Egy évvel ezelőtt a PSG Marquinhosszal, Rabiot-val, Verrattival, Di Maríával és Cavanival a kezdőcsapatban 4-0-ra verte a Barçát, majd egy évvel később ugyanezek a játékosok 2-1-re kikaptak a Real Madridtól. Akkor az egész labdarúgó világ ódákat zengett Emery csapatáról és különösen a Barcelona célpontjává váló Verrattiról. Verrattit néhány vérmesebb szurkoló ma már korai nyugdíjba küldené.
Egy évvel ezelőtt, a 6-1-es visszavágót követően a spanyol sajtó szinte egyáltalán nem beszélt Aytekinről, és főleg nem arról, hogy a francia csapat inkább hasonlít szervezetlen hordára, mint futballcsapatra. Akkor inkább olyan kifejezések kerültek előtérbe, mint a „csoda”, a „nagy fordítás”, a „történelmi este”…
Időközben a PSG Neymarral, Mbappéval és Alvesszel erősödött, de – micsoda meglepetés – ma senki sem beszél a címvédő teljesítményéről. A fő téma Neymar hiánya a visszavágón (annak ellenére is, hogy az első, szintén vesztes mérkőzésen még játszott, és hogy a visszavágón a Madrid Kroos és Modrić nelkül állt fel). És sokan már annak a francia csapatnak a villámgyors kiöregedéséről beszélnek, amelyik decemberben még anélkül ejtette ki a Real Madridot, hogy egyáltalán felszálltak volna a Madridba tartó autóbuszra.
2018-ban már úgy tartják, hogy…
- a PSG egy komolytalan csapat, egy vicc, elkényeztetett gyerekek csürhéje
- Verratti egy blöff, egy szemfényvesztés, egy jöttment
- Pastore már nem is labdarúgó
- a PSG-ben kiváló egyéniségek vannak, de nincs kreativitás a középpályán
- Mottával, Rabiot-val és Verrattival nem lehet kiállni egy kontinenstornán.
Ezzel szemben arról a csapatról, amelyik kétszeres címvédő és az elmúlt négy évben háromszor nyerte meg a sorozatot, nem beszél sokat a sajtó. Ahhoz pedig, hogy a 6-1-es mérkőzéshez fogható címlapokat találjon az ember, bizony Spanyolországon kívülre kell menni. Én pedig felteszem a kérdést: mi rosszat tett a Real Madrid azon kívül, hogy 116 éve járja a világot a spanyol címerrel a mezén…?
Talán pont ez a baj.
