Az új Benzema: Most minden jó az életemben

A GQ magazin spanyol kiadása készített rendhagyó interjút Karim Benzemával, a Real Madrid francia támadójával magánéletről, divatról, zenéről, no és persze futballról.

Amikor Karim Benzema megérkezett az InterContinental hotel lakosztályára – ahol már egy rakás sportos ruhával várta őt a GQ magazin csapata – nem jött vele senki, csak a menedzsere. Nem jött vele az a baráti díszkíséret, amiről a városi legendák szólnak, nem viselkedett öntelten, és nem voltak rendkívüli elvárásai. Felajánljuk neki, hogy kérjen valamit a szobaszervíztől, de csak egy üveg vizet vesz el a szobában található kínálatból. Természetességgel és kissé félénken köszönti a GQ csapatát, mintha hirtelen pályán kívüli csatárnak érezné magát. Egyből a hálószoba felé veszi az irányt – ami az interjú alatt öltözőként funkcionál –, hogy megnézze, milyen ruhákat választott neki a fotózásra a magazin stylistja, és hogy megmutassa neki, ő milyen ruhákat hozott magával otthonról. Saját bevallása szerint már kiskora óta érdeklik a ruhák, de az utóbbi időben szinte a mániájává vált a divat. „Két-három éve jobban érdekel az öltözködés, mint azelőtt. Sok márka stílusát kedvelem. Felvehetnék valami Philipp Pleint, Balenciagát vagy Hermès-t…” – magyarázza divatismereteit csillogtatva. „Az, hogy mit veszek fel, függ az adott pillanattól, az időjárástól, és attól, hogy mit csinálok: étterembe megyek-e, a barátaimmal vagyok-e vagy nyaralok-e éppen…”

185 cm-es magasságával, algériai vonásaival és veleszületett karizmájával Benzema egy elit labdarúgó és egy feltörekvő zenésztehetség ötvözetének tűnik. Egyedül, a puszta jelenlétével be tudná tölteni a lakosztályt. Miután megbeszélte a stylistokkal, hogy a fotózáson miket fog felvenni, betesz egy francia hip-hop számot a telefonjáról (talán valamelyik barátjától, Rohfftól vagy Boobától), és megkéri a sminkest, hogy igazítsa meg kicsit a szakállát. Előkeres a táskájából egy kefét, amivel többször is átfésüli magának a szakállát, miközben szórakozottan nézi magát a tükörben.

Meztelen felsőtesttel járkál a szobában a vállain egy törölközővel, miközben teljes hangerőn szól a zene, és állíthatjuk, hogy Benzema elképesztő formában van. Semmi nem igazolja azokat a múltbeli pletykákat, amelyek szerint súlyproblémákkal küzdene. Így közelebbről szemügyre véve valóban atlétatermetű, és látszik, hogy a csatárok „páncélzata”, amivel védeni tudják magukat, nem csak mese. Láthatjuk azt a szerény és keményen dolgozó futballistát, aki többet és jobban edz, mint eddig bármikor, és aki testileg-lelkileg a labdarúgásra és a családjára van hangolódva. Láthatjuk, hogy milyen emberré érlelték őt a botrányok. Láthatjuk az új Benzemát. „Szerintem a korom miatt változtam meg” – mondja a megújulásáról. „Jól érzem most magam, és minden téren összpontosult a figyelmem, a pályán és azon kívül is.”

Anélkül, hogy kimondaná, azt sugallja nekünk, hogy az ominózus újságcímek mind a régi Benzema ügyei. Mindenki tudja, hogy Benzema gyakran szerepelt úgy az újságokban, hogy nem a sportteljesítménye volt a téma. Egy gyors Google-keresés után hamar kiderül, hogy viszonylag fiatal kora ellenére mennyire besározták már, és hogy a korábbi vakmerősége miatt belekerült pár kellemetlen helyzetbe, és olyan sztorikat írtak róla, amiktől még egy ideig nem lesz nyugta. De Benzema inkább nem ezekről szeretne beszélni. Egy szerelmi viszonyokkal teli, viharos évtized után Benzema lenyugodott, és végül meglelte a stabilitást és az egyensúlyt a családjában. A francia mára új ember lett, aki minden nap az otthona és az edzőterem között ingázik, nem jár éjjelente szórakozni, és szenved, ha távol van a gyerekeitől (a két éves Ibrahim, aki Cora Gauthier-vel folytatott kapcsolatából született, és az öt éves Melià, aki pedig Chloe de Launay-től született). „Boldog vagyok, jól érzem magam Madridban…Most minden jó az életemben.”

