Ramón Triana 1920-ban csatlakozott az Atléticóhoz, ám amikor a hajdani Spanyol Labdarúgó-szövetség megalapította a La Ligát, 1929-ben, akkor Ramón újabb váltásra szánta el magát. Összesen nyolc gólt szerzett a klub színeiben.
Cosme Vázquez (jobbról az első) 1929-ben hagyta el a matracosokat az ősi rivális kedvéért.
Szintén 1929-ben történt, hogy Luis Olaso a Real Madrid játékosa lett. Összesen hat címet nyert a klubbal: négy regionális bajnokságot és két La Ligát.
Eduardo Ordóñez (középen) 1932-ben tette át székhelyét a királyi gárdához. Egyetlen idény múlva már ismét a matracosokat erősítette, és végül innen is vonult vissza 1935-ben. Érdekesség, hogy ő volt az első Puerto Ricó-i játékos a spanyol liga történelmében.
Santiago Losada (balról az első) 1934-ben hagyta el az akkor másodosztályú Atlético Madridot, hogy csatlakozhasson a blancókhoz.
Luis Marín egyetlen szezont töltött a matracosoknál, utána pedig kettőig jutott a Real Madrid kötelékében. A transzfer 1936-ban történt.
A hálóőrként tevékenykedő Pacheco szintén 1936-ban igazolt a Real Madridhoz.
Luis Miranda 1943-ban igazolt az Atlético Madrid ősi riválisához. Mindösszesen három regionális bajnokin lépett pályára, így a már akkor is létező La Ligában sosem mutatkozhatott be.
Pérez-Paya 1950-ben igazolt a matracosokhoz, három esztendő múlva azonban már a Real Madrid sorait erősítette. Összesen hat trófeagyőzelmet ünnepelhetett a csapattal. Érdekesség, hogy később ő töltötte be a Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöki posztját, 1970 és 1975 között.
Az első igazán nagy név a listán: Hugo Sánchez. A valaha élt legjobb mexikói futballistának tartott támadó 1981 és 1985 között szolgálta az Atléticót, ezt követően pedig 1992-ig volt a királyiak játékosa. Hugo a saját nevelésű játékosokra épülő legendás csapatnak (lásd: Keselyű Ötöse) volt alapembere, szaltós gólörömeivel pedig hamar belopta magát a szurkolók szívébe.
A tősgyökeres madridista családból származó Paco Llorente 1987-ben szerződött a Realhoz. Az ő neve sokaknak ismerős lehet, hiszen ő a klub egyik jelenlegi kölcsönjátékosának, Marcos Llorentének az édesapja.
A sevillai születésű Joaquín Parra (bal oldalt) mindkét madridi csapatban három idényt töltött el: 1987 és 1989, illetve 1989 és 1991 között. Érdekesség, hogy Real Madrid elhagyása után a Budapest Honvédnál is járt próbajátékon, de nem sikerült meggyőznie az illetéseket, így végül hazaigazolt az andalúz Écijához.
A lista utolsó szereplője nem más, mint a Real Madrid Castilla jelenlegi trénere, Santiago Solari. Két matracos év után, 2000-ben érkezett meg a Real Madridhoz, az ott eltöltött öt év alatt pedig hét trófeát emelhetett magasba a csapattal, köztük egy Bajnokok Ligája-serleget.
