Carlo, sokat beszéltek önrõl és a munkamódszereirõl, de hogy látja ön? Milyen az igazi Carlo Ancelotti?
Én csak egy edzõ vagyok, aki nagyon szereti a munkáját, aki még élvezi azt, és próbál jó és szoros kapcsolatot ápolni a játékosaival. Valaki, aki mellettük dolgozva próbálja megvalósítani a célokat, amiket a klub lefektet.
Az ultra-profi modern játékban mennyire nehéz jól érezni magát a játékosaival?
Nem az. Karrierem során a legmagasabb szinten dolgoztam a legfelelõsségteljesebb és legprofibb játékosokkal. Azt mondanám, hogy minél magasabb szinten játszanak, a másik két dolog annál inkább kivehetõ. Ez teszi olyan egyszerûvé az egészet, különösen a Real Madridnál. Itt egy nagyon koncentrált, motivált játékosokból álló csoportot találtam, akik jól dolgoznak együtt csapatként. Remekül kijönnek egymással, ami sokkal gördülékenyebbé tesz mindent.
Mit helyezne az elsõ helyre a három közül: a játék mentális, taktikai vagy technikai oldalát?
Úgy gondolom, hogy jelenleg a futballban a mentális oldal a legfontosabb. Alapvetõ fontosságú, hogy mindenki motivált legyen, még azok is, akik nem játszanak. Aztán jöhet a taktikai rész, felépíteni egy egységes csapatot, majd rávenni a játékosokat, hogy áldozzák be egyéni érdekeiket a csapat javára.
Olyan klubok hívására válaszolt, mint az AC Milan, a Chelsea, a PSG, most pedig a Real Madrid, az állandó nyerési kényszerrel. Mi a legnehezebb kihívás ezen a szinten?
Egy edzõ számára a legfontosabb a játékosaival kialakított kapcsolat. Lehet, hogy vannak ötleteid, de nekik kell ezt edzésen begyakorolni, majd megvalósítani. Ha jó a kapcsolat köztetek, akkor a játékosok könnyebben teszik ezt meg. Vagyis ez a legnehezebb része. Aztán persze a Real Madridnál gyõznöd kell, a PSG-nél gyõznöd kell… De lényegében minden csapatnak megvannak a saját céljai. Elkerülni a kiesést vagy megnyerni egy európai kupát. Ezért is érzem azt, hogy bármely szinten is dolgozol, mindig ugyanazokkal a problémákkal találkozol szembe.
Ha ki kellene emelnie egyetlen pillanatot a sikeres 2014-bõl, melyik lenne az és miért?
Úgy gondolom, hogy a szezon kulcsfontosságú összecsapása a Király-kupában volt a Barcelona ellen, Valenciában. Bár a legszebb pillanat kétség kívül a Bajnokok Ligája döntõje volt Lisszabonban, ahol hosszú várakozás után elhódítottuk a Tizediket a Real Madridnak.
Abban a döntõben a Madrid az Atléticót gyõzte le, mely csapat edzõje az a Diego Simeone volt, aki önhöz hasonlóan esélyes volt az Év Edzõje-díj megnyerésére. Mit tud mondani róla?
Csodálatos szezonja volt. Egy korábban alig ismert csapata volt, akiket aztán képességeinek, karakterének köszönhetõen a spanyol bajnokság élére vezényelt. Szerencsére nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját. (nevet) De képes a saját erejét és karakterét a csapatára vetíteni, ezért is jutottak el a döntõig.
Kontinentális címet szerzett a Real Madriddal Marokkóban. Mi a véleménye a klubvilágbajnoki cím megnyerésérõl?
Olaszországban azt mondanánk, hogy ez volt a hab a tortán. A torta volt a Bajnokok Ligája megnyerése, majd feltettük erre a cseresznyét is a klubvilágbajnokságon aratott gyõzelemmel. Ez egy nagy trófea, melyért csak az egyes földrészek bajnokai versenyeznek. Azt mondanám, hogy ez egy fantasztikus év megkoronázása, természetesen nagyon szerettük volna megnyerni.
Tiszteletnek örvend Argentínában, mivel a San Lorenzo minden játékosával kezet rázott a döntõ után. Mit gondol, miért keltette fel az érdeklõdést ennyire ez a gesztus?
Nem tudom. Úgy gondolom, hogy ezen a szinten nagy a kölcsönös tisztelet, legalábbis az edzõknél. Néha lehetnek nézeteltérések, különösen a mérkõzés közben, ahol nagy lehet a feszültség, az idegesség és a furcsa félreértés, de általában a mély tisztelet a jellemzõ. Azt mondanám, hogy ennek a része volt az a gesztus, amit tõlem láttak.
Váltsunk témát egy kicsit. Hogyan írná le Cristiano Ronaldót?
Nagyon sok embert meglepett. Ahogy már sokszor mondtam, õ egy olyan játékos, aki egyedi a professzionalizmus és a felelõsség szempontjából, még ezen a szinten is. Nagyon különleges képességekkel született, de nem áll meg és tovább dolgozik, ami az elszántságának köszönhetõ, ilyen elszántságot pedig csak kevés emberben láttam.
Egyszer azt mondta, hogy Zidane volt az a játékos, akinek leginkább élvezte a játékát, de Cristiano is ilyen?
Így van! (Nevet) Zidane játékát élveztem leginkább az edzéseken, de Ronaldo játéka tetszik a legjobban a mérkõzéseken. Szinte minden meccsen gólt szerez!
Egy utolsó kérdés, mielõtt menne. Fogjuk még látni az olasz válogatott szövetségi kapitányaként?
Szeretném… (gondolkodik). Olaszországban azt mondják, hogy minden 12. évben elérjük a világbajnokság döntõjét. Így történt 1970-ben, ’82-ben, ’94-ben, valamint 2006-ban is. Ha ez folytatódik, akkor 2018-ban ismét eljutunk a döntõbe, bár azt hiszem, hogy még Conte fogja irányítani akkor a csapatot. Aztán van egy másik történetünk: Minden 12. évben játszunk a döntõben, de csak 24 évente nyerjük meg. Így volt 1982-ben és 2006-ban is, követve a mintát, Olaszország következõleg 2030-ban fog gyõzni. 71 éves leszek akkor, úgyhogy van még idõm…
