Brahim Díaz igazából sosem hagyott mély nyomot a Manchester City első csapatánál, de valószínű, hogy januárban csatlakozik a Real Madridhoz, mint egy újabb fiatal tehetség.
Ez az átigazolási politika az, amely az elmúlt időszak két legmeglepőbb üzletét is szállította, olyan megállapodásokat, amelyek anyagi oldala megemelt néhány szemöldököt.
A Madrid 40 millió eurót fizetett Vinícius Júniorért, de még azt megelőzően, hogy a Flamengo első csapatánál berobbant volna, de a spanyolok 2018 nyarán ismét visszatértek Brazíliába, hogy megszerezzék Rodrygót is.
De ez nem csupán egy nemzetközi igazolásokra alkalmazott eljárás, a blancók a legjobb fiatal spanyol tehetségek esetében is ezt a módszert alkalmazták, hiszen Marco Asensio, Dani Ceballos és Jesús Vallejo is így érkezett a csapathoz.
Persze kockázatos lépés ekkora erőfeszítéseket tenni olyan játékosokért, akik még nem tudtak kiteljesedni futballistaként, különösen akkor, ha azt nézzük, hogy Florentino Pérez neve olyan játékosok leigazolásával robbant be a futball világába a Galaktikus érában, mint Zinédine Zidane, Luís Figo, Ronaldo és David Beckham.
Nem is volt teljes a siker, hiszen minden Asensióra jutott egy Martin Ødegaard is. A norvég jelenleg azzal küzd, hogy mély benyomást tegyen jelenlegi csapatánál, a Vitesse Arnhemnél, ahol kölcsönben szerepel.
A Madrid komoly engedményeket tett a 15 éves játékosnak, amikor az megérkezett a klubhoz. Lehetősége volt az első csapattal edzeni, de a Castillával játszani, ami a klub környezetében okozott némi feszültséget.
Asensiót ezzel ellentétben Cristiano Ronaldo örökösének tekintették, első madridi idénye csodálatos gólokkal, okos összjátékokkal volt tele, most pedig eljött az ideje, hogy vezető szerepet töltsön be a csapatban.
Vallejo madridi karrierjét sérülések árnyékolják be, miközben Ceballos Zidane és Lopetegui alatt alig kapott lehetőséget.
Theo Hernández Atléticótól való érkezése amellett is szenzációnak számított, hogy a blancók igazoltak egy fiatal tehetséget. A fiatal francia megszerzése egyben azt is jelentette, hogy véget ért a két csapat között fennálló kimondatlan (?) átigazolási tilalom, amely megnyitotta a kapukat a két óriás között. Hernández nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint testvére az Atléticóban, így kölcsönben a Real Sociedad együtteséhez került a jelenlegi idényre.
A modern labdarúgás az átigazolási összegek robbanásszerű növekedését élte meg, amely kapcsán a felelősség alól teljesen nem húzhatja ki magát a Madrid sem, ám úgy tűnik, hogy az átlagos játékosok pénzügyi elvárásai is átszakították a plafont.
A Madrid és Pérez nem akart részt venni olyan licitekben, ahol a játékos nem jelent garanciát, amelyre a legjobb példa Eden Hazard leigazolásának szándékos mellőzése.
A fiatal játékosokra való koncentrálás legnagyobb kockázata az, hogy csalódást okoznak, a pénzügyi veszteség azonban ezekben az esetekben is jelentősen kisebb. Ez pedig abban az időszakban, ahol a Madrid a Bernabéu teljes átalakítását tervezi, alapvető fontosságú szempont.
Fede Valverde, Sergio Díaz és Exequiel Palacios három további dél-amerikai ígéret, akiket megszerzett magának Európa regnáló bajnoka. Palacios madridi remények szerint olyan játékos lehet, akinek az értéke könnyen 100 millió fölé érhet.
Miközben továbbra is egy űr tátong a csapatban Ronaldo távozása óta, tehetségekben nincs hiány a Real Madridnál, Brahim Díaz küszöbön álló érkezésével pedig a Madrid azt mutatja, hogy elkötelezetten halad tovább a megkezdett úton.
