Egytől egyig: Real Madrid – Celta Vigo (2-0)

Visszatért Zizou, s vele együtt visszaköltözött a béke és a jókedv a Bernabéuba – rövidtávon legalábbis mindenképp. A francia 150. meccsén 2-0-s győzelmet arattak a srácok hazai közönség előtt, ami enyhe gyógyír lehet a rendkívül fájdalmas szezonra. Kicsi más szájízzel ülhetett le mindenki meccset nézni, és más szájízzel kezdtem el én is fogalmazni az értékelést. Lássuk, mi sült ki belőle.

Csapatok

Real Madrid (7)
Csodára azért nyilván nem lehetett számítani, hiszen mindössze három edzést vezényelt le Zizou az újrakinevezése óta. A játékban sok újdonságot nem lehetett felfedezni – kivéve a beadásokat, azok visszatértek –, viszont a játékosok sokkal felszabadultabbnak tűntek. Az volt az érzésem, hogy Zidane-nak sikerült némileg rendet rakni a fejekben, ami kellő koncentrációban manifesztálódott a pályán. Eltűnt a Valladolid elleni meccsen látott széthullott csapat, érkezett helyette egy némileg visszafogott, ám sokkal nyugodtabb együttes, amely próbálta okosan járatni a labdát és labdavesztés után minél előbb letámadni az ellenfelet, vagy csapatként kellőképp visszazárni védekezni. A középpálya látványosan jobban teljesített, pedig bizonytalan voltam a védekező középpályás hiánya miatt – igaz, az ellenfél sem páros lábbal próbálta meg berúgni a Bernabéu ajtajait. A védelem nem lett megdolgoztatva, a támadások zöme pedig nemcsak a támadóharmadnak, hanem igazi csapatmunkának volt köszönhető. Messzemenő következtetéseket nehéz levonni ebből a meccsből, de az elmúlt hetek után mindenképp pozitív összkép fogadott minket, még akkor is, ha nem rágtuk le a körmeinket az izgalmak miatt.

Celta Vigo (4)
Az elmúlt években üde színfoltjai voltak a bajnokságnak, többször is borsot törtek a nagyok orra alá – külön örültem nekik, amikor a Barcelonával tették ezt sorozatosan. Ezért is sajnálnám, ha kiesnének az idény végén. Szükség van az olyan mentalitású csapatokra, amelyek tudnak harapni a pályán durvaság nélkül is, márpedig a Celta mindig is ezek közé tartozott. A mai meccsen ez nem tükröződött ugyan – ahogy az idény során sem –, ennek ellenére egy értékes gárda búcsúzna az első osztálytól a kiesésük esetén. Azért persze nem bánom, hogy nem ma tértek vissza a helyes útra. Nem tanúsítottak túl nagy ellenállást.

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Gareth Bale (8)
Hosszú idő után először futott be a Bernabéuba walesi expressz. Bale már az első percektől kezdve agilisan, bátran, nagy kedvvel futballozott, aminek meg is lett az eredménye. Az első félidőben csak a kapufát, a másodikban viszont már a hálót is megzörgette. Ennél is sokkal fontosabb viszont az a mezőnymunka, amit belerakott ebbe a meccsbe: rendszeresen visszazárt védekezni, fáradhatatlanul robogott a pályán, melynek minden szegletében feltűnt. Pontosan ezt a Bale-t hiányoltunk úgy szeptember óta.

Keylor Navas (8)
Hát, nem tudom, hogy volt-e olyan, aki nem morzsolt el egy apró könnycseppet, amikor a Costa Rica-i az első félidőben óriási bravúrt bemutatva védett. Őszintén mondom, hogy megérdemelte. Egyáltalán nem fogok belemenni a Courtois-Navas vitába, de ennek ma így kellett történnie. A labda játékba hozatalát illetően voltak apróbb hibái, de amit védenie kellett, azt védte is. Bravó!

