Kedves Iker, kedves barátom!
A futball világában néhányan kiválasztottként lesznek kapusok, míg másoknak minden hibájukkal és erényükkel együtt élve meg kell tanulniuk azt.
Te azok közé tartoztál és mindig azok közé fogsz tartozni, akik kesztyűvel a kezükön születtek. Egy példakép, akinek születésétől kezdve megvolt az, amit mi, többiek el akartunk érni. Egy példakép, akire a kevésbé szerencsések felnéztek, akik arról álmodozhattak, hogy egyszer ők is magasba emelhetnek olyan trófeákat, amik téged, a világbajnokunkat, az egyes számmal a hátán a legjobbá tettek.
Mindörökké olyan motiváló erő leszel, amivé a kapufák között állók válni akarnak, olyasvalaki, aki magasabbra és messzebbre szállt, mint mi többiek együttvéve. Az elképzelhetetlent váltottad valóra. Bemutattad a tökéletes bravúrokat, amikre mindenki vágyik, amikor a kapu előtt zajlik a játék. Bravúrokat, melyeket csak te mutathatsz be, olyan pályákon, melyeken csak a kiválasztottak szerepelhetnek, a játékosok, akiket varázsütéssel hozott létre egy felsőbb akarat.
Barátom, elkerülhetetlen, hogy elragadjanak az érzelmek, miközben ezeket a sorokat írom és visszaemlékszem arra, hogy miket éltünk át. Szeretettel nosztalgiázom a legnagyobb küzdelmeinken, amikor te álltál velem szemben. Ezek miatt értékeltem mindent sokkal többre, úgy, hogy neked erről fogalmad sem volt, ahogy arról sem, hogy mit adtál nekem minden egyes edzésen. Egy egész ország imádott téged.
Kedves Iker, kedves barátom!
Kapusként félelem nélkül és a minket meghatározó értékekkel álljuk a veszélyt, amit az élet felénk sodor, de a te estedben ez most több, mint egy sima védés. Ez most a szíved, amely azokért is tovább dobog, akik arról álmodoznak, hogy egyszer elérik azt, amit te. Barátként és korábban riválisodként arra bátorítalak, hogy ezúttal is légy az a fehér oroszlán, aki lenni szoktál, de most az oldalvonal mellett.
A hagyatékod az, ami meghatároz téged, a tiéd pedig már most is történelem.
Mindig gondolok rád, mint kapus a kapusra.
A dupla.
V.V.