Régóta nem beszéltünk, Don Alfredo. Pontosan egy éve. Hogy hagyhattál el minket így, a futball legnagyobb ünnepének, egy világbajnokságnak a közepén?
Emlékszel még az utolsó boldog pillanatra, amit a szeretett Real Madridod adott neked? Igen, pontosan, a Tizedikrõl beszélek. Nem, nem volt olyan rég, bár azóta már sok minden történt.
Elõször is az edzõ nincs többé. Carlo Ancelotti egy jó, nyugodt ember, de tavaly semmit nem nyert, az elnököt pedig ismered. Az olasz anélkül távozott, hogy vihart kavart volna vagy dühös nyilatkozatokat tett volna, még mindig Madridban él.
A fickó, aki Lisszabonban magasba emelte a trófeát, hamarosan szintén távozik, miközben azzal a sráccal is bármi megtörténhet, aki a 93. percben visszahozta a meccset a szakadék szélérõl. A kapitány a második számú kapitánnyal áll a kijáratnál. Ki gondolt volna erre? Tudod, hogy kikrõl beszélek, Ikerrõl és Sergióról. Rengeteg fotón pózoltatok együtt, azokon a bizonyos szezonkezdetekkor készített fotókon, amelyeken mindenki mosolyog. Nos, többé már nem.
Ó, és a Bernabéu tavaly kifütyülte Ikert és Cristiano Ronaldót! Képzeld csak el!
Mindent összevetve egyébként az elsõ nélküled eltöltött év nem sikerült olyan rosszul. A srácok megnyerték az UEFA Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot. Igen, a korábbi Interkontinentális Kupát, amelynek elsõ kiírását még ti nyertétek meg 1960-ban.
Valamit még el kell mondanom. Ronaldo megelõzött téged a Real Madrid góllövõinek örökranglistáján. Amikor elhagytál minket, még 38 góllal voltál elõtte a bajnokságban, 54 találattal pedig mindent összevetve. De tudod, hogy milyen. Az elõzõ idényt 48 bajnoki góllal, összességében pedig 61 találattal fejezte be, most pedig már Raúl nyakában liheg.
Nagyon hiányzol nekünk, Don Alfredo! Jövõre újra jelentkezünk.