Az elmúlt 116 esztendő során a Real Madrid meze jellemzően fehér, kék és lila színben pompázott. Ezek mind olyan színek, amelyeket rendszeresen használtak, s amelyek valamilyen módon kötődnek a klub történetéhez, ellentétben a pirossal, ami eleddig ritkán fordult elő.
A Real Madrid Alapítvány egy 2016. március 10-i Twitter-bejegyzése alapján abban az évben volt a piros mez debütálásának 45. évfordulója. Ezzel szemben az archívumokban található anyagok alapján a Real játékosai 1957. júniusában viseltek először pirosat.
1957. június elején a Real Madrid megszerezte a bajnoki címet, valamint sorozatban a második Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), ugyanakkor a Király-kupában alulmaradtak a Barçelonával szemben a Las Corts stadionban. Itt azonban a blancóknak még nem ért véget a szezon, június hónapban további nyolc meccset játszottak, többek között a Latin-kupában, amely a szezon utolsó el nem döntött versenysorozata volt. A hónap első napján a Real 9-0-ra megverte hazai pályán az FC Perpignant egyfajta „tiszteletmeccsen”, melyet a BEK-döntőben aratott győzelem alkalmából rendeztek. Pár nappal később, az ötödik nap estéjén a madridi különítmény – Santiago Bernabéu és Raimundo Saporta vezetésével – elindult a madridi Estación del Norte pályaudvarról Brüsszel felé, hogy lejátsszon néhány mérkőzést Belgiumban és Franciaországban. Az első meccset 8-án játszották Gentben, ahol a Real 9-0-ra legyőzte az Ara La Gantoise csapatát (a Real 9 góljából 5-öt Kopa lőtt). Történelmi érdekesség, hogy ezen a meccsen debütált a fehér mezben Emilio Santamaría uruguayi középpályás, aki később a spanyol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett.
Gent után a francia fővárosba utaztak, ahol 12-én kezdődött az a párizsi labdarúgó torna, amit a Racing Paris fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek. A Racing Paris-on kívül a tornán részt vett még a Vasco de Gama, a Rot-Weiss és a Real Madrid. Az előző napon a királyi gárda ellátogatott a L’Équipe című újság szerkesztőségébe, ahol a főszerkesztő háláját fejezte ki a csapatnak, és nem győzte dicsérni őket. A szerkesztőségben tíz perc alatt elterjedt a csapat ottlétének híre, és több mint ezer ember gyűlt össze, hogy aláírást szerezzenek a madridi játékosoktól.
Az elődöntőket 12-én, kora este játszották le a teltházas Parc des Princes stadionban. Este hét órakor a Racing Paris játszott a Vasco de Gama ellen, ezt a meccset a brazil csapat nyerte 3-1-re. A Real Madrid Rot-Weiss elleni találkozójára ezt követően került sor, ahol José Villalonga ugyanazt a kezdőcsapatot küldte pályára, amelyik a BEK-döntőben játszott a Fiorentina ellen (ebből is látszik, hogy nem egyszerű barátságos meccsnek vették a találkozót). Bár a német csapat lelkesen és kitartóan játszott, a habfehér együttes végig fölényben volt, és Mateos, Kopa, Gento, valamint Rial góljaival 5-0-ra legyőzte a Rot-Weisst.
A vigaszmeccset két nappal később rendezték, ahol a hazai együttes győzött 7-5-re a Rot-Weiss ellen. Az új madridi mez pedig pont a Real Madrid – Vasco de Gama döntőben debütált. A Vasco de Gama játékosai fehér nadrágot és fehér csíkos fekete felsőt viseltek a Racing elleni elődöntőben. Viszont a Real Madrid ellen már fekete csíkos fehér felsőben és fehér nadrágban léptek pályára. Az alábbi képen látható, hogy a balra lévő madridi játékos a szokásos fehér szereléstől eltérően sötétebb színű mezt visel.