Álvaro Odriozola (6,5)
Lendületesen játszott, ám játékának legtöbb hiányossága és erőssége egyaránt kiütközött a pályán. Mindenki láthatta, hogy mennyire gyors, hogy fáradhatatlanul képes oda-vissza robotolni a jobb oldalon, ám némileg szeleburdi, és a sebességének köszönhetően van, hogy nemcsak az ellenfelet, hanem a labdát is elhagyja. Azért nem vagyok telhetetlen, nem volt rossz meccse, de a támadóharmadban sokat kell még javulnia.

Raphaël Varane (7,5)
Szigorúan a védekezést tekintve – bár nem volt túl sok dolguk – a belső védőpáros tagjai közül ő játszott jobban, ő avatkozott közbe többször a kapu előterében. Nem véletlen, hogy a statisztikák rengetegében is sikerült kitűnnie hat felszabadításával, ami a mezőnyben a legjobbnak bizonyult. A labdakihozatalokat már nem támogatta olyan hatékonyan, mint társa, ám fontos megjegyezni, hogy önmagához képest sokkal pontosabb volt, próbálta megjátszani a játékszert, így sokkal kevesebb labdát vágott előre a semmibe.

Sergio Ramos (7)
Míg Varane a felszabadításokban volt erősebb, addig a kapitány a labdaszerzésekben mutatott nagyobb hatékonyságot: madridi oldalról övé volt a legtöbb labdaszerzés. Ahogy említettem, kettejük közül inkább ő lépett ki labdaszerzések után a védelemből, ennek is köszönhető, hogy Kroos után övé volt a legtöbb passz. Nagy kár, hogy az első félidei fejese nem ment néhány centiméternyivel beljebb…

Marcelo (7,5)
Egy szóval leírva: bíztató! Örültem a pályára lépésének, mert bármennyire is rossz a formája, a javulás esélyét nem szabad elvenni tőle. Most megkapta a lehetőséget, és élni is tudott vele. Igaz, hogy a meccs a kezére játszott, mert nem dolgoztatták meg védekezés terén, amikor pedig mégis sikerült elmennie a vendégeknek, akkor Bale kellőképp ki tudta őt segíteni – ellentétben az elmúlt hónapokkal és Viníciusszal, aki ezen a téren sokkal szertelenebb. Csapatszinten most jól sikerült halványabbá tenni Marcika original és a meccshiány okozta hiányosságait egyaránt, így élvezhettük, ahogy a támadóharmadban próbál segíteni a csapaton. Sikerült neki: már az első félidőben is volt egy nagy lökete, illetve egy kulcspassza, a második játékrészben viszont már gólpasszt is adott – az öröme pedig felhőtlen volt.

Toni Kroos (7)
Nem ment rosszul a mostanában sokat (és jogosan!) kritizált német, hetek óta ez volt a legjobb meccse. Rég láttam ennyire harapósnak. A passzpontosságát hagyjuk, a 95 százalékot talán még négy krigli sör után is tudná… az viszont szembetűnő volt hogy végre mert kapura lőni távolról, aminek eredménye ugyan nem lett, de azért jó volt látni és felszisszenteni, amikor a hálón csapódott a labda.

Luka Modrić (7,5)
Látszott rajta, hogy élvezte a mai szerepkörét. Nagyon sokat volt játékban labdával és labda nélkül is. A labdavesztések után ő volt az első, aki ott loholt az ellenfél nyakán (5 labdaszerzésével Ramosszal holtversenyben a legjobb volt), míg a labdával a lábán folyamatosan kereste a lehetőséget és próbálta az üres területre, vagy a védelem mögé bejátszani a játékszert. Utóbbi többször is jól sikerült neki, amivel veszélyt tudott teremteni a tizenhatos környékén. Hagyott viszont egy elVARratlan szálat is, hiszen a kapáslövéséből született gólt végül érvénytelenítették.

