Elõször is hadd üdvözöljelek benneteket, köszönöm, hogy elvállaltátok ezt a felkérést. A mai egy speciális interjú lesz, abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy a két interjúalany személyesen is ismeri egymást. Meséljetek egy kicsit arról, hogy honnan az ismeretség?
Molnár Péter: Az ismeretség nem régi, de annál különlegesebb, hiszen András néhány hónappal ezelõtt adott nekünk interjút a KultúrTapas spanyol magazinban, mint óriási merengue és a Peña Madridista Húngara alelnöke. Néhány napra rá pedig a Sport Televízió stúdiójában a városi rangadón találkozhattunk újra, ha emlékeztek még rá, az minden szempontból nagy élmény volt. (félmosoly)
Gyertyánági András: Peti már elmondta a lényeget, én csak annyit tennék hozzá, hogy matracos létére egészen jó fej! (nevet)
Ha jól tudom, mindketten aktívan kiveszitek a részeteket saját csapatotok hivatalos egyesületének életébõl. A teljesség igénye nélkül osszatok meg velünk néhány gondolatot ezekrõl a szervezõdésekrõl. Mit érdemes rólatok tudni, milyen a magyar matracos és blanco egyesületi élet?
M.P.: A Peña Atlética de Hungría tíz évvel ezelõtt alakult, és nagyjából öt éve mûködik hivatalosan bejegyzett klubként. Mivel az utóbbi évben átmeneti idõszakot élünk (új szervezeti felépítés, új honlap készül) nehéz most konkrétumokról beszélni velünk kapcsolatban. Egy biztos, a 8-10 fõs központi brigád tûzön-vízen a csapat és egymás mellett áll, és a rendszeres külföldi túrák mellett egyre gyakoribbak a közös meccsnézések is.
Gy.A.: A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület már több mint öt éve létezik, jelenleg közel háromszáz egyesületi tagunk van, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent háromszázan csinálunk együtt, de egy kisebb mag folyamatosan aktív. Az alapítás idején egy olyan fõ célunk volt, hogy mindenféle anyagi, politikai érdek nélkül próbáljuk meg összehozni a magyar madridistákat, határon innen és túl, kialakuljon egy remek kis közösség. Szerettünk volna klubtagjaink számára lehetõséget biztosítani arra is, hogy eljussanak minden madridista célállomására, a Bernabéuba, vagy akár idegenbeli mérkõzésekre. Ennyi idõ távlatából úgy gondolom, hogy nagyon jó az irány. A közösség folyamatosan alakul és formálódik, a legnagyobb közösségi bázisunk (Facebook-oldalunk mellett) a meccsnézés, ahol tényleg igazi barátságok, sõt, szerelmek is kialakultak már. Emellett tényleg szinte minden hazai meccsen vannak klubtagjaink, de az idegenbeli BL-találkozókra is sokan járnak ki. Többször is szerepeltünk már a Sport Televízióban, van egyesületi focicsapatunk is. Tiszteletbeli tagjaink között olyan kiváló személyiségeket is üdvözölhetünk, mint Puskás Ferencné vagy Tóth Zele József. De hogy a hivatalos ügyekre is kitérjek, a bürokrácia útvesztõjében könnyû eltévedni, rengeteg háttérmunkát igényel az, hogy minden rendben menjen, de csináljuk, mert nagyon fontos nekünk a Real Madrid és az egyesület.
Péter, mesélj nekünk egy kicsit a kulturtapas.hu-ról! Olvasóink közül többen megismerkedhettek már vele az említett interjú és egy kiváló madridi ajánló nyomán, de avass be minket egy kicsit a részletekbe.
M.P.: A KultúrTapas spanyol magazin alig fél éve indult, viszont blog formában már 2011 óta találkozhattak vele a spanyolosok. A magazint persze nemcsak az új felület különbözteti meg a korábbiaktól, hanem a fiatal hispanistákból álló, kibõvült szerkesztõi gárda is, akikkel a lehetõ legváltozatosabb tartalmat igyekszünk kínálni az olvasóknak. Gasztronómia, utazás, spanyoltanulás és nem utolsó sorban sport – majdnem olyan változatos, mint Spanyolország!
