta kék ég a déli külváros zöld fasorával ér össze a horizonton. A napfény már olvasztja a fagyos felszínt. A hideg levegõben mozdulatlanság honol.
Mindenütt, kivéve a Las Marcedes edzõterem ablakaiban, Rejasban – egy elõvárosban, tele újépítésû irodákkal, boltokkal, felsõkategóriás lakásokkal, csak egy köpésre Madrid repterétõl. Egy óra van, s egy kedves, középkorú fitnesz õrültekbõl álló csoportot épp egy büntetéssel felérõ spinning órával vesznek le a lábáról. Megy a fûtés, forróság van a teremben, az izzadtsággal teli levegõ a külvilág csípõsségével érintkezik.
A következõ ajtón belépve egy hip-hop csapat tökéletesíti épp mozdulatait, három lófarkas spanyol Motörhead és AC/DC pólóban lelkesen vitatkozik a tegnapi focimeccsrõl. Aztán végre megérkezünk ideiglenes TV-stúdiónkba, mely ma vendégül lát minket.
Mint mindenki, mi is egy konkrét személyt várunk: õ nem más, mint Gareth Bale. A walesi azonban, mint az egyik legkapósabb sportsztár, késésben van.
Ahogy a nap lehanyatlik, már érkeznek a hírek, hogy Bale úton van, de csúcsidõben kell áthajtania a városon. Mindenki egyre jobban készül: egy WWE-versenyzõnek tûnõ alak hatalmas gömböt emel a feje fölé, mintha egy kortárs Atlasz állna elõttünk, a hip-hop csapat pedig olyan hévvel táncol, mint még egyik gyakorlás közben sem. Este nyolckor elnézéskérések közepette megérkezik Bale. Itt az idõ.
Néhány óra és egy hatalmas, szív alakú matrac után a Real Madrid legdrágább galaktikusa leül beszélgetni a FourFourTwo-val. Körülbelül 22.20 lehet, de Bale kipihent és nagyon beszédes – ami egészen hihetetlen ahhoz képest, hogy ma edzett, részt vett egy gálavacsorán Florentino Pérez felkérésére és egy másik szponzorációs eseményen is megjelent, még az Adidas forgatása elõtt.
„Õrült nap volt” – nevet. „De nem mind ilyen tevékeny, esküszöm.”
„Kicsit furcsa egy helyen látni magadat Zidane-nal”
Whitchurch egy csendes, jelentéktelen külvárosi régió Cardiff központjától északra. Mindennel rendelkezik, amit egy modern „alvóvárostól” elvárunk: népes fõutca, könyvtár, kórház, számos iskola. A 90-es évek végén itt nevelkedett a kicsi, már-már betegesen sovány Gareth Bale.
Nyolc évesen Bale elkezdett edzeni a Southampton akadémiáján, Bath-ban, mely egy órányi utazásra volt, London felé. Két évvel késõbb a Whitchurch High Schoolban, ahová együtt járt Sam Burton rögbikapitánnyal, Bale már annyira jó volt, hogy testneveléstanára megtiltotta neki, hogy használja bal lábát.
A foci valami olyasmi, amit Bale minden egyes nap ûz, mióta csak az eszét tudja. A különbség annyi, hogy a reggeli játékban nem a 8C tagjai, hanem a La Liga, BL és Aranylabda-gyõztesek vesznek részt.
„Hatással van-e rám, hogy kivel edzek?” – ismétli meg a kérdést, mintha õ is érdeklõdne saját magánál. „Nem igazán… Ez egy normális helyzet. Hozzászoksz egy idõ után, hogy sztárok vesznek körül. Az elsõ napodon mindenkit le akarsz nyûgözni, de hogy õszinte legyek, amint beilleszkedtél, nem lesz más ez sem, mint a Southampton, a Tottenham, vagy a walesi válogatott.”