A mez módosításának oka ismeretlen. Lehetséges, hogy a döntőben a Vasco játszott helyi csapatként, ezzel arra kényszerítve a Realt, hogy vendég mezben játsszon. Az viszont biztos, hogy a Real piros mezt választott a döntőre, egy olyan színt, ami egyáltalán nem volt megszokott a klubnál, és amit azelőtt sosem használtak. A korabeli lapok tudósításai semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy a madridi játékosok valóban pirosban játszottak.
De miért pont piros? A választás oka a mai napig rejtély: esetleg nem állt rendelkezésre a szokásos kék mez? És ha így volt, akkor miért nem? Bár a választ nem tudjuk, legalább ezzel a felfedezéssel bebizonyosodott, hogy a piros mezt nem 1971-ben használták először a Realnál, hanem 14 évvel korábban. Ami a nadrágot illeti, lehetséges, hogy a Real a szokásos kék színűt használta vendég mezként, legalábbis Jacques Ferran ezt írja a L’Équipe-ben, mivel azonban a cikk szerzője nem tudott beszerezni egy másolatot ebből a példányból, függőben hagyja ezt a kérdést. Tekintettel arra, hogy a találkozón készített képek fekete-fehérek, ezért nem segítenek sokat a nadrág kérdésének eldöntésében, bár néhány fotón úgy tűnik, hogy a felső és a nadrág más színtónusú. Ez a mérkőzés mégis inkább a második félidőben kitört verekedés miatt maradt emlékezetes, aminek következtében tíz percre fel is függesztették a mérkőzést, és a rendőrségnek is közbe kellett avatkoznia. A meccsen még kétszer estek egymásnak a játékosok, a kialakult helyzet miatt pedig a megtizedelt Real Madrid a lesérült játékosaival 3-4-re elveszítette a döntőt.
Az elvesztett döntő után a szezon végéig a következőképpen alakult a fővárosiak menetrendje: 0-3-ra vesztettek Reims-ben a Stade de Reims ellen, ugyanakkor megnyerték a Latin-kupát a Milan (5-1) és a Benfica (1-0) legyőzésének köszönhetően. A szezont egy dupla meccsel zárták június 29-én a Chamartínban a Plus Ultra és a Karlsruher ellen, így ünnepelve a többi sportszekcióval és a szurkolókkal a szezonban megnyert három címet.
1957 és 1971 között nincsenek arra utaló adatok, hogy más mérkőzéseken is piros mezben játszott volna a csapat. Abban az időszakban, ha a szokásos fehértől eltérő színt használtak, akkor az a kék vagy a lila volt, de még a zöld is előkerült az 1965-ös amerikai turné során.
Az 1970-71-es szezonban a Real Madrid bekerült a kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) versenysorozatba is, mivel előző évben a Valencia legyőzésével megnyerte a Király-kupát a Camp Nou-ban. A téli szünetet megelőzően két selejtező meccset játszott a csapat: az egyiket a Hibernian ellen, ahol összesítésben 5-0-ra győzött, a másikat pedig a Wacker Innsbruck ellen. Márciusban a sorsolást követően a csapat Walesbe utazott, hogy összecsapjon a Cardiff City-vel a Ninian Park stadionban. A walesi együttes első számú szerelése kék mez és fehér nadrág, valamint fehér sportszár volt. Mivel ezek hasonlóak voltak a Real első és második számú szerelésének színeihez (fehér és kék), a királyi gárdánál úgy döntöttek, hogy a játékosok teljesen pirosban játszanak. Az 1971. március 10-én lejátszott mérkőzést végül a Cardiff nyert 1-0-ra Clark góljával (egyébként ez volt a Real Madrid 100. európai kupamérkőzése).