Az emberek szeretik a megtéréstörténeteket, és Benzema története – aki visszanyerte a szurkolók szeretetét – kezd beszivárogni a közönség tudatába. Ám múltbeli zárkózottsága megakadályozta, hogy a világ tudomást szerezzen szakmai és magánéleti megújulásáról. Azt mondja, hogy visszafogott természetén nehéz változtatni: „Ez családi vonás. Ha nem ismerek senkit egy helyiségben, akkor csendben meghúzódom egy sarokban. De ha jól érzem magam az emberekkel, akkor feloldódok, és tudok velük együtt nevetni vagy viccelődni. Nem tudom, hogy lehetséges-e, de szeretném ezt leküzdeni, mert fontos lenne, hogy az emberek többet tudjanak rólam.  Szeretném, ha kicsit jobban megismernének.” Ezután összefoglalja az életét egy mondatban, ami akár egy róla szóló könyv kezdőmondata is lehetne: „31 éves vagyok, családos ember, és a világ legjobb klubjában játszom.” Majd így folytatja: „Mi mást mondhatnék még, átlagos ember vagyok, mint mindenki… mint te.”

De Benzema nem egy átlagos, hétköznapi ember, és talán sosem lesz az. Talán az élet azt szánta neki, hogy ez a hízásra hajlamos kisfiú, akit rendszeresen zaklattak muszlim vallása miatt a katolikus iskolában, és aki Lyon egyik legrosszabb negyedében nőtt fel, egy szürke, névtelen emberré váljon, vagy valami ennél is rosszabbá, ám a profi labdarúgás keresztezte az útját. „Nem tudom, hogy a foci megmentett-e engem bizonyos dolgoktól, de az igaz, hogy veszélyes helyről származom. Az volt a szerencsém, hogy mindig ott volt nekem a családom, a szüleim. De utána már csak rajtad múlik: neked kell eldöntened, hogy a csúcsra törsz a labdarúgásban, vagy inkább a barátaiddal lógsz. Az a kérdés, hogy mit akarsz kezdeni a jövőddel.”

Azt meséli, hogy Lyon egyike azon kevés helyeknek, ahol nyugodtan sétálgathat anélkül, hogy bárki aláírást kérne tőle. „Amikor visszatérek a városomba, az emberek ritkán állítanak meg, hogy közös fotót kérjenek, vagy bármi ilyesmit. Lyonban nyugodtan elmehetek bárhova probléma nélkül.” – Inkább helyinek tartanak? – „Elképzelhető. Sok embert ismerek Lyonban, úgyhogy lehetséges.”

A fotózás végre elkezdődik, és Benzema elégedettnek tűnik, hogy végre a kamerák elé állhat. Kint, a szoba teraszán szokatlanul meleg van kora tavaszhoz képest. A fotós és segítői a teraszon munkálkodnak, hogy minden elő legyen készítve az első fotóhoz, és örülnek, hogy végre Benzemát fotózhatják. Amikor legutóbb a fotósok a fővárosba jöttek, hogy lefényképezzék a francia játékost, nem jártak sikerrel. Valójában ez most már a második próbálkozás, hogy elkészüljön ez az interjú. Eredetileg a Bernabéuban játszott, Real – Ajax BL-meccs utáni napra volt tervezve; azt a szerencsétlen estét követően, amely 2006 óta talán a királyi gárda legrosszabb hetévé tette azt az időszakot – miután a bajnokságban és a Király-kupában is kikaptak a Barcelonától. Éjjel, az utolsó pillanatban mondták vissza a fotózást és az interjút. A Real Madridnál nem álltak senki rendelkezésére, így Benzema sem. „Nehéz év volt az idei, és ilyenkor mutatkozik meg, hogy kik a fontos játékosok” – magyarázza a francia. „A Real számára nem volt könnyű év, de nekem személy szerint jó volt, mert sokat dolgoztam a csapatért Valdebebasban és otthon is. Mindig dolgozok azon, hogy az emberek élvezzék a játékomat.”

Az biztos, hogy Benzema idei, tizedik szezonja a Real Madridnál – az utóbbi évek számos sikere után – eredménytelen lesz. De Karim nincs teljesen lesújtva, hogy már márciusban búcsút inthettek minden címnek: „Még vannak le nem játszott meccsek, amiket meg akarunk nyerni. Készülünk a következő évre, úgyhogy sok energiára van szükségünk, hogy győzhessünk a hátralévő mérkőzéseken. Az idei szezon nehéz volt számunkra, de vannak még megnyerendő meccsek.” (Az interjú készítésekor még jó néhány bajnoki volt hátra – a szerz. kieg.)