„Csak felkelek, s elindulok edzeni. Szeretek mentálisan felkészülni rá vezetés közben. Segít az összpontosításban. Általában kapok egy kis kezelést az edzések után, erõsítek az edzõteremben, vagy elmegyek úszni. Kis lazulás, jégfürdõ, ilyesmik. Otthon megebédelek, ha szép napunk van, elmegyünk valahová a családommal, vagy csak pihenünk otthon. Este vacsorázom, pihenek, s felkészülök a másnap edzésre vagy meccsre.”
Napirendjében abszolút elsõbbséget élvez a Madrid hipermodern edzõközpontja, Valdebebas, de nem akar YouTube-szenzáció lenni. Minden tréning egy 20 perces játékkal kezdõdik, körbeállnak a focisták, járatják a labdát szédítõ sebességgel. „Amit mindenképp el akarsz kerülni ilyenkor, az az, hogy kötényt kapj.”
„Rengeteg kamera figyel minket. Nagyon ki tudjuk készíteni egymást. Csak próbálom elkerülni, hogy én legyek a következõ. Ha valakit kicseleznek, mindannyian ugrálunk és viccelõdünk. Ha a lábad közé kapsz egy labdát, vagy 20 passzt követõen sem tudsz labdába érni, extra kört kapsz. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy te maradj a kör közepén.”
Szürke kapucnis pulóverben, fekete rövidnadrágban ül, klasszikus sportember pózban arról beszél, amit a legjobban ismer, a fociról. Úgy beszél róla, ahogyan õ érzékeli, s némi önkritika is vegyül a levegõbe, ez ritka a profiknál.
Az ilyen napok nem mondhatók általánosnak, még a világ legdrágább játékosának sincsen tele minden perce gálavacsorákkal, forgatásokkal, fotózásokkal. A folyamatosan érkezõ megkeresések sem mondhatók általánosnak, az a különös kérés sem, mely egy rajongójától érkezett, s amelyben a palesztin-izraeli konfliktusban való szerepvállalásra szólította fel a walesi szélsõt.
Bale saját helyzetét kissé bizarrnak találja: „Eléggé szürreális. Amikor ránézel azokra a játékosokra, akik korábban megkapták a galaktikus jelzõt, mint például Zidane… Furcsa ugyanabba a kalapba kerülni. Ennek ellenére nem befolyásol. Próbálom ezt kezelni és normális életet élni.”
„Valóra vált álom, hogy gyõztes gólt szerezhettem a Barcelona ellen egy döntõben, de nem érzem, hogy ez túlságosan megváltoztatott volna”
18 hónap telt el azóta, hogy Bale megérkezett Spanyolországba. A lassú kezdés után – amit a különbözõ sérülések, az elõszezon hiánya, a beilleszkedéssel járó elkerülhetetlen problémák okoztak – a walesi szárnyalt elsõ madridi idényében. Elsõ Clásicóján kicsit kényelmetlenül mozgott a középcsatár posztján 2013 októberében, de nem tartott sokáig, hogy Bale bebizonyítsa, nem csak elnöki utasításra tartja õt Carlo Ancelotti a kezdõ tizenegyben, mint ahogyan azt híresztelték. Csupán négy hónap elteltével a La Liga 2013-14-es idényében õ volt az elsõ játékos, aki kétszámjegyû eredményt ért el a gólok és gólpasszok tekintetében is.
Míg ez azt mutatja, hogy számos meccsen keresztül nyújtott egyenletes teljesítményt, szüksége volt egy villanásra, hogy egyszer õ legyen a fõszereplõ és még fényesebben ragyoghasson. Április 16-án, 23.10-kor ez megtörtént. Szinte értelmezhetetlenül, 58 métert futva 8 másodperc alatt lemosta Bartrát, aki öt méternyi elõnnyel indult hozzá képest, s bal oldalon (némiképp a technikai zónát is érintve) elhúzott, hogy a 85. percben megszerezze a Király-kupa döntõjének gyõztes gólját a Barcelona ellen. „Hihetetlen” – mondta akkor Xabi Alonso. „Még sosem láttam ehhez foghatót.”