Gy.A.: Bár a kérdést Petinek címeztétek, azért annyit én is elmondanék, hogy profinak tartom a weboldalukat, illetve rendkívül igényesnek és hiánypótlónak. Látszik, hogy sok munka van benne, akárcsak a penamadridista.hu-ban! (nevet) Csak így tovább! Ja, és a madridi ajánlócikkben lévõ helyek közül azokat, amiket eddig nem sikerült meglátogatnom, biztosan megjárom majd. (nevet)
Gratulálok a weboldalhoz, a jövõre nézve pedig sok sikert és kitartást kívánok hozzá. Térjünk is át a foci témára. Próbáljátok meg néhány mondatban kifejteni, hogy honnan ered a kedvenceitek iránti szeretet, mióta szorítotok a választott csapatért?
M.P.: Lassan 10 éve lesz, hogy követem az Atléticót, ami elõször csak a spanyoltanulás és a futball közös szenvedélyébõl fakadt. Aztán minél többet tudtam meg a csapatról, annál inkább éreztem, a matracos értékek mennyire közel állnak hozzám. Az Atleti maga a szenvedély, a harc, a kitartás. A nép csapata, a drukkerek pedig minden körülmények között kiállnak a klubért. Furcsán hangzik, de az Atleti tábor a „bajban” áll leginkább össze, jó példa volt erre a 2000-es kiesés. Talán véletlen, de mindez a magyar peñára is igaz: akkor volt a leginkább együtt a társaság, amikor nem jöttek az eredmények…
Gy.A.: Az én esetemben ez 1997 környékére tehetõ. Nem tudnék egyetlen mérkõzést mondani, ami elindított bennem valamit, egyszerûen arra emlékszem, hogy egyszer csak madridista lettem. A Mijatovic, Suker, Roberto Carlos, Hierro, Redondo, Raúl fémjelezte idõszakról beszélünk, amikor a csapat 32 év után ismét Európa trónjára ülhetett. A szerelem azóta is tart.
Volt már rá alkalom, hogy élõben is átélhettetek egy-egy mérkõzést akár Madridban, akár máshol? Ha igen, hogy éltétek meg a legelsõ alkalmat, illetve milyen élményekkel gazdagodtatok az ilyen események során?
M.P.: Szerencsés vagyok, hiszen egy idõben én a klub bérletesének is mondhattam magam, a socio kártyámat a mai napig féltve õrzöm. Az elsõ meccsem a Barcelona ellen volt, ott lehettem a 2010-es, elsõ Európa Liga gyõzelmet megelõzõ elõdöntõn is a Liverpool ellen, de a legnagyobb élményt az azt követõ Király Kupa-döntõ jelentette Barcelonában. A Sevilla elleni vereséget követõ 20 perces, önfeledt ünneplést soha nem felejtem el! Hiába kapott ki a csapat, az 50 ezer madridi szurkoló ünnepelni ment Barcelonába, és ünnepeltünk is.
Gy.A.: Azt gondolom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel többször láttam már a csapatot a Bernabéuban, de azon kívül is. Több bajnoki mellett szurkoltam már végig Milan elleni BL-meccset a Madridban, de hazai El Clásicón is voltam már. A legnagyobb arányú hazai gyõzelem, amit láttam, az a 2010-es, Depor elleni 6-1 volt. Vannak élményeim németországi stadionokból (Dortmund, München, Berlin), de ott voltam a Galatasaray katlanjában is, amikor az 1-6 még a törököket is elhallgattatta. Amikor a játékosok Irdningbe jártak edzõtáborozni, oda is sikerült ellátogatnom, az akkori Real Madrid könyvemben szinte mindegyik játékostól van egy aláírásom. A fiaim születése óta visszavettem a lendületbõl, de õket is szeretném majd eljuttatni a késõbbiekben a szentélybe. Remélhetõleg értékelni fogják. (nevet) Az elsõ alkalom? Egy madridistának már az is óriási élmény, amikor megpillantja a Bernabéut, de amikor bejut, és belülrõl csodálhatja meg, az egy életre nyomot hagy benne. Nálam sem volt ez másképp. Egy Valladolid elleni sima gyõzelmet néztem végig, nagyjából tátott szájjal. Már a meccs elõtt több órával a stadion körül kolbászoltunk, a lehetõ leghamarabb be is mentünk, majd az utolsók között távoztunk. Csodálatos létesítmény.