Meglepő a francia játékos mentális ereje. Kívülről úgy tűnik, hogy teljesen talpra állt a március eleji bukásból. Arra számítottunk, hogy néhány héttel a kudarcok után még „lábadozni fog”, de ehelyett egy olyan focista ül velünk szemben, aki egyben van fejben is. Ahol mások közönyt látnak Benzemában, ott valójában zavarba ejtő érettség húzódik. Felnőni azt is jelenti, hogy megtanulunk felállni az ütésekből, elfogadjuk a vereségeket, és nem hagyjuk, hogy a ránk nehezedő nyomás összetörjön minket. „Az a szerencsém, hogy már kiskorom óta folyamatosan ért nyomás, és emiatt megtanultam kezelni.  Mivel a Real Madrid a világ legjobb klubja, ezért itt nyilván nagyobb a nyomás, mint bármelyik más csapatnál. Nyomást gyakorolnak rád a szurkolók, a csapatod, mindenki figyel téged, a családod és idegenek is. Nem egyszerű ezt kezelni. De a nyomás nekem jót tesz, mert erősebbé tesz, és kihozza belőlem a maximumot a pályán. Mindig érzek magamon nyomást, de a jobbik fajtát. Szerintem van jó és rossz fajta nyomás. A jobbik fajtától több leszel, fejlődsz tőle.”

Benzema nem egy szokásos csatár. Amikor Madridba érkezett Lyonból, épp akkoriban lett a francia bajnokság gólkirálya, de sosem volt az a tipikus gólkirály. Fél Európa meg akarta őt szerezni 2009-ben, és Pérez személyesen is elutazott hozzá (nem tette volna ezt meg akárkiért), és sikerült megegyezniük. Azóta Benzema két bajnokságot, két Király-kupát és négy BL-t megnyert, utóbbiból 3-at egymás után. Az összes edzőjénél kezdőjátékos volt, és néhány kivételtől eltekintve minden évben legalább 20 gólt lőtt. Eközben minden szezonban legalább egy sportújság mindig megkérdőjelezte őt vagy negatívan írt róla.

Ő is tudja magáról, hogy eléggé megosztja a madridistákat, és hogy a stílusát valószínűleg nem kedvelik azok a szurkolók, akik csak a gólstatisztikákra hagyatkoznak. De nem érzi úgy, hogy meg nem értett játékos lenne. „Könnyen elképzelhető, hogy te nagyon másképp látod a futballt, mint én, ahogy más emberek is, és ezzel nincs is semmi baj. Például az apám is teljesen másképp látja, mint én, és mindig vitatkozunk ezen. Tudom, hogy az emberek sokat várnak a Real játékosaitól, de ez nem meglepő, mivel a világ legjobb klubjában játszunk. Ezért van nyomás rajtunk, de én élvezem. Úgy küzdök meg vele, hogy próbálok valami újat nyújtani a szurkolóknak. Lehet, hogy tetszik nekik, lehet, hogy nem, de én azért vagyok a pályán, hogy újat mutassak nekik, és hogy élvezzem a játékot.”

Benzema helyzete kicsit olyan, mint azoké a népszerű előadóké, akiknek mindig nagy létesítményekben kell fellépniük egy olyan közönség előtt, amelyik rendszeresen ugyanazokat a mainstream dallamokat várja. Intelligens játéka, gólpasszai, és labda nélküli megmozdulásai kisebb közönségnek szólnak. A pályán kibontakozó varázslatot közelebbről lehet igazán észrevenni. „Én azoknak játszok, akik szeretik a futballt, és akik szívesen mennek el meccsekre, hogy valami újat lássanak” – mondja Benzema. „Az, hogy egy csatár önző-e vagy sem, attól függ, kinek milyen elképzelése van a labdarúgásról. Én például egy modern típusú csatár vagyok: nem csak a gólszerzés a célom, hanem szeretek gólpasszokat adni, és segíteni a csapatot. Nem gondolom, hogy a szerepem mindössze a gólszerzésből áll, mert hiába lősz gólokat, ha a csapatod nem nyer. Persze szeretek gólokat szerezni, de fontosabb a győzelem. A foci nem egyszemélyes műfaj, hanem csapatsport. A gólok sokat számítanak, de én más dolgokat is fontosnak tartok, például a gólpasszokat és a csapatért végzett munkát.”