Abban a pillanatban a kritikusok felszívódtak. A Marca azt írta: „Gareth Bolt”, „gólt lõtt, ami nem csak egy trófeát jelentett, hanem legendává is vált általa”. Az AS még tovább vitte a mitológiai szálat: „Kedves olvasóink, ne lepõdjenek meg, ha a következõ néhány napban kentaurokról álmodnának.”
Vajon Bale úgy érzi, megváltozott az élete attól a találattól? „Õszintén szólva nem igazán. Nyilvánvalóan egy valóra vált álom, hogy gyõztes gólt szerezhettem a Barcelona ellen egy döntõben, de nem érzem, hogy ez túlságosan megváltoztatott volna. Plusz egy trófeát szereztem vele.”
„Nem vettem észre, mennyire kisodródtam a pályáról, csak arra koncentráltam, hogy Bartra rögbiszerû lökésébõl visszajöjjek, elérjem a labdát és lõjek. Az érzés és maga a gól hihetetlen volt, ahogyan az ünneplés is.”
Egy hónappal késõbb még több jutott neki ebbõl. Bár végül a városi rivális Atléticót 4-1-re verte a Madrid Lisszabonban, s ezzel megnyerték tizedik BL-trófeájukat is, de Bale fejese volt az, ami vezetéshez, s reményhez juttatta a blancókat. Ha nem így alakul, szerepe nem lett volna érdemi, de a gól mindent megváltoztatott.
„Õ a talizmán” – írta a Marca. „A Real Madrid istenei közt már megvan a helye, hiszen õ jelentette a különbséget a csapat két legfontosabb meccsén. Nehéz lenne még egy olyan friss igazolást találni, aki ilyen döntõ jelentõségû tudott lenni elsõ idényében.”
„Wow, hihetetlen élmény volt” – emlékszik vissza. Gareth Bale életében is telnek-múlnak a napok, de ez minden bizonnyal egy volt a jobbak közül. „Emlékszem, 2011-ben ott voltam a BL-döntõn a Wembley-ben, amikor a Manchester United játszott a Barcelonával, és azt gondoltam: egyszer én is be akarok jutni a fináléba. Az, hogy néhány évvel késõbb nem csak a pályáról tapasztalhattam meg, hanem még egy ilyen fontos gólt is szereztem, olyasmi, amit sosem fogok elfelejteni.”
S az ünneplés sem merül majd feledésbe, hiszen rengeteg képet csinált a telefonjával. „Mikor visszatértünk Lisszabonból, ijesztõ volt, mennyi ember gyûlt össze a Cibelesen. Hihetetlen volt. Másnap volt egy ünnepségünk a stadionban. Szerencsére nem utánoztam Ramost, nem ejtettem el a trófeát. Ez mindig elõny.”
„Találtunk egy brit ételeket kínáló részleget a helyi szupermarketben. Még sült bab is van.”
A reflektorfény, ami fõleg a csillagászati ár miatt vetül rá már a kezdetektõl, nem szûnik. Négy napilappal, mely fõleg a futballal foglalkozik, a média folyamatosan jelen van egy Galaktikus életében. Az elõszezon kigyúrt Bale-je vezetõ hír volt, a teljesítménye pedig örökös vitatémaként szolgál.
„A Real Madrid lényegében mikroszkóp alatt van. Minden egyes kimondott szó bekerül az újságokba, részletesen. Bármit teszel, valószínûleg ott lesz az újságban másnap, akár rossz, akár jó. Nagyon különbözik ez attól, mint amihez hozzá vagyok szokva, de a Real Madridnál ezzel muszáj megbarátkozni.”
Amin a leginkább megütközhetsz, miközben Bale-lel beszélgetsz, hogy mennyire értékeli a körülötte zajló mindennapos történéseket. A kétórás forgatás és a kamerák miatti hõség ellenére mindvégig udvarias, egyetlen mondatából sem hiányzik a „kérem” és a „köszönöm”, s nagyon türelmesen hajtja végre az amerikai rendezõ egyszavas utasításait: „Gareth! Cipõk! Fej! Nézd! Jó!”
