Az utolsó bajnoki cím, amit a Madriddal megnyert?
Az valami emberfeletti volt!
Mi volt a fordulópont akkor?
Számomra az a Clásico volt a Nou Campban, a 3-3-as mérkõzés, Messi mesterhármasával. A harmadik gól a meccs végén született, a hosszabbítás utolsó percében, de a játékosaim akkor is látták, hogy sokkal jobbak voltak náluk, ebbõl pedig bátorságot merítettek.
Elkezdett hinni magában a csapat?
Beszéltem a játékosokkal. A meccs után tudtuk, hogy 12 van még hátra, öt pont volt a hátrányunk. Azt mondtam nekik: „Van 12 döntõnk. Kibírjátok?” Az volt a terv, hogy mindenki összetartson, öt pont hátrányt ledolgoztunk kilenc meccs alatt, az egymás elleni eredmény pedig nekünk kedvezett a döntetlen miatt. Minden meccset úgy játszottak le, mintha az tényleg egy döntõ lett volna.
A hit gyõzelme volt az a bajnoki cím?
Mindig hinned kell a dolgokban. Szükség van a harcra, arra, hogy higgy a csapatodban és a rendszeredben. Ha tudod biztosítani, hogy mindenki összetartson, akkor nagy dolgokat vihetsz véghez.
Ki volt a vezér az öltözõben?
Igazából mindenki. Nem akarok különbséget tenni közöttük. A spanyolok mindannyian, ahogy van Nistelrooy és Roberto Carlos is a légiósok közül. Aztán Beckham, aki még akkor is tovább játszott, amikor leszerzõdött a Galaxy csapatával.
És Ronaldo?
Nem, neki el kellett mennie januárban. De minden játékos kiemelkedõt alkotott. Nagyszerûek voltak, nagyon hittek benne és megvolt bennük a kellõ tehetség is.
Lát hasonlóságot a mostani csapat és az Ön Madridja között?
Hallottam a „Harminc pontos hadmûveletrõl”. Igen… Nekünk is ugyanez volt a célunk. Hogy megnyerjünk minden meccset. Úgy gondolom, hogy ez a Madrid is akkor kezdett el hinni magában, amikor a Nou Campban játszott, ahol sok pozitív dolog történt velük. Megérdemelték.
Mit gondol a mostani fordításról?
A Madridnak egy nagyon jó, nagyon intelligens edzõje van. Ugyanazt a küzdõszellemet látom, mint a mi idõnkben.
Mint abban a bizonyos szezonban?
Pontosan. Együtt küzdenek, szívvel, ez pedig látszik a pályán.
Megnyerhetik a ligát?
Mindenki tudja, hogy a Real Madridnak szurkolok. De a Barcelona nagyon magas szintet képvisel, elég megnézni, hogy mit tettek a Münchennel. Csodálatos volt. Van remény, hogy egy kicsit lazítanak majd, ahogy Sevillában is. Az Atlético elleni meccsen ez megtörténhet.
És a Madrid?
Ezzel a mentalitással és lélekkel nem fognak lazítani.
Melyek voltak a legjobb pillanatok az Ön számára abban a sorozatban?
Számomra két mérkõzés. Az egyik a Huelva elleni, ahol 2-0-ra mentünk, majd egyenlítettek, Roberto Carlos pedig beállította a 3-2-es végeredményt. Ez volt a kulcs a cím megnyeréséhez. Aztán ott az utolsó meccs a Mallorca ellen. Az elsõ félidõben meg voltunk ijedve, sokat rontottunk, aztán egygólos hátrányban mentünk az öltözõbe. Mindenki nagyon idegesnek tûnt…
Mi történt ezután?
Mindig felállok, ha a játékosokkal beszélek. Ekkor azonban közéjük ültem, Roberto Carlos mellé. „Srácok. Félelem nélkül kell játszanotok! Öt pontot dolgoztunk le kilenc meccs alatt. Fantasztikus volt! Ez az utolsó lépés. Játsszatok úgy, mint edzésen, nyomás nélkül.” És megfordítottuk.
Edzõként egy nehéz idény volt ez az Ön számára?
Igen, kaptam kritikákat, különösen az újságoktól! (nevet)
A középpályán Emerson és Diarra állt a rendelkezésére.
Akkoriban nem volt annyi pénz a klubnál, mint most. Edzõként a meglévõ játékosok közül válogathattam. Úgy gondolom, hogy nagyszerû dolgokat sikerült véghezvinnünk. Nézzük meg a jelenlegi keretet – micsoda különbség! Arra is emlékszem, hogy az elsõ bajnoki címemet úgy szereztem meg, hogy Redondo személyében egy középsõ középpályásom volt, mellette a jóval támadóbb felfogású Seedorf játszott. Raúl a bal oldalon szerepelt, mivel nem tudtam õt máshova tenni, ha egyszer egy Suker és egy Mijatovic állt rendelkezésemre támadóként.
Ha már említette az újságokat… A sajtó is a segítségükre volt a legendás fordítás szezonjában?
Igen, természetesen, úgy vélem a hozzáállásukkal megfelelõ környezetet teremtettek, ezzel sokat segítettek nekünk.
Beszéljünk a Juventus és a Real Madrid BL-párharcáról.
Rendben, szóval nyertem két bajnoki címet a Juventussal…
Igen, és ezek késõbb el lettek törölve a fogadási botrány miatt.
…a Real pedig kiesett a legjobb 16 között a 2004-05-ös BL-szezonban. (nevet)
Mit gondol a torinói mérkõzésrõl?
Hajtós meccs volt. A 2-1-es végeredménynek köszönhetõen a továbbjutás sem dõlt még el. Azonban elõvigyázatosnak kell lenni, hiszen a Juventus jó erõkbõl áll, masszív csapatot alkotnak. A Madridnak kivételes játékosai vannak, de Modric hiánya nagy érvágás.
Jó húzásnak tûnt Ramos szerepeltetése a középpályán?
Nem, nem, nem, nézze… Minden edzõ maga dönti el, hogy mit szeretne tenni. Õ edzi a játékosokat és beszél velük nap mint nap.
A Madridnak több támadó szellemû középpályása is van.
Igen, sokat futnak, és remekül végzik a dolgukat. Minõségi játékosok, akik megállják a helyüket védekezésben és támadásban egyaránt. Én Carlóval vagyok. Tökéletes csapatot küld a pályára.
Ön szerint Allegri három középsõ védõvel áll majd fel a Bernabéuban?
A Juventus nagyon jól tudja, hogy hogy kell játszani különbözõ helyzetekben. Nem tudom mire készülnek. Attól függ, hogy elsõsorban védekezni szeretnének, vagy gólt szerezni. Számomra a legfontosabb az, hogy Pogba a pályán legyen.
Miért?
Õ egy nagyszerû játékos. Erõs, jó felépítésû, minõségi labdarúgó, kiváló labdakezeléssel, pontos befejezésekkel. Megvan benne minden, ami kell.
