Támadófeladatok
A Real Madrid papíron egy 4-2-3-1-es alapfelállásban feszült neki a mérkõzésnek – ebben Ronaldo játszott a baloldalon, Bale középen árnyékékként, Jamesé volt a jobboldal, legelöl pedig Benzema kapott szerepet. Mögöttük a középpályás feladatok megosztásáért Modriæ és Kroos felelt. Csakhogy, elnézve a játékot, szinte lehetetlen lett volna megmondani, hogy vajon mégis milyen alakzatban küldte pályára Benítez a fiait. A habfehérek meglehetõsen szervezetlennek mutatkoztak: mintha nem is lett volna elõzetes elképzelésük a támadójátékot illetõen. Az elsõ játékrészben többször is megesett, hogy az egyik támadó – kétszer Ronaldo, egyszer-egyszer Benzema és Bale – kapu közelbe került, de 3 másodpercet kellett várni, hogy egy társ is felérjen az akcióval.
Ahogy nõtt a madridiak hátránya, egyre könnyebben alakítottak ki gólhelyzeteket, igaz, a 3-0-s vezetés birtokában a vendégvédelem is jócskán kieresztett – az ihletett formában védõ Bravo azonban a szépségtapasz örömét is sajnálta a rommá vert ellenféltõl.
Összességében elmondhatjuk, hogy hazai oldalon hiányzott a kapocs a középpálya és a támadósor között. A játékosok nem találták a helyüket, Benítez pedig túlságosan is nagy szabadságot adott a három támadónak. Ez a fajta kötetlenség az, amire a Real Madrid alapozni kíván a jövõben (és amibõl a Barcelona nagyszerûen profitált), ám egy sérülésbõl épphogy visszatérõ Benzemával, valamint egy szintén sokat kihagyó, azt megelõzõen egyetlen meccset játszó Bale-lel talán okosabb lett volna egy stabilabb, szervezettebb stratégiát választani. Benítez offenzív taktikai elképzelései teljes mértékben csõdöt mondtak.
A védekezés
Ahogyan a támadójáték a mérkõzés elõrehaladtával egyre inkább javult, önmagára talált, úgy a védekezés látványosan mindinkább pocsékul végezte a feladatát – köszönhetõen legfõképp Varane és Ramos vesszõfutásának (az egyik mintha színvak lett volna: folyton gránátvörös-kékhez passzolt; a másik meg azt sem tudta, merre keresse Suárezt). Szintén nem segített be, hogy Danilót a honfitárs Neymar élve megnyúzta a védelem jobbszélén. A védelembõl egyedül Marcelo emelkedett ki, akinek az oldalán nem sok kalamajka kerekedett, ráadásul veszélyes tudott lenni az ellenfél kapujára, s valódi meggyõzõdéssel futballozott.
Mindettõl eltekintve is volt azonban valami alapvetõ probléma a védekezéssel, de még most sem tudom, hogy pontosan micsoda. Egyfelõl: mintha Benítez bármiféle speciális utasítás nélkül küldte volna föl a védelmet – mintha kiadta volna, hogy nyugodtan hagyják a katalánokat a saját térfelükön játszani, majd amikor Modriæ és Kroos felségterületére érnek, vessék rá magukat a labdára. De a Real Madrid (amelyik letámadást alkalmazott a teljes eddigi szezon során) valahol félúton járt nyomásgyakorlás és visszazárás között. Ez kósza letámadási kísérleteket szült (Modriæ vagy Kroos kirohant, maga mögött hagyva egyedül a másikat), ami könnyed labdajáratást tett lehetõvé a Barcelonának. Mindennek a tetejében Varane és Ramos is teljesen fölöslegesen szaladgált ki az éppen labdát kapó játékosra. Elõször azt hittem, egyszerûen hibáztak, rossz döntéseket hoztak, de amikor sorozatosan ugyanerre került sor, elgondolkodtam, hogy ennek a hátterében csakis Benítez állhat.
Benítez cseréi
És az este legelkeserítõbb pillanatai még hátravoltak: a cserék. Vak is látta, hogy a Real Madrid legjobbja James volt (mélyen futballozott, hogy mindig megjátszható legyen, legjobb tudása szerint osztogatott, építkezett, és veszélyes lövésekkel vétette észre magát), erre Isco éppen õt váltotta. Felettébb ésszerûtlen csere volt – mondom ezt úgy, hogy egy rossz szó nem érheti a kis spanyolt –, hisz James még csak a meccserõnlétnek sem volt híján. Egyáltalán.
Nem telt bele sok idõ, Benítez a másik jól játszó emberét is lekapta a pályáról, és a balhátvéd Marcelo helyett behozta a jobbhátvéd Carvajalt, hogy még a saját oldalán is lebõgõ Danilo folytassa egy számára idegen pozícióban. Egyedül én láttam úgy, hogy teljesen értelmetlen és nevetséges változtatások voltak ezek?!
Következtetés
Benítez helytelenül ítélte meg, hogy milyen taktikai hadrendet követel a Barcelona elleni játék. Sorra hozta a rossz döntéseket. Igaz, a játékosairól meg aztán elmondható, hogy enyhén szólva sem váltották meg a világot (különösen a védõk), és a Barcelonától sem vitathatjuk el, hogy mennyire pompázatos teljesítménnyel rukkoltak elõ. A sajtó ugyan még évekig fog ezen rágódni, a madridi legénységnek azonban jobb lesz minél elõbb elfeledni ezt a gyalázatos vereséget, és helyette a hétközi, Shakhtar elleni BL-találkozóra összpontosítani.