Legjobb barátjával a Whitchurchbõl együtt járnak spanyolórákra. Az a figyelmesség, ami jellemzi, segítette abban, hogy hamar akklimatizálódjon. A folyamat 2013 augusztusában indult, amikor eléggé kezdetleges spanyoljával elmondta: „Üdv! Egy álom, hogy a Real Madridban játszhatok. Köszönöm ezt a csodás fogadtatást. Hala Madrid!” Rögtön megvette a madridistákat. A hihetetlen versenyszellemmel bíró 25 éves srác úgy juthatott idáig, hogy nagyon vágyott a sikerre, s minden egyes nap megtette a szükséges lépéseket azért, hogy fejlõdjön.
„Egy hétig tartott, amíg ezt a szöveget megtanultam, fõként papagájként ismételtem” – mondja nevetve, tipikus önostorozással. „Fogalmam sem volt, mit jelent, amíg késõbb valaki el nem mondta. Csak azt gondoltam, szép kis gesztus lenne, ha spanyolul is megszólalnék a bemutatáson. Nem gyakoroltam a tükör elõtt, de gyakoroltam.”
Hiába töltött már órákat a fõneveket, mellékneveket és igéket tartalmazó táblázatok magolásával, az ellenfél védõinek beszólásait még mindig homály fedi elõtte. „Hogy õszinte legyek, elképzelésem sincs, mit mondhatnak. Csak megyek tovább, mintha mi sem történt volna. Általában csak a képükbe nevetek. Mikor Wales Ciprusban játszott tavaly októberben, 2-1-re álltunk, de csak tíz emberünk maradt. A labdát a sarokban tartottam, ez idegesítette õket, az egyikük oda is szólt valamit, de én csak nevettem és elfutottam. Igazából ezt elég viccesnek találom.”
Miközben egyre csiszolgatja nyelvtudását, a spanyol idõbeosztáshoz sem sikerült még teljesen igazodnia. Senki sem siet sehová, kivéve persze az edzésre igyekvõket, egyetlen étteremben sem lehet kilenc elõtt vacsorázni. „Igen, mikor elmegyünk enni valahová, eléggé a brit idõbeosztásra hagyatkozunk. Emlékszem, mikor elõször akartam asztalt foglalni, este hétre, azt mondták, lehetetlent kérek. Nem tudtam elhinni. Ne már, hét óra, ideje enni. Azt mondták, a legkorábbi idõpont 20.30. Akkor még szinte szellemváros volt. Mire végeztünk, fél Madrid megérkezett, ezért általában korán érkeztünk. Szinte az egész étterem a tiéd olyankor. A jamón a kedvencem: több tányérral meg tudnék ennyi belõle.”
„Olyan egyszerûen élem az életem, ahogy csak tudom. Sokan mutatják a szívecskés gólörömömet, s be kell valljam, ez olyasmi, amit szeretek – azt is, mikor az emberek rám néznek, lefényképezkednek velem. Ez örömmel tölt el. Nehéz nyilvános helyekre járni, például vásárolgatni, de normális életet élünk a családommal. Mindent meg lehet szokni.”
Bale hazai ízekkel is enyhíti a honvágyat: „Találtunk a helyi szupermarketben egy brit ételeket árusító részleget, ahol van pár dolog, amit nagyon hiányolunk – még sült babot is készítenek helyben. Mindig a kis dolgok hiányoznak. Ha látogatóink vannak, mindig kérünk egy csomó dolgot, pl. teát, Cadbury csokit. Vagy telerakjuk a bõröndjeinket PG Tips teával, amikor visszajövünk egy otthoni látogatást követõen. Az pl. alapszükséglet.”
Persze mint mindig, az elõnyök mellett sok a hátrány is. S van egy, ami elõl nincs menekvés, mindenütt jelen van és Bale napjainak szerves része. A walesi galaktikus betegesen fél a pókoktól. Elmondása szerint ez egy komoly probléma. „Pókok…szörnyû” – s kirázza a hideg, hangja hirtelen két oktávval magasabbra ugrik: „Azonnal szólok valakinek, akárkinek, hogy kezdjen valamit a pókkal, azért, hogy nekem ne kelljen. Rengeteg a gyík is errefelé. Veszélyesnek tûnik, de szerintem nem azok. A lányom mindig felkapja õket és azt kérdezi, mi ez, apa? Mindig kiabálnom kell vele, hogy ne hozza be, tegye le õket.”
