Mivel Florentino Pérez Real Madridjának játékosai kinőtték a csillag címkét, a „galaktikus” elnevezéssel kezdték illetni őket. Nem volt más ékes jelző, mely elegendő lett volna nagyságuk megragadásához – annyi pénzt hoztak a konyhára, amivel minden elnököt, s bankigazgatót felülmúltak, a világ legtávolabbi zugában is feltűnik a nevük kisgyermekek pólóin, olyan isteni magasságba emelkedtek, ahol nagyon nehéz normális életvitelt folytatni. Bár a „galaktikus” kifejezés már kissé divatjamúlt, a sztárjátékosok továbbra is elérhetetlen magasságokban szárnyalnak, teljesen elszakadnak az átlagemberek világától. Asszisztensek és az asszisztensek asszisztensei veszik őket körbe, hiszen egy lépést sem tehetnek a valódi világban anélkül, hogy tetteik szökőárral felérő hullámokat vetnének.
Most Sergio Ramos, a „galaktikus” éra talán utolsó „istene” úgy döntött, kicsit lesétál az Olümposzról. Szeptember 13-án az Amazon Prime Video 200 országban teszi elérhetővé azt a nyolcrészes dokusorozatot, melynek címe Sergio Ramos szívében. Ebben azt szeretné elmondani nekünk, hogy időnként a gazdagok is könnyeket hullatnak, hogy mindent megadna azért, ha Trianában (sevillai városrész – a szerk. kieg.) sétálhatna és iszogathatna a barátaival, s bár az élsport kiemelte őt az egyszerű emberek közül, néha arról álmodik, visszatér. Hogy mindezt megmutathassa, először az Esquire szerkesztőségébe vezetett az útja. Tökéletes test, kellemes, már-már simulékony modor. Egy rövid fotózás után, ahol New York-i rapsztárrá alakult, s úgy mozgott, mint egy földre szállt Apollón, leül velünk szembe, s szokás szerint lassan, kellemes hangon szólal meg.
Mit szeretsz jobban, az interjúkat, vagy a divatfotózást?
Nem tudom, az interjúkhoz jobban hozzászoktam már, azt hiszem.
Pedig a képek is félelmetesen jók lettek.
Igen, remekül sikerültek! (hangjából őszinte meglepődöttség sugárzik)
A dokusorozatban láthatunk majd főzni, a gyerekeiddel játszani, a feleségeddel csókolózni, a testvéreddel vitázni, Luka Modrićcsal viccelődni. Hol volt az a pont, amikor eldöntötted, betekintést adsz az életedbe?
Mindig is kissé zárkózott voltam. De aztán egyszer csak azt éreztem, meg akarom mutatni, mennyi áldozatot és erőfeszítést igényel az, hogy valaki elit sportoló legyen ilyen hosszú ideig. Meg akartam mutatni, mennyire fontos nekem a család. Azt szerettem volna, ha az emberek látják, mi van a háttérben, még mielőtt ítélkeznének.
Egy élsportoló gyakorlatilag a valódi életből kizárva él, s fogsága addig tart, ameddig a teljesítménye.
Így van, egy kivételes világban élünk. Szépen lassan hozzá lehet szokni ahhoz, hogy nem ugorhatsz le egy pohár italra a barátaiddal Sevillában, Trianában. A legjobb, ha ezt elfogadod, s a jóra koncentrálsz, arra, hogy a munkáddal mosolyt csalhatsz gyermekek arcára, csodás pillanatokat adhatsz a szurkolóknak. Ha erre összpontosítasz, az kompenzál mindenért. Bárhogy is, amíg aktív vagy, hatalmas a hírverés. Feltételezem az idő múlásával ez is alábbhagy majd, s lesz időm arra, hogy átéljem mindazt, ami most hiányzik.
Honnan nyered ezt a mentális kiegyensúlyozottságot?
A környezetem segít. Életem első fontos lépését együtt tette meg velem a legszűkebb családom, mikor Madridba költöztünk. Létrehoztunk egy családi fészket a szüleimmel és a testvéreimmel, ahol úgy éltünk, mint Sevillában. Ez segített abban, hogy beilleszkedjek a város lakói és a csapattársaim közé. Ezután jött a feleségem, Pilar, s a gyerekek. Velük alkotjuk azt a csapatot, mely a stabilitást és az egyensúlyt megteremti számomra.
Nagy hatással vagy a játékosokra. Mindig is vezetőként léptél fel.
Minden sportban, minden helyzetben a résztvevők, a csapattagok döntik el, ki lesz a vezetőjük. Én hiszem, hogy erre a feladatra születni kell. Az én habitusomból az következik, hogy akkor nyújtom a legjobb formámat, mikor nehézségeken megyünk keresztül, mikor érzem, hogy támogatnom és lelkesítenem kell a csapatot. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de számomra öröm, ha irányíthatok.
Nagyon messzire jutottál a karrieredben.
Ki tudta volna ezt megjósolni, hogy egy kölyök aki Camasban, Sevilla tartomány egyik nagyon szerény kis falujában született, egyszer majd a Real Madrid és a spanyol válogatott csapatkapitányi karszalagját viseli majd? Az ember azt veszi észre, hogy vezetővé alakul, folyamatosan fejlődik, magába építi azokat a dolgokat, melyeket az őt támogatóktól kap. Sok vezetőt, kapitányt ismertem meg, s mindegyik nyomot hagyott bennem.
Jó tanuló voltál.
Megfelelt nekem az a szerep is, mikor befogadhattam a különféle hatásokat.
Volt egy álmom…
Szabadság 2008-ban, Sevillában. Ramosék háza. Sergio felkel reggel, miután Pilar Rubióval álmodott. Majd a következő nap is. A harmadik éjjel szintúgy Pilar jelent meg előtte. Ekkor úgy dönt, küld neki egy WhatsApp-üzenetet.
„Elérhetetlennek láttam őt, azt gondoltam: a legrosszabb, ami történhet, hogy nem válaszol. De legalább meg akartam próbálni. Nem szerettem volna később azon sajnálkozni, hogy meg sem próbáltam. Megszereztem a számát, tettem egy lépést. És válaszolt! Elkezdtünk beszélgetni, megismerkedtünk, s elindult a szerelmünk története. Az, ami egy WhatsApp-üzenettel indult, melyre csak reméltem a választ, odáig »fajult«, hogy már megosztjuk egymással az életünket.”
Pilar és a gyerekek is megérkeznek az Esquire szerkesztőségébe, hogy találkozzanak apával. Minden pillanatot ki kell használni. Sergio és Marco is látszólag otthonosan mozog a fények, fotósok, ismeretlen emberek között, Pilarról nem is beszélve. Még nem hunyt ki a köztudatból az év esküvőjének emléke, az unikornisos csuklótetoválásokkal, a Michelin-csillagos vacsorával, óriáskerékkel, sztárfellépőkkel. Pilar is a Ramos nevezetű csillagkép egyik fénye, aki korántsem él férje árnyékában. Adódik a kérdés: egy ilyen kicsiny galaxisban hogyan találkozhatott össze két ilyen égitest?
„Pilar és a srácok voltak a hiányzó láncszem, ők billentettek át egyfajta egyensúlyi állapotba. Mintha egy tandemen ülnénk, képesek vagyunk minden nehézségen átlendülni. Sok időt töltünk az otthonunktól távol, mindketten a hivatásunkból kifolyólag, s a gyerekeknek, Sergiónak, Marcónak és Alejandrónak valahogy próbáljuk megmagyarázni, hogy az életünk egyáltalán nem könnyű, mindennek ára van, s ahhoz, hogy nekik kifogástalan oktatásban legyen részük, a szüleiknek rengetegszer el kell menniük hazulról. Ezt egyfajta befektetésnek tekintem, melynek az eredményét a későbbiekben közösen élvezhetjük. Pilarral remekül egymásra találtunk nem csak mint szerelmesek, hanem mint csapattagok is, mint apa és anya. Nagyon élvezzük ezeket a szerepeket. Nyilván mi is szeretnék olyasmit csinálni, mint a normális családok, elmenni a hegyekbe, elmenekülni egy hétvégére… de mindez az eljövendő évekre marad. Most segítjük egymást. Az élet Pilarral és a fiúkkal életem legboldogabb szakasza.”
A Sergio Ramos szívében (a második bekezdésben említett dokumentumfilm címe – a szerk. kieg.) képkockáin több olyan családi életkép is megjelenik, mely pontosan megmutatja, milyen is a nagybetűs hírnévtől övezve élni. A fiúk élete abszolút az apjuk, a futball világa körül forog. Láthatjuk, ahogy a papájuknak rajzolnak, aki épp távol van. Az ötéves Marco nem hajót, csillagot vagy napocskát pingál a papírra, hanem egy kupát. Igen, egy kupát, ami úgy fest, mint a BL-trófea. Ez persze tetszik apának.
Mi a terv?
Sergio arca sokféle alakot ölt, egyrészt olyan, mint egy gyermeké, aki engedelmes, s szeretne minden kérdést jól megválaszolni, másrészt a mindentudó ember ravaszságát tükrözi. Minden szavát megfontolja, olyan, mintha mikrofonba beszélne. Kicsit furcsa hallgatni, ahogyan a feleségéről, a szerelembeesésükről, az álmaikról mesél ezen a hangon, némiképp mesterkélt hatást kelt, de ugyanakkor érthető ez a hozzáállás. Elég egy rossz megfogalmazás, s hatalmas kalamajka állhat elő, megjelennek az őt gúnyoló mémek, vagy esetleg megdől egy afrikai állam.
Asszisztensek hada állja el a felé vezető utat, s egyben zárja el őt magát is a külvilágtól. Mikor megszólalna, valaki előlép, s tanácsokkal látja el arra vonatkozóan, mit is kellene mondani. Amikor ruhát választ, nyomban ott terem egy hozzáértő, a frizuráról nem is beszélve.Ha róla beszélünk, indokolt a királyi többes, Sergio Ramos, a jelenség több összetevős.
Mit veszel számításba, ha a jövőre gondolsz?
Még néhány évet szeretnék a Real Madridban tölteni, élvezni a futballt. Ennek érdekében hatalmas erőfeszítéseket kell tennem, hogy megtartsam a fizikai felkészültségemet, s felvehessem a versenyt a többiekkel. Továbbra is szeretném vezetni a csapatot, klub- és válogatott szinten, s további címekre vágyom. Persze ezzel párhuzamosan ott az üzlet is, melyre egyelőre nem tudok elegendő időt fordítani, de körbevettem magamat azokkal az emberekkel, akik értenek hozzá, s a bizalmamat is élvezik. Már foglalkoztat, hogyan tovább. Ma még élsportoló vagyok, ez minden energiámat leköti, ami marad, az kizárólag a családomé. Nem tudom megmondani, mit hoz a holnap, de természetesen később is szeretnék a sport világában maradni. Nem zárom ki, hogy egyszer majd edző leszek, de erről egyelőre merészség lenne beszélni. Meglátjuk.
Egyáltalán nem akarod elhagyni a futball világát.
A jövőm ide köt. A futball tesz boldoggá, mindent a labdarúgástól kaptam, a legfelemelőbb és a legkeményebb pillanatokat is, ez az, amitől emberként is fejlődhettem.
Ki volt az az edző, aki igazi nagysággá tett ebben a sportban?
A karrierem olyan, akár egy kirakós, hozzájárult az is, aki vakon bízott bennem, s aki egyáltalán nem, az szintén. Mindannyian arra tanítottak, hogyan lehetek jobb. Ha mindenképpen egy valakit kell kiemelnem, akkor Joaquín Caparróst mondanám, ő tette meg az első lépést afelé, hogy az első osztályban játszhassak, a Sevillában. Ő váltotta valóra az álmomat. Aztán ott van Luis Aragonés, aki szinte nulla tapasztalattal lehetővé tette, hogy bemutatkozzak a nemzeti csapatban, alig 18 évesen, ezért örökké hálás leszek neki. Az utóbbi években pedig ott volt Ancelotti és Zizou, akik egy csodálatos korszak megéléséhez segítettek hozzá bajnoki győzelmekkel, BL-diadalokkal. Jó lenne, ha tovább tartana ez a csodás időszak Zizouval, s az ő irányítása alatt teljesedne ki a karrierem.
Amikor mélypontokról, szenvedésről beszélsz, mire gondolsz?
Az előző évről. Ez volt az egyik legnehezebb, szakmailag és emberileg is, az esetemben ezek kéz a kézben járok. Az, hogy nem nyertünk egyetlen címet sem, s a vb-n a válogatottal sem ért minket siker, kihat a lényemre, a mindennapjaimra. Amikor veszítesz, nincs kedved elmenni vacsorázni a feleségeddel, vagy játszani a parkba a fiaiddal. El akarsz menekülni a világ elől. Mikor kinyitottuk az ajtónkat a sorozat készítői előtt, nem tudtuk, hogy épp a legrosszabb idényt éljük majd meg, de örülök annak, hogy ezt is látják az emberek. Szeretném, ha az emberek látnák, egy vereség után nagyon elgyötörten megyünk haza. Gyűlöljük magunkat, azt, hogy nem tudtuk boldoggá tenni az embereket.
Hogyan lehet ezek után felállni?
Sok munkával. Ha elérsz a gödör aljára, onnan egyetlen út létezik: fölfelé. S a futball erre mindig megteremti a lehetőséget. A sikerem titka az, hogy nem kényelmesedtem el a győzelmektől. Ha elégedett volnék, már rég visszavonultam volna. Ha többet dolgozol, a szerencse is melléd szegődik.
Milyen leszel idős emberként?
Akkor is ízig-vérig fiatal leszek, egy nagy gyerek. Mindig is őriztem magamban valami gyermekit. Szeretném ezt a mentalitást átvinni az otthonomba, s ha valaha elveszíteném, örülnék, ha a fiaim segítenének visszanyerni. Nem akarok a gyermeki énem álmai és örömei nélkül élni. Arra vágyom, hogy mindig legyen legalább egy álmom, amit valóra szeretnék váltani.
Divat és mémek
Sergio Ramos imádja a divatot, ezt mindenki tudja. A mémgyárosok alig várják, hogy újabb és újabb szettekben jelenjen meg, hogy aztán a Twitteren söpörjön végig a híre. Ez őt nem érdekli. Szeret öltözködni, szereti a ruhákat, ez már a fotózáson is bebizonyosodott. Ismeri a márkákat, értékeli a tervezőket, figyelemmel követi a különböző cégek életének alakulását. De ezt csak mellékesen tesszük hozzá. Szereti, ha valami hatásvadász, valamint sok pénzt ér.
Mióta ismerünk, szeretsz kockáztatni az öltözködéseddel.
Igen, mindig is imádtam a divatot. A testvérem modell volt, így ez a világ az otthonunkban is velünk élt. Ez egyfajta önkifejezés számomra, az önmagamról alkotott kép megmutatása a világnak. Szeretünk kockáztatni. (nevet) S ha szembesülünk azzal, hogy nem szerencsésen alakítottuk a megjelenésünket… nos, akkor belátjuk, hogy tévedtünk. Pilar és én is szeretünk különbözőek lenni, kedveljük, ha az öltözékünk sajátos. Ilyenek vagyunk, s egymást is támogatjuk ezen a téren. Azt kapjuk fel magunkra, amit adott pillanatban megfelelőnek érzünk.
Milyen ruhákban érzed magadat a legjobban? Alkalmi vagy inkább lazább, utcai viseletben?
Az ünnepélyesebb eseményeken öltönyt veszek, de azt a magam módján különlegessé teszem, a zsebkendőkkel és az egyéb kiegészítőkkel. Az alkalmi viseletek terén is szeretem az egyediséget, adott esetben különleges szövetből készült öltönyt keresek. Amikor az utcán vagyok, szeretek kockáztatni. Nem érdekel, mit gondolnak rólam, ha én jól érzem magam egy adott szettben, ha szórakoztat.
Mely márkákat részesíted előnyben?
Azokat a tervezőket és márkákat szeretem, melyek különböznek, újító és eredeti gondolatokkal bírnak, amelyek mindig új utakat keresnek. Nem a név a fontos. Örülök, ha a hozzáértők jó véleménnyel vannak az öltözékemről, de nem a logó számít. Szeretek kicsit különbözni a futballistáktól.
A futballistáktól? (nevet)
(nevet) Igen, sokan azt mondják, a labdarúgók ugyanúgy néznek ki, csak a felkapott márkákat viselik. De én nem akarok ilyen lenni.
Az üzleteid a jövővel kapcsolatos terved részét képezik? A képzőművészeti érdeklődésed sokakat meglepett.
Igen, vannak olyan érdekeltségeim, melyekről többen is tudnak. A művészet számomra a tanulást szolgálja. Ismeretlen világ volt számomra, melybe Pilar vezetett be, először neki köszönhetően jártam múzeumban. Szeretek tanulni, műalkotásokat gyűjteni. Ez számomra nem üzleti befektetés, s nem is csupán dekorációs célokat szolgál. Ez egy olyan időtöltés, mellyel a saját személyiségfejlődésembe invesztálok. Olyan terület, mely csodálatossá válik, ha az ember ténylegesen elmerül benne. Fantasztikus dolog utazgatni, járni a múzeumokat, megismerni a művészeket.
Milyen érzés, hogy olyan alkotók művei vesznek körül, mint Banksy, Jaume Plensa és Katz?
Mások bulikra, vacsorákra, utazásokra költik a pénzüket, s amellett, hogy ezek is részei az életemnek, szeretem járni a kiállítóhelyeket, megismerni a műveket, az évszázadokkal ezelőtt, elképesztő finomsággal létrehozott alkotásokat. Imádom kideríteni, miért festették azt a darabot, mi motiválta stb. Egészen hihetetlen, amikor minderről egy még élő alkotót hallgathatok meg, hogy csodálhatom Jaume Plensa szobrát, Katz egy képét, Manolo Valdés művét vagy Banksy alkotását.
Mondd, hogy ismered Banksyt…
Bár úgy lenne!
A Sergio Ramos szívében című sorozat megmutatja Sergiót, miközben flamencózik, énekel és gitározik. Pilar szerint mindezt kiválóan űzi.
Mit jelent számodra a zene?
Ez egyfajta életforma, olyasmi, mi végigkíséri a sorsom, a jó és rossz pillanatokban egyaránt.
És a lovak?
Kiskoromtól fogva ez az egyik szenvedélyem, mindig is szerettem volna állattenyésztéssel foglalkozni, s mostanra már az egyik legtisztább vérű tenyészet vagyunk a spanyolok között, dacára annak, hogy még nem tekintünk vissza nagy múltra. A miénk a jelenlegi világbajnok, Yucatán de Ramos, ez nagy boldogság számunkra.
S ezzel le is telik a beszélgetésre szánt időnk. Egyikük hazamegy, másikunk az Olimposzra, kinek mi jutott.
