„Második madridi évemben José Mourinhótól megkaptam a szükséges fenékbe billentést. Nem teljesítettem jól, nem tudtam megtenni azt, amit várt tõlem a pályán. Szóval leszidott: ’Miért nem futsz az edzéseken?’ – kérdezte. Elõször csak morgolódtam, hogy ’ugyan már…’, de tudtam, hogy igaza van, többet kellett adnom.”
„Mourinhónak nem kellett hosszú beszédeket tartania. Félreérthetetlen és a lényegre törõ. A saját érdekemben mondta nekem ezeket a szavakat. Ha nincs rendszeres ösztönzés, az ember képes a babérjain ülni.”
„Korábban meglehetõsen hiperaktív voltam, ellentétben a mostani nyugodtságommal. Túl sokat játszottam a testvéreimmel, mindig le kellett nyugtatniuk.”
„A nyugodt természetemnek köszönhetõ, hogy úgy reagáltam Zidane telefonhívására, ahogy. (a francia legenda kereste meg Varane-t, hogy a Madridba csábítsa, a fiatal játékos azonban megkérte Zidane-t, hogy hívja vissza késõbb, mert vizsgára készül – a szerz. kieg.) Gondtalannak kell lenned, hogy ilyen fiatalon tudj ilyen dolgokat kezelni.”
„De, hogy õszinte legyek, a hívás után teljesen máshol járt a fejem. Nagyon nehéz volt a tanulásra koncentrálni! Az volt életem legõrültebb idõszaka: készen álltam a bakkalaureátusi fokozat megszerzésére (az egyetemeken az alsóbb fokú tanulmányok elvégzésével nyerhetõ fokozat – a szerz. kieg.), a telefonom megcsörrent, meglátogattam a Real Madrid létesítményeit, találkoztam Alex Fergusonnal… El lehet képzelni, hogy épp vizsgáztam, közben pedig aláírásokat osztogattam a többi hallgatónak. Eléggé szürreális volt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy végül átmentem a vizsgán.”
