Mire büszkébb? A fiára játékosként vagy a fiára emberként?
Kétségtelenül emberként. Fede szerény, remek társ, mindenki szereti. Szerintem nagyszerű fiú, testvér, unokaöcs, nagybácsi, barát… Hatalmas szíve van.
Mire emlékszik a Peñarolnál töltött időszakából?
Emlékszem, hogy sokat beszélgetett Diego Forlánnal. Nagyon hálás vagyok neki. Emlékszem, hogy minden nap elvitte a fiamat edzésre, mert ő még nem vezethetett. Én is találkoztam vele, még a fiának, Martínnak kötöttem is kiscipőt.
Meséljen arról, amikor Fede azt álmodta, hogy a Real Madridban játszik. Ez valóban megtörtént?
Persze. Négy éves volt. Reggel felkelt, és azt mondta: „Anya, apa, azt álmodtam, hogy egy stadionban voltam, ahol mindenki nekem kiabált. Mindenki fehérbe volt öltözve és furán beszéltek.” De nem állt meg itt. Amikor 10-11 éves lehetett, újra álmodott. „Anya, a Real Madridról álmodtam. Galiciaiak voltak.” Mi Uruguayban minden spanyolra ezt mondjuk.
Ön mindig nagyon keményen dolgozott. Mit tanított önnek Fede az életről?
Azt, hogy mindig keményen kell dolgoznod azért, hogy elérd a céljaidat és megéld az álmaidat.
Mi volt Fede kedvenc étele gyerekként? Még mindig megfőzi neki?
A milanesa krumplipürével. Néha még most is megcsinálom neki Madridban.