„Mindig is szerettem nézni a Real Madridot, fõleg Owennel, Beckhammel és Woodgate-tel”
Nagyot ugorva a témákban a pókok és gyíkok kérdéséhez képest, meg kell említeni, hogy 2015 nem indult valami jól. Januárban egy 3-0-s vereséget mértek az Espanyolra, Bale is betalált, többen lehurrogták a Bernabéuban, hogy lõtt ahelyett, hogy a magán kívül dühöngõ Ronaldónak passzolt volna. Rögtön szárnyra keltek a pletykák a világ két legdrágább játékosának konfliktusáról, Bale visszatérésérõl a Premier League-be.
A valóság ennél sokkal kevésbé izgalmas. Túlzásnak érzõdhet, ha azt állítjuk, az aranylabdás Ronaldo hanyatlik, de 30 évesen már bekövetkezhet nála a visszaesés. Bale-t tulajdonképpen azért vették, hogy a portugál örököse legyen hosszabb távon a támadósorban.
Van aki úgy gondolja, Cristiano árnyékából nem lehet kilépni? Érdemes ezt újra megfontolni. A walesi remekül használja ki a rögzített helyzeteket, Ronaldóval már osztoznak a szabadrúgásokban is. Mikor Ronaldót leküldték a pályáról a Córdoba elleni januári meccsen 1-1-nél, Bale állt a labda mögé egy tizenegyesnél az utolsó pillanatban. S ne feledjük, Ronaldo sérülés miatt kihagyta a Király-kupa tavalyi döntõjét, ahol a walesi tündökölt az 55 000 nézõ, a világ és a spanyol uralkodó elõtt.
„Ez Bale pillanata” – írta a Marca a Córdobának rúgott tizenegyes után. „Még Ramos is azt akarta, hogy õ lõje a büntetõt. Nincs kétség afelõl, hogy a klub is benne látja a világ leendõ legjobbját.”
Röviden elmondhatjuk, Bale szeret Madridban élni. Itt a családja, a legjobb barátja is. „Ez tényleg egy valóra vált álom. Mindig szerettem a Real Madridot, fõleg akkor, amikor David Beckham, Michael Owen és Jonathan Woodgate játszottak. PlayStationön is velük játszottam. Sõt, a játékostársaim ellen még ma is szoktam.”
„Sokat jártunk Spanyolországba nyaralni, és az egyik évben az anyukám megvette nekem a csapat mezét. Innen származik az a kép is, amit a bemutatásomon mutattak rólam. Az egyik barátom édesanyja készítette, s amint kiderült, hogy Madridba jövök, elõásta valahonnan. S egyszer csak ott volt a bemutatáson, hihetetlen.”
Világos, milyen jövõ áll elõtte a Real Madridnál, már csak egy kérdés adott: miért ez a hosszú haj? „Tényleg azt hittem, hogy pozitív változás lesz. Korábban sosem növesztettem meg, úgy voltam vele, miért ne? Most félúton járok, idõbe telik.”
Ezzel be is fejeztük. Bale-nek még találkozója van a szív formájú matraccal, ahol bemutatja majd védjegyévé váló gólörömét, de elõbb egy tányér jamón vár rá. Megkínálja az FFT-t is, a végletekig udvarias.
22.45 van, s még legalább fél óra, mire a Galaktikusok legelõzékenyebbje elindul az éjszakába, s véget ér számára ez a hosszú nap. Mikor távozni készülünk, belefutunk egy személyi edzõbe. „Mi volt ma itt?” – kérdezi, miközben a csapat még a díszletet pakolja össze. Mint kiderül, Real Madrid szurkoló, és leesik az álla, mikor meghallja, ki járt itt: „Nem lehet! Ugye holnap visszajön?”
A FourFourTwo hasonló jellegû interjúja Jamesszel ide kattintva olvasható.