Isco (6,5)
A középpályás trió talán leggyengébbje volt, érződött rajta a meccshiány, és az a néhány plusz kilogramm is, amiről a sajtó hetek óta cikkez. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ő lett volna fék, vagy hogy igazán rosszul játszott volna. Sőt. Bár nagyon lassú, ez ma nem jelentett neki túl nagy hátrányt, a labdákat jól tartotta és jól is játszotta meg – 97 százalékos passzpontossága teljesen egyedülálló volt a mezőnyben. Az viszont már a meccs előtt meg volt írva, hogy lőni fog egy gólt – teljesen sorsszerű forgatókönyv ez az ő helyzetében. Szó se róla, gyönyörűen érkezett Benzema centerezésére. Megérdemelte a találatot, biztos vagyok benne, hogy jót tett a lelkének.

Marco Asensio (7)
Nem kezdett jól, de aztán remekül megjött a meccsbe. A második félidőben már a csapat egyik legjobbja volt, és míg az első játékrészben lényegében csak a beadásaival veszélyeztetett, a szünet után ennél jóval többről volt szó: elfutásaival és labdavezetéseivel egyaránt meg tudta bontani a védelmet, egy ilyennek köszönhetően született meg a csapat első gólja is. És ha még az a bomba is beakadt volna…

Karim Benzema (7)
Tipikus BigBenz teljesítmény volt a mai. Nem lőtt gólt, de szinte mindenben benne volt, köszönhetően többek között a rengeteg mozgásnak és pozícióváltoztatásnak. Isco góljához Asensio passzát követően ő asszisztált, de ezen kívül is voltak jó megmozdulásai szép számmal. Annak külön örülök, hogy végre nem játszotta végig a meccset, már az is csoda, hogy volt ereje lesétálni a pályáról.

Cserejátékosok

Dani Ceballos (7)
Jól szállt be a meccsbe – pedig ki gondolta volna, hogy őszi nyilatkozatát követően ő is tiszta lappal indul Zidane-nál… Na jó, nyilván ezen a szinten azért nem úgy működnek a dolgok, mint az óvodában. Én a kezdőcsapatba vártam, de így is rendben volt, új színt tudott hozni a csapat játékába.

Fede Valverde (-)
14 percnyi játékidő jutott neki, ráadásul a meccs azon szakaszában, amikor a srácok már véget vetettek a mérkőzésnek. Ennek ellenére volt egy-két lendületes megindulása, amire azért felkaphattuk a fejünket.

Mariano Díaz (-)
Végre ő is szóhoz jutott, jó látni, hogy életben van és megvan mindene.

Edzői teljesítmény

Zinédine Zidane (8)
Ahogy fent is említettem, három nap alatt nem lehet csodát tenni. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy egy igazi Zizou-féle visszatérést láthattunk. A francia minden döntése bejött – én tényleg nem tudom, hogy milyen csillagzat alatt született ez az ember, de ez félelmetes. Az látszik, hogy a kopasz nagyon következetes: minden megmozdulásával igazolta a sajtótájékoztatón elhangzott szavait. Szeretné, ha minden játékos fontosnak érezné magát, ezért megadta a lehetőséget az eddig mellőzött Navasnak, Marcelónak, Iscónak és Bale-nek is. Tudatta, hogy mindenki tiszta lappal indul nála: Bale-t ebbe a kategóriába is besorolhatjuk, hiszen tavaly ő volt az egyetlen, aki nem köszönt el a búcsúzó Zidane-tól, de jó példa Ceballos is, aki rögtön kapott 30 percet arra, hogy feltüzelje a kihűlt párkapcsolatot. Ezek a döntések nagyon érett gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot, de hát ez nem meglepő, ismerjük már a franciát. Az pedig tényleg tipikus Zidane, hogy ezen döntések mindegyike bejött: a mellőzöttek közül Navas egy remek védéssel, Marcelo gólpasszal, Isco és Bale pedig góllal járult hozzá a végeredmény kialakításához.
U.i.: instant libabőr újra a kispad előtt látni őt. Imádom.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK