– A Real Madrid klubtagjai kellõen informálva lettek arról, hogy mi történt a De Gea-transzferrel?
– Elmondtuk nekik. Kiadtunk egy közleményt, és tájékoztattuk õket a történtekrõl. Az átigazolási idõszak utolsó napján, 12 órával a zárás elõtt, a Manchester United Jorge Mendesen keresztül jelezte, hogy kész tárgyalni velünk. José Ángel Sánchez felhívta az angolokat, és körülbelül fél óra alatt megegyezett velük. Megírtuk a szerzõdéseket, és elküldtük nekik. Senki sem próbált módosítgatni. A Manchester jól tudta, hogy a játékos nem akart velük szerzõdést hosszabbítani. Nem sporttal kapcsolatos ügyek miatt, a kapus csupán haza akart térni Spanyolországba.
– Miért vártak vele az átigazolási idõszak utolsó napjáig?
– Nem szoktunk azokkal tárgyalni, akik nem akarnak velünk tárgyalni. Ha egyszer azt mondják, hogy nincs lehetõség az átigazolásra… A Manchester kijelentette, hogy De Gea nem eladó. Mi tiszteletben tartottuk a klub döntését.
– Mi történt hétfõn?
A játékos tett egy nagy lépést felénk, és nem akartuk õt cserbenhagyni. Fél kettõ környékén minden szerzõdés a Unitednél volt. Egy dolog maradt csak, megegyezni az átigazolás összegérõl.
– 20 + 10 millió euróról szóltak a hírek. Helytálló az összeg?
– Lényegtelen… A szerzõdéseket megírtuk és elküldtük. Szerepelt bennük, hogy mennyit fizetünk De Geáért és hogy nekik mennyit kell fizetni Keylorért. Nyolc órába került, hogy visszaküldjék nekünk. Nem gondolom, hogy bármiféle kiszúrásról lehet szó az angolok részérõl, szerintem sok munkájuk volt vele, és meg kellett oldaniuk más problémákat is. De nem igazán jó idõtartam ez az üzletek megkötésére. Igazság szerint a rendszer idõben zárt. Mi éjfél után két perccel léptünk be, õk éjfélkor küldték el az adatokat. Ezt a FIFA is tudja, a Manchester is, és mi is, de nem akartuk nyilvánosságra hozni. A rendszer pontosan zárt, nekünk el kellett küldenünk a dokumentumokat, amelyek a határidõ lejárta után érkeztek meg. Nem túl szerencsés eset, de így történt. Senkit nem szeretnék hibáztatni, de nem értjük, hogy miért volt szükségük nyolc órára, vagy hogy miért 12 órával a határidõ lejárta elõtt kell jelezni a tárgyalási szándékot.
– Mi volt a hiba?
– Ha jön egy klub, és meg akarja venni az egyik játékosunkat, akkor ha azt mondjuk hogy nem eladó, az azért van, mert nem eladó. A Manchester United ezt az álláspontot képviselte augusztus 31-ig. Mondhattuk volna, hogy már nem érdeklõdünk, de kötelességünknek éreztük, hogy tegyünk egy próbát, tudva azt, hogy az ügy nem lesz egyszerû. Nem látok más hibát a történetben. De úgy látszik a Unitednek nincs elég tapasztalata ezekben az ügyekben. Ugyanez történt velünk tavaly Fábióval, és a Bilbaóval Ander Herrera esetében.
– Igen, Coentrao esete…
…ugyanaz, mint most De Geánál. Megegyezik a két eset, ugyanúgy a zárónapon, és minden ugyanúgy történt, mint De Gea ügyében.
– Mikor kezdett a Real Madrid érdeklõdni De Gea iránt?
– Több, mint egy éve úgy véljük, hogy õ lehet a Real Madrid jövõbeli kapusa, mert képességei alapján õ volt a legalkalmasabb jelölt. Késõbb érkezett Keylor, akivel nagyon elégedettek vagyunk.
– Mennyire értesült a történtekrõl Benítez?
– Semmit nem tudott, mert nem tudtunk a lehetõségrõl az utolsó napig. A keret lezártnak volt tekinthetõ.
– Mi lesz a jövõben De Geával?
– Fogalmam sincs mi fog történni. Túl korai, hogy megmondjam mi lesz.
– Keylor elfogadta a United ajánlatát?
– Keylor semmit sem tudott augusztus 31-ig, ahogy senki más sem – maximum annyit, amennyit az újságok megírtak. Õ mindannyiunk szeretetét élvezi. Beszéltem vele aznap. Ez egy olyan üzlet lett volna, amelybõl mindenki jól jött volna ki.
– Az angol klub úgy nyilatkozott, hogy õk segítõkészek voltak…
– Csak az image megõrzése miatt. Elkéstek az üggyel, de mivel hajlandóak voltak felvenni velünk a kapcsolatot valamivel dél elõtt, úgy gondoltuk, hogy tárgyalhatunk velünk, és kapcsolatba léptünk az LFP-vel is. Aztán beszéltünk az LFP elnökével és a FIFA fõtitkárával, de tudtuk, hogy az ügyünk lehetetlenné vált.
– Az átigazolás teljesen rosszul jött ki. Ez nem normális dolog…
– Sok transzfer jól jött ki a számomra. Van, ami persze nem. El akartam hozni anno Vieirát vagy Ribéryt. Megdöbbentõ volt, hogy az átigazolási idõszak lejárta elõtti pár órában akartak csak tárgyalásokba bocsátkozni. A múltban ugyanezeken a stresszes helyzeteken mentem keresztül. Nem felejtettem el, hogy mi történt tavaly. Mondtam is néhány emberemnek, hogy “nem hiszem, hogy meg tudjuk csinálni”. Peter Kenyon, David Gill és Alex Ferguson idõszaka óta ismerem a Unitedet.
– Milyen a két klub viszonya egymással?
– A viszony jó. De tudnom kell, hogy mi történt pontosan ebben az ügyben. Néhányan azt gondolják, hogy az az állítás, hogy a Manchester elküldte éjfél elõtt a papírokat nem pontos. De mi bizonyítani tudjuk, hogy egy másodperccel éjfél elõtt küldték el nekünk. Éjfélkor a FIFA felé is eljuttatták az anyagokat, mi ezt két perccel késõbb tudtuk megtenni, amikor a rendszer már lezárt. Amit éjfél elõtt elvégeztünk, az rögzítésre került. De Gea is aláírta a papírokat. Megszerveztük a bemutatását, de nem bonyolíthattuk le. Ugyanez történt tavaly Herrera és Coentrao esetében. Úgy véltük, hogy a tapasztalataink segítenek majd bennünket a jövõben, de tévedtünk.
– Ejtsünk pár szót az ausztrál elõszezonról és az Ön tengerentúli üzleti ügyeirõl…
– Az egész történet egy meglehetõsen agresszív, a közösségi médiában található csoportosulás miatt vált közbeszéd tárgyává. Ezek ugyanazok, akik azt állították, hogy azért vettük meg Jamest, hogy bebiztosítsam a kolumbiai és argentin üzleteimet. A cégem 70 országban, 210 ezer dolgozóval mûködik. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaki a foci miatt fog egy építészeti szerzõdést adni. Ez itt nem számít. Ezek az emberek ugyanezeket mondogatták már tavaly is. Az elõszezon egy Releven nevû cég által lett leszervezve, õk hozták meg a döntést, hogy hol játsszuk a mérkõzéseinket a felkészülési idõszakban.
Folytatása következik…