Zidane mindig nagyra értékelt téged. Hogyan látod a visszatérését a Realhoz?
Szerintem Zizou nemcsak számomra, hanem mindenkinek az egyik lehető legjobb edző. Zizou más mint a többi edző, mert megnyugtató és megbízik a játékodban, valamint sokat tud erről a sportágról. Ezért amikor fociról beszél, élvezet őt hallgatni. Vele egy olyan játékstílust alakítottunk ki, ami a labdabirtokláson alapszik, és ez nekem tetszik. Nagyon elégedett vagyok, hogy újra velünk van.

A pályán mindig nagyon komolynak tűnsz, sőt, néhányan egykedvűnek látnak. De eddig nem úgy tűnt, mintha az lennél…
Nem vagyok komoly, csak annak tűnök, mert az emberek ezt látják a pályán. Lehet állandóan fülig érő mosollyal játszani a pályán, csak az nem mindig őszinte. Nem lehet mindig így jelen lenni a pályán, vannak pillanatok, amikor nem így érzed magad.

Úgy tűnik, hogy a családalapítás sokat segített neked, hogy helyrerázódj. Ha valakinek gyerekei vannak, akkor mindent másképp lát, a vereségeket is. Nálad is így van?
Igen, persze. Régebben többet idegeskedtem itthon, egyedül a vereségek miatt… Most, a családom, a gyerekeim jelenlétében bár komolyabb vagyok ilyenkor, de mindig mosolygok. Sokat segítenek nekem a nehéz pillanatokban. A futball már csak ilyen: nem mindig te vagy a csúcson, jönnek néha nehéz idők, és ilyenkor szükség van a családra, barátokra. Sokat jelentenek számomra a gyerekeim, erőt adnak a továbblépéshez.

Most már vannak olyan idősek a gyerekeid, hogy nézhessék a meccseidet. Szoktak kritizálni téged? Nem mondják néha, hogy „apa, hogy hibázhattad ezt el?”
Dehogynem… (nevet) De mint már mondtam, ez köztem és az apám között is gyakran előfordul, mert ő is nagy futballrajongó. Neki régebben a fociban csak a gólok számítottak, de ma már másképp látja. Most már szokta nekem mondogatni, hogy jó meccset játszottam, vagy hogy jó volt ez vagy az a megmozdulásom…

Néhány óra elteltével a fotózás és az interjú véget ér. Amióta ez az újság hasonló interjúkat készít focistákkal (25 éve), először érezzük úgy, hogy az interjúalany őszintén élvezte. Benzema tehát ebben is más. Később maga Benzema is megerősíti ezt: „A maihoz hasonló napokon mindig jó hangulatban térek haza.” Beszélünk még egy kicsit a jövőről, hogy vajon a jövőben közelebb fog-e kerülni a streetstyle világához, vagy fog-e együtt rappelni valamelyik kedvencével (Rohff-fal már felvett egy stúdióanyagot Fais-moi la passe címmel. „Azt viccből csináltuk, de jól szórakoztam közben” – meséli). Ám a Real Madrid kilencese csak labda közelében tudja magát elképzelni. „Énekelni a jövőben?” (nevet). Nem, én csak a futballban tudom magam elképzelni a későbbiekben is.” – Akár talán edzőként is? „Miért ne, szeretem a focit, főleg a mozgalmas játékot, és én másképp látom ezt a sportot. Jó lenne átadni a fiataloknak mindazt, ami a fejemben van.”

Az időnk lejárt, de még mielőtt elmegy, mindenképp meg szeretnénk kérdezni, hogy mit érez egy olyan csatár, mint ő (egy kilences játékos tízeshez hasonló lelkülettel), amikor a kapu előtt megkapja a labdát. „Hogy gólt akarok lőni. Nincs bennem idegesség, megőrzöm a hidegvérem. Amikor a kapu elé kerülök, közvetlenül előtte kinézem, hova fogom lőni a labdát, alulra vagy felülre, attól függ. Ha elkezdek azon agyalni, hogy mit kell tennem abban a pillanatban – ami néha előfordul –, akkor biztosan elszúrom. Világosan el kell dönteni, hová akarsz célozni, és ennyi. Aztán csak el kell lőni, és egy kis szerencsével gól lesz belőle.”

Forrás: GQ
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK