A korai időszak
A francia válogatott védő sokakhoz hasonlóan a család házának kertjében kezdett el futballozni, ahol bátyjától tanulta meg az alapokat.
„Mivel én voltam a kisebb, így mindig nekem kellett elmennem a labdáért, ami eléggé idegesítő volt” – mondta nevetve a védő. „Nem egyszer fordult elő, hogy le kellett állni a játékkal, mert sírtam.”
„De mivel már nagyon fiatalon is versengő típus voltam, meg akartam küzdeni vele, még akkor is, ha magasabb volt nálam. Mind mentálisan, mind futballtudásban megedzett ez az időszak.”
Ezek a gyerekkori élmények segítették hozzá Varane-t ahhoz, hogy már hét évesen csatlakozzon az első focicsapatához.
„Elég magas voltam, és tudtam az alap dolgokat, amelyeken édesapámmal sokat dolgoztam. Aztán néhány hónappal később már a bátyámmal együtt tudtam játszani. Szerencsés voltam, hogy ő is a csapatban volt, ő volt a kapitány.”
Varane a fiatalkori nehézségeiről is mesélt, úgy mint sérülések, vagy az iskola és a futball összeegyeztetése. Növekedési rendellenességgel is küzdött, emiatt fájdalmakkal kellett játszani, ami komoly szenvedéssel járt számára.
„Sok mérkőzést játszottam végig fájdalmakkal, de egy idő utána az ember megtanulja ezt kezelni. Néhányan nem tudják, hogy hogyan tegyék, vagy egyszerűen nem képesek rá.”
„Bennem megvan ez a képesség, nagyon jól ismerem a saját testem. Rengeteget konzultálok az orvosi csapattal, az orvosok pedig tudják, hogy ha én azt mondom nekik, hogy valami nincs rendben, akkor ott valóban gond van. Ez végig segített a karrierem során.”
A mentális erőnek végül nagy szerepe lett a francia karrierjében, ő pedig azt mondja, hogy a tehetsége mellett ez kulcsfontosságú volt.
„Azért nem 100%, de a tehetség csak egy kis rész. A legfontosabb a mentalitás. Nem gondolom, hogy ezt ajándékba kaptam. Vannak olyan sztárok, akikre 10 éves korukban ránézel, és azt mondod, hogy ő biztosan sikeres lesz.”
„Én nem ilyen voltam. Jó voltam, de nem fenomenális. Gyerekként azt mondták, hogy fejben nem vagyok alkalmas arra, hogy sikeres legyek. Túl kedves voltam, nem voltam kellően rossz.”
A döntés
A Real Madrid hívása akkor érkezett, amikor Varane a Lens játékosa volt.
„Beszéltem a Madrid érdeklődéséről Gervais Martellel, a Lens elnökével. Egyszerűen el kellett fogadnom az ajánlatot, ez egy kivételes lehetőség volt.”
„Az ügynökömmel is megbeszéltem, meg persze a családommal. Ezt választottuk. Azt mondtuk magunknak, hogy ha esetleg nem jön be, még mindig visszatérhetünk.”
Mourinho és Zidane
A két ember, akinek a leginkább köszönhető Varane klubváltása, az Zinédine Zidane és José Mourinho voltak, még akkor is, ha nem vette fel jelenlegi edzőjének a telefont, mert épp tanulással volt elfoglalva.
„Mourinhóé és Zidane-é az érdem, ők voltak azok, akik megláttak bennem valamit.”
„Kockáztattak velem, pedig akkoriban a klubnál még senki más nem ismert engem. A médiában, a városban senki nem tudta, hogy ki vagyok, még a játékosok sem. Ez olyan volt, mintha hazardíroznának egy fiatal játékossal, várva, hogy bejön-e vagy nem.”
Benzema folytatja a fejlődést
Reagálva a közelmúlt eseményeire, Varane nem volt rest dicsérni azt a honfitársát sem, aki a pálya másik végén teszi a dolgát.
„Nyilvánvaló, hogy Benzema saját teljesítményének csúcsán van. Nagyon nyugodt, csak a labdarúgásra koncentrál, és jelen pillanatban fizikailag is nagyon erős. Felvállalta a támadó vezér szerepét és lövi a gólokat is. Nem lep meg. A formája állandó, de most nem csak a góljainak számára gondolok, hanem arra is, amit tesz a csapat segítése érdekében, minden harmadik nap.”
A madridi nyomás
Van valami, amit a védő az átigazolása után azonnal megtapasztalt: a Real Madridban való játékkal járó nyomás.
„A Real Madridnál érzékelhető nyomás egy teljesen más fajtája a nyomásnak. Minden nap írnak rólunk az újságok, benne vagyunk a különböző televíziós és rádióprogramokban… És ami Madridban történik, annak gyakran az egész világon van valamilyen utóhatása. Mindennek globális jelentősége van.”
„A nyomás a klubon belül is óriási. A szurkolók rendkívül igényesek és nagyon sokat követelnek: a győzelem jó, de sosem elég önmagában, mindig fejlődnie kell a csapat játékának is. A döntetlen már katasztrófa. Ez a követelményszint itt magasabb, mint bármely más klubnál. Mind érezzük és együtt élünk vele. Ugyanakkor nem minden labdarúgó tud megbirkózni ezzel, láttam már olyanokat, akik nem bírták el a nyomást.”
Tisztelet Cristiano Ronaldo irányába
Az interjú során jutott idő egy rövidke anekdotára is, amely Varane korábbi csapattársához, Cristiano Ronaldóhoz kötődik. Egy edzés közben a portugál a következőt kiabálta: „Varane, menj középre!” – erre a mondatra válaszolt a francia védő, mégpedig így: „Nem Varane vagyok, hanem Rapha!”
„Nem voltam tiszteletlen. Nagyon kedves vagyok, az öltözőben is, sőt egy kicsit szégyenlős is vagyok. Ugyanakkor a nehéz időkben, vagy amikor meg kell mutatni a személyiségemet, akkor a többiek számíthatnak rám. A játékosok, akik egy jó ideje ismernek már, tudják ezt. Az igaz, hogy a személyiségemnek ez nem az az aspektusa, amit a leginkább, vagy amit legelőször észrevesznek mások. Cristianóval szemben ez nem a tiszteletről vagy a tiszteletlenségről szólt, hanem arról, hogy úgy éreztem, a többiek nem vesznek észre igazán. Azt követően viszont realizálódott bennem, hogy igen, én is ott vagyok, nekem is van nevem.” – mosolyog.
„Nagyszerű, tényleg nagyszerű volt Cristianóval játszani. Ami az emberi és labdarúgói értékeit illeti, arra nincsenek is szavaim. Valami egészen hihetetlen dolgot vitt véghez: a csodálatos díjait és elismeréseit egyszerűen megszokottá tette. Ez pedig… erre nincsenek szavak, csak óriási, lenyűgöző. Nagyon sok dolgot tanított nekem, de meg is lepett. Hányszor mondtam magamban: ’Wow, ez lenyűgöző!’”
