Elõször az U17-es világbajnokság elõtt találkoztunk a válogatottban, azóta pedig elválaszthatatlanok voltunk. Igazán kedvelem Ikert, és õszintén hiszem, hogy jó barátok vagyunk. Sok évet töltöttünk el együtt, rengeteg tapasztalatot szereztünk, jót és rosszat egyaránt, ami még közelebb hozott minket egymáshoz.
Ráadásul egy olyan srác, akit nehéz nem szeretni. Mindig vicces, jókedvû, õszinte és igazán ütõképes.
Két dolgot emelnék ki vele kapcsolatban, az egyik a határtalan energiája, a másik pedig a szeretetreméltó természete. Megviccelhet vagy kigúnyolhat, de ezt mindig tisztelettel teszi. Mindig a józan eszére hallgat. Nagyon gyakorlatias, nem bonyolítja túl a dolgokat.
Például amikor problémák voltak a Real Madrid és a Barcelona között, mi pedig láttuk, hogy ez talán túlnövi magát, felhívott és azt mondta: „Ezt meg kell oldanunk. Túl sokat szenvedtünk azért, hogy idáig eljussunk, nem engedhetjük meg, hogy az egészet lehúzzuk a wc-n csak azért, ami épp történik.”
Ha Iker nem avatkozott volna be, amikor megtette, tényleg nem tudom, hogy mi történt volna. Õ az a fajta ember, aki mindig ad valamit a csoportnak. A vezetõ szerepe természetes, nem erõltetett.