Két héttel később a visszavágón a Real Velázquez és Fleitas góljaival szépített az eredményen. A következő kör már az elődöntő volt, ahol a blancók a PSV Eindhovennel került össze. Az odavágó meccsre 1971. április 14-én került sor a Philips Stadionban. A holland együttes nem a szokásos mezében játszott, hanem teljesen fehérben, emiatt a Real sem léphetett pályára hagyományos szerelésében. Ám a madridi csapatnál úgy döntöttek, hogy nem kékben, hanem teljesen pirosban fognak játszani. A meccs 0-0-s döntetlenre végződött.
A visszavágó, melyet a madridi csapat 2-1 arányban megnyert, botrányos jelenetektől volt emlékezetes: miután Benito durván nekiment Devrindtnek, dulakodás alakult ki a játékosok között, a lelátóról pedig sörösüvegek záporoztak a pálya felé. Egy üveg eltalálta az egyik partjelzőt, aki összeesett, s sérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy végül hordágyon kellett levinni a pályáról. A helyére egy holland tartalék játékvezető érkezett. A Real Madrid egyebekben a kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjébe, amit Athénban rendeztek, és ahol a csapat a Chelsea-vel került szembe.
Az 1971-72-es szezonban a Real Madrid először szerepelt az újonnan indult UEFA-kupában (Európa-liga elődje), és rögtön 2-1-re verte a Baselt mind hazai pályán, mind idegenbe. Ezután ismét a PSV lett a Real ellenfele, és bár ez alkalommal változott a meccsek rendje, a mezek színe ugyanaz maradt. Az odavágón aratott 3-1-es győzelem (Anzarda, Aguilar, Amancio, valamint Hoekema) nem volt elég a visszavágón. 1971. november 3-án a De Vliert en Den Bosch stadionban a Real Madrid újfent teljesen pirosban lépett pályára. Ezúttal a PSV ledolgozta hátrányát Mulders és Hoekema góljainak köszönhetően.
Közel másfél évnek kellett eltelnie, mire újra használták a piros szerelést, egészen pontosan 1973. március 7-én a BEK-ben, a negyeddöntő odavágó meccsén. Az európai versenyek történetében először a Real Madrid utazott a Szovjetunióba, és ott játszotta le a BEK-ben rendezett századik mérkőzését a Dinamo Kijev ellen. A meccset nem Kijevben, hanem Odesszában játszották, ahonnan egy ígéretes 0-0-s döntetlennel térhettek haza a játékosok, és ahol García Remón olyan teljesítményt nyújtott, hogy megkapta az „odesszai macska” becenevet. Az előző, piros színű szerelésben játszott meccsekhez képest most annyi volt a különbség, hogy a játékosok ez alkalommal fehér sportszárban futottak ki a gyepre. A visszavágón elért eredménynek köszönhetően a királyi gárda bejutott az elődöntőbe.
Ezután közel negyven évig, a 2011/12-es szezonig nem került elő a piros mez, amikor is az Adidas – marketing célokra tekintettel – újra elővette. Akkoriban a klubot öltőztető márka elkezdett új színekkel kísérletezni a második- és harmadik számú mezeken (piros, zöld, narancssárga, rózsaszín stb). A piros szín szeptember 14-én, Zágrábban tűnt fel újra, ahol a Real a Dinamo ellen lépett pályára a Bajnokok Ligájában. Di María góljával sikerült megtörni a piros mez „átkát”, hiszen először sikerült győzelmet aratnia a csapatnak ebben a színben. Az idény hátralévő részében a piros szerelés még négyszer fordult elő: 2011. november 19-én a Valencia-Real Madrid (2-3), 2011. december 17-én a Sevilla-Real Madrid (2-6), 2012. február 26-án a Rayo Vallecano-Real Madrid (0-1), és 2012. március 10-én a Real Betis-Real Madrid (2-3) meccseken.
A 2017/2018-as idényben újabb lehetőséget kapott a piros, jelen esetben talán inkább korall szín, s mi kíváncsian várjuk, hogy javít vagy ront-e az eddigi statisztikákon.