Az Atlético bajnokként és a BL második helyezettjeként, a Real Madrid pedig 4 kupával, többek között BL-címvédõként vágott neki a szezonnak. Ennek fényében milyen elvárásaitok voltak a csapatotokkal szemben erre az idényre vonatkozóan? Eddig bejött, amire számítottatok?
M.P.: A 2000-es évek közepe óta folyamatosan erõsödõ Atlético számára az elvárás mindig az ún. otra liga, vagyis a Madrid és a Barcelona mögött kezdõdõ „másik bajnokság” megnyerése. A tavalyi bajnoki cím a modern futball megfricskázása, a spanyol futball-hagyomány diadala volt, de helyén kell kezelni. Minden józan gondolkodású piros-fehér szurkoló tudja, a mai labdarúgás, és különösen a spanyol futball szélsõséges aránytalanságai miatt a realitás a harmadik hely.
Gy.A.: Õszinte leszek, a tavalyi idény második fele után én rendkívül bizakodó voltam. Aztán jött a nyár, az átigazolási õrület. Di María, a csapat egyik (néha ész nélküli) motorja távozott, Xabi Alonso, a középpálya esze, a fazonszabász szintén felállt. Toni Kroos érkezésének örültem, mint majom a farkának, õt már a Bayernben is figyeltem. Igazából a mai napig nem értem, hogy miként sikerült nemhogy ilyen áron, hanem úgy egyáltalán megszerezni a németektõl. James már elbizonytalanított, hiszen a vb-n kívül nem láttam játszani, sem a Porto, sem a Monaco meccseit nem követtem. Az elõszezonban látottak, illetve a hihetetlen gyõzelmi sorozat alapján jó elõérzetem volt, de már akkor kezdett körvonalazódni, hogy valami mintha hiányozna a játékból. Bale terminátornak megfelelõ izomzatot épített a nyáron, de a mozgása is Schwarzeneggerére hajazott, számomra kritikán aluli volt a teljesítménye, jöttek a durva sérülések: Khedira, James, Modric… Aztán elértünk a januárhoz… Modric visszatérésével úgy tûnt, hogy helyre áll a rend, de egy a szerencsétlen sérülés megint kiütötte a középpályánk legjobbját. Titkon triplázást vártam év elején, a Király-kupában és a bajnokságban viszont megviccelt minket Simeone. Remélem, hogy a BL-ben nem fog. Bár most, hogy a fél keret hiányozni fog a visszavágón, bármi megtörténhet.
Ha követitek az ellenfél szezonját, akkor mi a véleményetek az eddigi teljesítményükrõl?
M.P.: Az igazat megvallva csak felületesen követem a Real Madrid szereplését, úgyhogy okoskodni már csak a kolléga iránti tiszteletbõl sem szeretnék. Tény, Madridban az elvárások mindig sztratoszferikusak, ennek kell megfelelni.
Gy.A.: Be kell vallanom, hogy nem igazán követem. Az eredményeket igen, megnézem az összefoglalókat, de csak a Real Madrid mérkõzéseire van idõm. Azt gondolom, hogy mindenképp dicsérendõ, amit csinálnak, Simeone pedig nagyon tudja, hogy miként hasson a játékosaira, hogy tüzelje fel õket. A játékstílusuk nem tetszik, de ez már legyen az én bajom.
Ebben az idényben nem elõször, hanem sokadszor találkozik a két csapat. Az elmúlt idõszakban Simeone fiai rendre borsot törnek Ancelotti együttesének orra alá. Mi lehet a piros-fehérek sikerének titka? Mi kell ahhoz, hogy a Real Madrid megtörje a rossz sorozatot, vagy épp ahhoz, hogy az Atlético folytatni tudja azt?
M.P.: Nem fogok újat mondani, a Madrid elleni kitûnõ szereplés záloga a „cholismo”. Simeone a saját bõrén érezte, milyen piros-fehér játékosként pályára lépni egy derbin, és azt is tudta, az általa átvett és késõbb jelentõsen átformált keret képességei megfelelõek a mindenkori derbi-gyõzelemre. A hiányzó láncszem az önbizalom volt, és persze a matracos szurkolók által istenített Cholo karakterjegyei: szenvedély, küzdelem, kitartás.
Gy.A.: Egyértelmûen Simeone személye az, ami az Atléticót kiemelte az erõs középmezõnybõl, ahol éveken át tartózkodott. Tizenhat éven át nem tudták megtörni a Real Madridot, de az argentin olyan srácokat válogatott össze maga köré, akik szó szerint keményfiúk, akikbe át tudta ültetni saját habitusát. Úgy gondolom, megérdemelték a tavalyi bajnoki címet, és ha nincs az a bizonyos 92:48, akkor senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha õk nyerik a BL-t. Szóval amellett, hogy rendkívül labdabiztosak, hihetetlenül jól védekeznek és meghalnak a pályán, a lélektant látom a kulcsnak az esetükben. Ancelotti úgy tudja megtörni ezt a rossz sorozatot, ha õ is ki tudja hozni a srácokból azt, ami bennük van, de úgy, hogy nem torkollik tömegverekedésbe a mérkõzés.
A Real Madrid lehet az elsõ csapat, amely megvédheti a modern kori BL-címet, az Atlético pedig történelme elsõ ilyen trófeájára hajt. Mindkettõ óriási motiváció, ráadásul városi derbirõl beszélünk. Figyelembe véve azt is, hogy a Real Madrid olyan kulcsembereket kénytelen nélkülözni, mint Modric, Bale, Marcelo és akár még Benzema is, az Atlético pedig várhatóan hiányzók nélkül érkezik a Bernabéuba, ebbõl a párharcból kinek van nagyobb esélye továbbjutni?
M.P.: Nehéz esélyekrõl beszélni, hiszen az elsõ mérkõzés megmutatta, még ezen a szinten is képesek gyengén játszani a csapatok, legyen az akár a BL-címvédõje, akár a spanyol bajnok. A visszavágón éppen ezért rengeteget kell javulnia az Atléticónak, hogy esélye legyen a továbbjutásra.
Gy.A.: Múlt héten láthattuk, hogy az Atlético kizárólag a szerencsének köszönhette, hogy már az elsõ félidõben nem dõlt el az egész párharc sorsa. A meccs után elégedett voltam, még a 0-0 ellenére is, mert úgy voltam vele, hogy ha azt a játékot tudjuk hozni otthon is, mint amit a Calderónban, akkor sima hazai. Aztán jött a hétvége: Benzema sérült, Bale sérült, Modric sérült. Ráadásul még Marcelo is eltiltott lesz, egy abszolút téves ítélet miatt. Ki játszik a helyén? A kezdõ Nacho? A formán kívüli, talán fel sem épülõ Coentrao? Négy olyan játékosról beszélünk, akikkel alapemberként számolt Carlo. Pont az elmúlt néhány derbi, illetve a hiányzók listája alapján mondom azt, hogy megfordult a mérleg nyelve. Félreértés ne essék, bízom a továbbjutásban és a Bernabéu erejében, de a körülmények tekintetében minden játékostól földöntúli erõfeszítésre van szükség. Ne legyenek kétségei senkinek. Az Atlético megérezte a vérszagot.
Ha esetleg továbbjutnak a kedvenceitek, kikkel szeretnétek találkozni a következõ körben, illetve kik azok, akiket mindenképp elkerülnétek?
M.P.: Hát, erre sem könnyû válaszolni. A már említett, meglehetõsen gyenge elsõ mérkõzés és a Porto meglepetésgyõzelme (a körülmények ellenére) is azt mondatja velem, nehéz könnyû ellenfelekrõl beszélni a Bajnokok Ligájában. A csapat mindenesetre megvan hozzá, hogy túljussunk a Madridon és megnyerjük a Bajnokok Ligáját, ellenfelektõl függetlenül.
Gy.A.: Mondhatnám, hogy itt már bárkit meg kell verni, ami igaz is, de ha választani lehet, akkor a kemény ellenfél után kapjunk egy kevésbé keményet. Legyen mondjuk a Juventus – Monaco párharc gyõztese. Ha továbbjut a Bayern és a Barca, akkor azt mondom, kerüljenek össze most õk, meccseljék le egymás közt.
Mi lesz akkor, ha mégsem jut tovább a csapatotok? Csapaton belül, illetve a szívetekben lesz következménye?
M.P.: Errõl talán ne is beszéljünk! (nevet)
Gy.A.: A szívemben nem. Persze szomorú és ideges leszek, fõleg aznap éjszaka, de aztán túllépek rajta. A csapaton belül pedig egyrészt remélem, hogy nem. Itt most konkrétan Ancelottira gondolok. Véleményem szerint óriási hiba lenne elküldeni egy esetleges kiesés után a szezon végeztével. Másrészt viszont remélem, hogy igen. Nyáron néhány posztot meg kell erõsíteni. Bár ezt akkor is meg kell tenni, ha továbbjutunk.
Most beszéljünk egy kicsit az ellenfeleitekrõl. Van olyan játékos a másik csapatban, akit szívesen látnátok a sajátotokban is?
M.P.: A Real Madrid kapcsán nehéz lenne azt mondani, hogy senkit sem látnék tõlük szívesen nálunk. Ezzel együtt talán meglepõ lesz a választásom, hiszen Cristiano vagy éppen Bale helyett Modrièot öltöztetném piros-fehérbe. Nagyon szkeptikus voltam vele szemben, sõt, szinte biztos voltam benne, hogy egy (újabb) hatalmas madridi melléfogásnak lehetünk tanúi, a horvát fiú játéka nélkül ez a Madrid mégsem lenne ugyanaz. Néhány Modriè passzal újra a régi Fernando Torrest láthatnánk a pályán a Vicente Calderónban.
Gy.A.: Számomra nincs ilyen játékos.
Ki az, akivel a legkevésbé szimpatizáltok „odaátról”? Miért?
M.P.: Na itt nem lesz meglepetés, bármennyire is fantasztikus képességekkel rendelkezik, Cristiano pályán nyújtott viselkedése néha kiérdemeli nálam azt a bizonyos péklapát-díjat. (nevet)
Gy.A.: Tudnék mondani néhány nevet, de mivel nincs már Costa, így talán nem is játékost, hanem Simeonét mondanám, nálam õ viszi a pálmát. Az ilyen stílusú embereket soha nem bírtam elviselni. Nagyképûnek, fellengzõsnek és egy agresszív figurának tartom az alapján, amit látok tõle. Amikor szinte befut a pályára, rohangál az oldalvonal mellett, csapkod, hadonászik és ordít, akkor az õrületbe tud kergetni. De persze nem érti, hogy miért küldik a lelátóra. Tökéletes párost alkotnak Burgosszal.
Carlo vs. Simeone. Mi a véleményetek a két mesterrõl?
M.P.: Minden szempontból eltérõ karakterekrõl van szó, talán érthetõ, hogy én inkább Simeonéról szeretnék szólni. Bár Ancelotti igazán magasra teszi a lécet, biztos vagyok benne, hogy Cholo hasonlóan nagy formátumú edzõvé válhat idõvel. Majdnem azt mondtam, edzõ-egyéniséggé, talán errõl már jelen idõben is beszélhetünk. Lenyûgözõ energiákkal veti magát a munkába, klubszeretete és motivációs képességei egyértelmûen a klubikon, Luis Aragonés méltó utódjává teszik.
Gy.A.: Carlo véleményem szerint a tökéletes választás volt a Real Madrid kispadjára Mourinho távozása után. Ahogy a játékosokkal bánik, amilyen hangulatot teremt, az irigylésre méltó. Negatívumként a rotáció hiányát, a kései cseréket, illetve azt tudnám felhozni, hogy számomra abszolút kupaspecialistának tûnik, így a bajnokság megnyerésére vele nem látok sok esélyt. Kérem, hogy cáfoljon rám, Mester! (nevet) Simeone személyiségérõl már nagyjából elmondtam a véleményemet, munkásságát viszont teljes mértékben elismerem és dicséretre méltónak tartom. Igazi motivátor, harcosokat nevel, akik meghalnak érte és egymásért a pályán. Ha a Real Madrid az úriemberek klubja, akkor Simeone Atléticója a harcosok klubja.
Milyen kezdõcsapattal állnátok ki szerda este?
M.P.: Ha valakiben bízhat egy matracos, az mindenképpen Cholo, úgyhogy Mario Suárez eltiltása mellett csupán elõl változtatnék az elsõ meccshez képest: Oblak – Juanfran, Miranda, Godín, Siqueira – Arda, Tiago, Gabi, Koke – Griezmann – Torres
Gy.A.: Én így állnék ki: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo; James, Modric, Kroos; Cristiano; Benzema; Bale. De mivel rengeteg a sérült, valami ilyesmi felállással próbálkoznék, aztán lesz, ami lesz: Casillas; Carvajal, Varane, Ramos, Coentrao [? Arbeloa]; James, Kroos, Illarramendi, Isco; Cristiano, Benzema [? Chicharito]. Azért érezzük a különbséget?
Milyen végeredményt vártok? Tippeljétek meg, gólszerzõkkel együtt!
M.P.: Az igazat megvallva nem szoktam tippelni, de hogy ne nézzetek papírkutyának: 3:1-re nyer az Atlético; Torres, Griezmann és Arda góljaival.
Gy.A.: Ilyen középpályával kapni fogunk gólt, legalább egyet, úgyhogy 2-1 vagy 3-2. Cristiano minimum egyet vállal, a maradékot Benzema vagy Chicharito. Odaátról pedig Griezmann és/vagy Godín.
Fel szoktatok készülni egy ehhez hasonlóan fontos meccsre? Van valamilyen babonátok, szokásotok?
M.P.: Nincsenek meccs elõtti babonáim, és sajnos több ezer kilométerrõl nézve a meccshangulat is nehezebben kapja el az embert a kezdõ sípszó megszólalásáig. Persze egy-egy régi dal vagy rigmus ilyenkor is felcsendül az emberben, a Vicente Calderón-beli régi emlékekkel együtt.
Gy.A.: Nem különösebben. Lélekben rá szoktam hangolódni, megnézek néhány lelkesítõ videót Youtube-on, a meccs elõtt általában már meglehetõsen ideges vagyok, szurkolás közben pedig kijön belõlem a feszültség. Ha nem otthon nézem, akkor mindig mezben szurkolom végig a meccset. Lehet, hogy ezt babonának nevezhetjük: a tavalyi BL-menetelést a 2007/2008-as idegenbeli mezben szurkoltam végig (sötétkék, arany csíkozással). Bejött. (nevet)
Hol fogjátok nézni az összecsapást? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
M.P.: Az utóbbi idõben egyre inkább a Brasil Sport & Cocktail Bar lett az Atlético pena törzshelye, ahol minden adva van a jó hangulatú meccsnézéshez. A sörök, fröccsök vagy éppen hamburgerek mellett csak remélni tudom, hogy ehhez a hangulathoz mi is hozzátesszük a magunkét. (nevet)
Gy.A.: Szurkolói egyesületünk közös meccsnézésén fogom megtekinteni, vélhetõen száznál is több madridista társammal egyetemben, a Sugár Bowling & Pubban, ahol mindig remek a hangulat és jó a társaság. (nevet)
Üzentek esetleg valamit a szurkolótársaitoknak?
M.P.: Merengue és colchonero oldalon is jó szurkolást kívánok mindenkinek! Aupa Atleti!
Gy.A.: Én csak annyit, hogy a negatív elõjelek miatt most még nagyobb támogatásra van szüksége a csapatnak, mint bármikor, úgyhogy mindenki kettõzött erõvel közvetítse a pozitív energiákat a csapat felé, legyen akár a helyszínen, akár a televíziókészülékek elõtt, akár velünk, a közös meccsnézésünkön. Hala Madrid! Mindkét csapat drukkereinek jó szurkolást kívánok, madridista társaimnak pedig továbbjutást.
Jó meccsnézést mindkettõtöknek, gyõzzön a jobb!
